római templomfölirás rövidítése, Deo optimo maximo-nak, a. m. a legjobb, legnagyobb istennek szentelve.
a Mischabel-szarvak legmagasabb (4554 m.) csucsa, Wallis svájci kantonban; alakja piramis; a Täschhornnal (4498 m.) és a Nadelhornnal (4334 m.) glecserekkel takart hegynyergek kötik össze.
(olasz: duomo, franc: dôme). Építészeti arányaik nagysága által kitünő templomokat, melyekben a megyés püspök vagy érsek széke áll és rendesen káptalannal vannak összekötve, tehát a katedralisokat D.-oknak is nevezték. A szó valószinüleg a latin domus (ház) rövidítéséből származik, mert a domus szót a középkor legelején különösen a templomnak, vagyis Isten házának megjelölésére használták. Némely archeologus a D. elnevezést a templomok homlokzatán sokszor alkalmazott fölirat: Deo Optimo Maximo kezdőbetüiből származtatja, mely föliratnak gyakran csak a kezdőbetüi voltak kiirva ily alakban: D. O. M. (l. o.). Ámbár minden katedrálist mondhatunk D.-nak, p. a «kassai dom», a bécsi «Szt. István dom», a «milanói dom» stb., mégis leginkább kupolás templomokat szoktunk e néven nevezni. Néha magát a kupolát is D.-nak hivják; igy p. az esztergomi bazilika D.-ja a. m. a bazilikának a kupolája. - D. mint cim l. Don.
a krisztallografiában a rombos, egyhajlásu s háromhajlásu rendszerek fekvő oszlopai, vagyis olyan négylapu alakok, melyek nem a főtengellyel, hanem valamelyik átlóval haladnak egyközösen. A rombos s háromhajlásu rendszerben vannak brachy- s makrodomák, az egyhajlásuban orto-, meg klinodómák, a szerint amint az egyik v. a másik tengellyel egy közösek. Csakis kombinációkban szerepelnek.
Ferenc (domahidai), Szatmármegye volt főispánja, szül. Angyaloson (Szatmárm.) 1824 okt. 14. Iskoláit Sárospatakon és Pozsonyban végezte. 1843. a pozsonyi országgyülésen jurátusnak esküdött fel, 1844. megyei tiszt. aljegyző lett, 1845. ügyvédi vizsgálatot tett. A szabadságharc alatt Bem tábornokkal Erdélybe ment, jelen volt Beszterce bevételénél, 1849. a szepsi-szentgyörgyi csatában egy üteg hősies megmentéseért katonai vitézi renddel tüntették ki. 1860. a krasznaközi járás főszolgabirája lett, 1861-75-ig a csengeri kerület képviselője volt a parlamentben. 1873. kivált a határozati pártból, melynek eladdig tagja volt, és Ghyczy Kálmánnal együtt a középpártot alkotta. 1875. Szatmármegye főispánjává nevezték ki, amely állásáról 1892. köszönt le.
1. kisközség, Krassó-Szörény vmegye resicai j.-ban, (1891) 785 oláh, német és olasz lak. Az osztr. magy. államvasut-társaságnak itt kőszénbányája van, melyben a bányászat 3 akna s egy táró segélyével folyik. A D-i szén nagyon tiszta, de lágy és csak kevés darabos szenet ád. A termelés (a szekuli bányával együtt) 1855-től 1890-ig 160000 q-ról 1336770 q-ra emelkedett. 2. D. (Domány), kisközség Szepes vmegye lőcsei j.-ban, (1891) 559 tót lak., szeszgyárral.
(Domanöck) Antal Mátyás József, osztrák képfaragó, szül. Bécsben 1713 április 21., megh. u. o., mint az akadémia véső-iskolájának igazgatója 1779 márc. 8. Donner Ráfáel és van Juppen tanítványa volt. Főbb művei: Vulcanus és Vénus ciklopszoktól körülvéve (bronzból való relief, a bécsi akadémiában) és II. József mint római császár; Játszó-asztal Mária Antoinette számára; Acélváza Anna Mária főhercegnő számára.
l. Államjavak.
Endre, filozofiai iró, szül. Komlóson Békésmegyében 1817 nov. 17. Felsőbb tanulmányait a selmeci ág. ev. liceumban kezdte és Pozsonyban folytatta, ahol a papjelölti vizsgát letette. Később Pápán nevelősködve, ott a jogot is tanulta. 1843. Halléba ment, ahol Erdmannak a filozofia hires történetirójának tanítványa volt három éven át. Midőn 1846. visszatért, néhány évig előkelő családoknál nevelősködött, 1850-ben a szarvasi gimnáziumon tanárnak választatott. 1853. a soproni liceumhoz került, 1876. a nagyszebeni akadémiához mint a filozofia rendes tanára. 1887. nyugalomba vonult, azóta a fővárosban él. 1871 óta az akadémia tagja. Irt nehány tanügyi és filozofiai értekezésen kivül: A bölcsészet története (1870-1890. 4 köt.) c. művet. A négy kötetben az ókort, az egyházi atyák korát, a scholastika s a renaisance korát dolgozta föl, terjedelmesebben, behatóbban s nagyobb apparátussal, mint eddig Magyarországban történt. Három izben kapta érte az Akadémiától a Marczibányi mellékjutalmat. Az akadémia értekezései közt még megjelent tőle: A bölcsészet szükségképeni tudomány (1872); A logika fogalma (1874); Emlékbeszéd Mihályi Károly fölött (1884); Dante mint politikai iró (1888); Keppler (Budapesti Szemle 1893). Főleg a filozofia története körül szerzett maradandó érdemeket.
Márk, piarista házfőnök, szül. Veszprémben 1740., megh. 1814 ápr. 1. A középiskolákat elvégezvén, a kegyesrendi szerzetbe lépett, s miután a bölcsészeti s hittudományi tanfolyamokat bevégezte, Tatán tanárkodott. Később Vácon a Mária-Terézia-féle kir. intézetben mint másodigazgató működött, midőn pedig II. József idejében ez intézetek eltöröltettek, D. Veszprémbe vonult, hol nemsokára házfőnök lett. Majd a szegedi rendház kormányával bizták meg, 1797. a pesti rendház kormányát vette át, 1802. pedig tartományi rendfőnökké választatott. Nyomtatásban latin nyelven két önálló munkája jelent meg, melyek a kegyesrendiek ügyeit tárgyalják.