(ang.), gyapotszövet, mely mint erős ing-karton és bélés-karton ismeretes a kereskedésben.
(lat.), 1. a házat illető, igy domesticum furtum, háztolvajság; 2. a családhoz tartozó, rokon.
(ásv.), rézarzenid (Cu3S), amiért arzénréz-nek is mondják. Ón- vagy ezüstfehér szőllőded, veséded halmazokban találni Chileben Copiapo mellett s Mexikóban Coquimbo vidékén. Haidinger nevezte el Domeyko mineralogus tiszteletére. A régebben condurrit néven leirt ásvány nem egyéb mint D.
járási székhely Orne francia départementban, 62 km.-nyire Alençontól, a Varenne mellett emelkedő meredek sziklán, festői vidéken, vasut mellett, (1891) 4932 lak., jelentékeny lóvásárokkal; régi erődítményeiből 14 torony még most is fennáll. Legjelentékenyebb épülete a Notre-Dame-sur-l’Eau nevü temploma a XI. századból.
(lat.) a. m. alapítványi hölgy v. szerzetesnő.
(lat.) a. m. lakóhely innen forum domicilii, a lakhely szerint illetékes biróság.
(székely tájszó) a. m. turós leves.
1. Imre, horvát jogtudós, szül. Zágrábban 1776 október 8., megh. 1842. Jogtudor, országos ügyvéd, a zágrábi jogakadémián a polgári és büntetjog tanára és a jogi kar seniora. Zágráb vármegye törvényszékének ülnöke. Munkái: Predznanya pravicz szamoszvojneh Vugerzkeh. (Bevezetés a magyar jogba. Zágráb 1818); Dogodozpisz pravicz szamoszvojneh stb. (A magyar önálló jog története. Zágráb 1819); Navuchanye vu praviezah szamoszvojneh. (A jogtudomány tankönyve. Zágráb 1821. és 1830. 2 kötet). Különösen az utóbbi munkája által szerzett magának D. nagy érdemeket a horvát jogtudomány körül.
2. D. József Ferenc, horvát jezsuita, született Zágrábban 1754 jan. 28., megh. u. o. 1819 jan. 18-án, a győri, majd a zágrábi, majd pedig a pécsi kollégium, végül a pesti egyetem tanára és kanonok. Nevezetesebb művei: Diss. physica de aëris factitii genere natura et utilitatibus (Győr 1784); Sono campanarum fulmina promoveri potius quam prohiberi (Pécs 1786); Commentatio de electricitate medica in Regio Musaeo Quinque-Ecclesiensi instituta (Ib. 1790); Commentatio altera de electricitate medica etc. (Pest 1793); Ars electricitatis (Ib. 1794); Ars electricitatem aegris tuto adhibendi (Ib. 1796) és Lampadis electricae optimae notae descriptio etc. (Ib. 1799).
(lat) a. m. urnő; minden apáca cime, különösen a kolostor fejedelemasszonyáé. - D. Abundia, (ó-francia költeményekben Dame Habonde), középkori művekben előforduló név, mely jó, barátságos lényt jelent, aki szerencsét és áldást hoz az emberekre. Nyilván rokon a rómaiak Abundantia-jával (l. o.)
(lat.) a. m. uralkodik, domináló pont, a terepnek környékénél magasabb helye, amelyről a vidék áttekinthető s annak egyes részeire tüzelés indítható.