Dominus litis

(lat.) a. m. a pernek ura, az aki a pernek letételére jogosítva van. Igy a büntetőjogban az, hogy a kir. ügyész D. azt jelenti, hogy jogában áll a vádat elejteni oly hatállyal, hogy ha a vádat az arra esetleg jogosult magánvádló fenn nem tartja, a biróság vád hiánya miatt a további eljárást megszüntetni köteles. Hazai jogunkban a kir. ügyész ily értelemben D. kivételével azoknak a pereknek, amelyeknek tárgyát halállal büntetett vagy halált eredményezett cselekmények képezik, kivéve ezek alól ismét az emberölés vétségét (gondatlanságból okozott emberhalált). A kir. ügyésznek D. gyanánt elismerése a vádpernek lényeges követelményel

Dominus vobiscum

(lat.) a. m. az ur veletek, a latin szertartásu szt.-misében a pap által nyolcszor használt formula, melyben a hiveket (négyszer feléjük, négyszer az oltárhoz fordulva) üdvözli, kik arra, hogy nevükben a miniszter Et cum spiritu tuo (és a te lelkeddel) válaszol. A formula használata visszanyul az apostoli korszakba, és szó szerint föltalálható a szt. irásban. Az üdvözlet értelme: a pap a hivőknek kivánja isten irgalmát, szeretetét, igazságát, kegyelmét, oltalmát, áldását, békéjét. Amit a hivők viszont kivánnak a miséző papnak. Ily módon a pap és a hivek között fentartatik a szt. mise alatt a közlekedés és kifejezésre jut, hogy az istennek bemutatott áldozat a hivő népé is.

Domit

a trachitnak olyan világos szinü módosulata, mely sósavgáz exhalációja következtében képződött. Régebben mint külön kőzet szerepelt; ma tudjuk, hogy csupn módosulata a trachitnak. Hazánkban Selmec vidékén a Vihnye völgyben a Kőtenger anyaga főképen D., van Tokaj-Hegyalján is (Zombor, Szántó) és Nógrád vármegyében a Nógrádi várhegyen.

Domitae naturae animalia

(lat.), a szelid házi állatok. Ezekre nézve a tulajdonjog eltévedés stb. által el nem enyészik, mig a szelidített vadállatokra vonatkozó tulajdon megszünik, ha természetes szabadságukat visszanyerik és a visszatérés szokását leteszik «consvetudinem revertendi amittunt».

Domitia Lepida

l. Domitius-ok.

Domitiana quastio

(lat.), nevetséges együgyü kérdés, Domitius Labeo római jogászról igy nevezve, aki egy tanukihallgatás alkalmával Jubentius Colsusnak ily kérdést tett fel.

Domitianus

Titus Flavius, római császár Kr. u. 81-96. Titus Flavius Vespasianusnak és Flavia Domitillának második fia, szül. Rómában Kr. u. 51. okt. 24. Miután 69. dec. 19. Vespasianus csapatai Rómát meghódították és Vitelliust megfojtották, D. a katonák által cézárrá kiáltatott ki. Domitianus, ki dacára annak, hogy külszinre a konzulátussal bizatott meg, mindenből kizáratta magát, részint unalomból, részint, hogy atyja gyanuját eloszlassa, irodalmi tanulmányokkal és költészeti kisérletekkel töltötte idejét. e foglalkozást azonban később lenézte; uralkodása alatt az irodalmat és tudományokat nem nagyon pártolta, sőt hizelgő udvari költőit Statiust és Martialist csak igen szükkeblüen jutalmazá. Vespasianus halála után sikertelenül igyekvék bátyját Titust kiszorítani az uralomból, vele kénytelen volt azt megosztani, miglen Titusnak 81 szept. 13. bekövetkezett halála után, egyedül maradt a trónon. Uralkodása első éveinek története nem mutat fel oly büntényeket, melyek későbbi életét beszennyezék. Természeténél fogva sem kapzsi, sem kegyetlen nem lévén, tetemes összegeket áldozott középületek helyreállítására, amnesztiát hirdetett, szigoru intézkedéseket tett az erkölcstelenség megszüntetésére és szigoruan ellenőrizte a köztisztviselők eljárását. De utóbb gyanakodóvá vált, mindenféle rágalmak- és titkos feljelentésekre hallgatott, és midőn tetemes építkezései, adományai stb. által az atyjáról rámaradt kincstár kiürült, D. a legfőbb hivatalnokok ellen a legkegyetlenebben kezdett dühöngeni. A hadi szerencse, mely helytartóját, C. Julius Agricolát, Britanniában kisérte, D. féltékenységét ébreszté fel, minélfogva visszahivá őt, és ez csak a visszavonulásban talált menedéket. Gyanakodása még fokozódott a dákok és markomannok ellen folytatott háboru kedvezőtlen kimenetele után; mert miután a markomannok elleni hadjáratból vereséggel tért vissza, a dákok királyától, Decibalustól (l. o.) meg kellett vásárolnia a békét. Ehhez járult a C. Antonius Saturninus által 87-ben támasztott felkelés és a dunamelléki háboru 92-ben, mely idő óta D. uralkodása az önkény és zsarnokság szülte tettek hosszu láncolata; dühöngésének az állam legelőkelőbb, legjobb férfiai estek áldozatul. Kegyetlenül bánt a zsidókkal és a keresztényekkel és 93. az összes filozofusokat kiüzte Rómából. Midőn azonban saját háznépe ellen irányítá bősz kegyetlenségeit, azok a praetoriánusok prefektusa, de sőt a császárné beleegyezésével összeesküdtek és D.-t 96 szept. 18. hálószobájában meggyilkolták, miután 15 évig türték őrült kegyetlenségét. Az általa annyira lenyügzött szenátus határozata szerint emléke megsemmisítendő volt. Tetemeit dajkája, Phyllis égette el.

Domitilla

nő-vértanu az I. sz.-ban, a Flaviusok előkelő nemzetségéből (Flavia D.), Verspasianus császár unokája. Titus Flavius Clemens, szenátor és martir neje; Domitianus (8l-96) alatt Pandataria szigetére (Ischia mellett) száműzték. A római katakombák kiásása közben ráakadtak D. kriptájára is.

Domitiusok

Tekintélyes plebejusi család, az Ahenobarbus-ok (ahenea barba, rőt szakáll, egy ilyes ismertető jelre vonatkozó mitoszból) és Calvinus-ok két főágával. Nevezetesebb tagjaik a férfiak részéről: 1. D. Lucius D. Ahenobarbus. Leghevesebb szószólója volt a szenátus pártja részéről. Pompejus ellen kifejtett oppoziciónak, mely Kr. e. 60. az első triumviratusra vezetett, mint praetor (58) és konzul (54) tovább küzdött a triumvirek ellen, utóbb azonban, mikor Pompejus Caesarral összeveszett és a szenátussal kibékült, Pompejus pártjára állott és tevékeny részt vett a polgárháboruban. Corfiniumnál Caesar kezeibe került, aki nemcsak szabadságát adta vissza, hanem még gazdagon meg is ajándékozta. Mindazonáltal továbbra is Caesar ellenfele maradt s ilyenül esett el a Pharzálus melletti csatában (48). 2. D. Gnoeus D. Ahenobarbus, előbbinek fia, harcolt a pharzálusi csatában, Kr. e. 46. visszatért Rómába és mint a Caesar elleni összeesküvésnek állítólagos részese számkivettetett. Brutus- és Cassiustól 42. a triumvirek ellen a Jóniai tengerre küldetve, megverte D. Calvinust. Brutus és Cassius halála után magára maradva folytatta a háborut, mig Asinius Pollio Antoniusszal ki nem békítette. Ezután rövid ideig Bithynia helytartója volt, 36. résztvett Antoniusnak a pártusok elleni szerencsétlen hadjáratában, 32. konzul lett, az Antonius és Octavianus közti harcokban hol egyik, hol másik párton volt. Megh. Kr. e. 31. 3. D. Lucius D. Ahenobarbus, előbbinek fia, id. Antoniának Antonius triumvir és Octavia leányának férje, Kr. e. 16. konzul. utóbb Raetia és Germánia prokonzula. A Kr. e. utolsó években seregével az Elbán is átment s igy mélyebbre nyomult előre Germániába, mint előtte bármely római. 4. D. Gnoeus D. Ahenobarbus, előbbinek fia, Germanicus leányának Agrippinának férje, Nero császár atyja, 32. Kr. u. konzul, majd prokonzul Sziciliában. 5. D. Gnoeus D. Calvinus először Kr. e. 59. szerepel, amikor mint néptribun M. Bibulus konzulnak Caesar elleni oppoziciójában tevékeny részt vett. 56. praetor, 53. konzul lett. Mint ilyen Caesarnak határozott párthive volt és Pompejus ellen való harcaiban résztvett. Caesar halála után a 2. triumvirátusnak tett szolgálatokat, 40. másodizben konzul, 39. Hispania prokonzula, amikor ott viselt szerencsés háboruiért diadalmenetet tartott. További sorsa ismeretlen.

A D. nőtagjai közül említésre méltók: 1. Domitia, Nero császár nagynénje, akit N. magas korban megmérgeztetett, hogy vagyonát kézre keríthesse. - 2. Domitia Lépida, előbbinek testvére, Messalina anyja, ki Agrippina bujtogatására megöletett. - 3. Flavia Domitia (Domitilla) szabados nő. Vespasianus neje, Titus és Domitianus anyja meghalt még mielőtt férje császárrá lett.

Domlaszenesítés

a szenesítendő fölhasított fát különös módon, ferdén fölállítva, paraboloid alakban összerakják, belül néhány póznából kürtőt készítenek, az egész farakást nedves földdel, kivül pázsittal vagy alommal letakarják és a kürtő aljában lerakott fát meggyujtják. Ezt a rakást domlának nevezik. Az Alpeseken a fölaprított fát némelykor sziklafalhoz rakják. A domla alapterületét gyakran agyagfölddel verik ki, és kifelé lejtősre készítik, hogy a tökéletlen égésnél keletkező fakátrány stb. lefolyhasson és esetleg összegyüjtethessék. A szenesítés ily módon rendesen 8 napig tart. A szenesítés tartama különben számos körülménytől függ. A D. kevésbé gazdaságos, de sok esetben, nevezetesen hol a rőzsefa értékesítéséről van szó, v. ahol a faanyag kiszállítása költségesebb, mégis ajánlatos.


Kezdőlap

˙