skiszmatikus (szakadár) felekezet északi Afrikában a IV. sz.-ban. Nevét fejétől, Donáttól vette, ki azt tanította, hogy az igazi egyház csak ő náluk található fel, mert közöttük nincsenek bünösök, mig a kat. egyház, bünös tagjai miatt megszünt Krisztus valódi egyháza lenni; és hogy a szentségek érvényessége az azokat kiszolgáltatók szentségétől függ. E felekezet a karthagói egyházban eredt 311. Midőn ugyanis Mensurius karthagói érsek halála után Caecilian főszerpap választatott meg érseknek, egy erős ellenpárt az uj érseket nem akarta elismerni azon ürügy alatt, hogy az őt felszentelő aptungai püspök, Felix, a lefolyt diocletiáni üdözés alatt a szentkönyveket kiszolgáltatván, az egyháztól és hittől elszakadt, s mint ilyen (traditor) a Szentlelket nem oszthatta és Caecilián helyébe Majorin lector lett felszentelve, kinek utóda Donát volt, kitől a felekezet nevét vette. Karthagóban tehát két püspök volt, az egyház egysége meg lett szakítva, és a szakadárság innét tovább terjedt Afrikába. Nagy Konstantin Caeciliánt ismerte el törvényes püspöknek, de mivel a szakadárok az ügynek birák által való eldöntését követelték, Melchiades pápa 313. 3 galliai és 15 olaszországi püspökkel zsinatot tartott, mely Caeciliánt az ellene emelt vádak alól felmentette. A 314. tartott arlesi zsinat is ugyanezen értelemben nyilatkozott. De midőn a D. nem akarták magukat ezen itéletnek alávetni, Konstantin bezáratta templomaikat és püspökeiket számüzte. Még szigorubban lépett fel ellenük Constans, ami nagymérvü zavargásokra adott alkalmat, mert a D. ahol csak lehetett, hallatlan kegyetlenséget követtek el a katolikusokon. A circumcelliók rajongó csapata, kiket a D. harcosoknak (Agonistici, vagy Milites Christi) neveztek el, irtó- és rablóháborut indított a katolikusok ellen, rabolták és leöldösték őket, és ez szerintök mind vallási buzgalomból történt. A halálos csapást a D.-ra szt. Ágoston mérte részint iratai, részben a nagy vitatkozás által (411), melyben a csász. biztos, Marcellin, a fejedelem nevében jelenté ki a katolikusok győzelmét. Ágoston ékesszólásának eredménye az lett, hogy egyrészt több püspök és világi visszatért az egyház kebelébe, másrészt szigoru törvényeket hoztak a makacsok ellen. 328. a vandalok elfoglalván Afrika É-i részeit, a D.-at és katolikusokat egyformán üldözték. Végmaradványaik Afrikának a szaracénok által való elfoglalása után a VII. sz. elején tüntek el.
(lat.), a római császárok által ünnepélyes alkalmakkor (trónralépés, születésnap stb.) a katonák között szétosztott ajándék. Az ily alkalmakkor a szegényebb néposztálybelieknek élelmi szerekben adott ajándéknak neve: Congiarium.
(lat. Donati és Donatae), olyan felnőtt személyek (ellentétben az oblatusokkal), akik vagyonukkal bemennek valamely kolostorba és v. valódi szerzetesek v. szerzetesnők lesznek v. mint laikus testvérek és nővérek világi szolgálatokat végeznek.
(lat.) a. m. adományozó, ajándékozó. Különösen a középkorban azokat szokták igy nevezni, akik valamely templom számára oltárképet, festett ablakokat stb. rendeltek. A festményeken gyakran ábrázoltatik a D. családjával együtt, v. legalább annak cimere. Donatrix adományozó nő.
1. Aelius, a IV. sz. közepe táján élt római grammatikus, kitől egy kettős recenzióban (kidolgozásban) ránk maradt latin grammatikán (kiadta Keil a Grammatici Latini IV. köt.-ben, Lipcse 1864) kivül egy Terentius-kommentárunk van, mely rendkivül becses, de egy másik Terentius-kommentárral összekotyvasztva jutott ránk. Ezt a kommentárt kiadta Klotz (Terentius kiadásának II. köt.-ben, Lipcs 1840). 2. - D. a donatista felekezet alapítója, l. Donatisták.
város Konstanz badeni disztriktusban (kerületben) 59 km.-nyire Rillingentől, vasut mellett, a Breg és Brigach egyesülésénél, 680 m. magasban, (1890) 3596 lak., kefekötéssel és sörgyártással; a Fürstenberg hercegek régi kastélyával, amelyben 60000 kötetből, értékes kéziratokból és inkunabulumokból álló könyvtár, kép- és éremgyüjtemény van. A kastély udvarában fakad egy forrás, a Duna-forrás, amely az egyesült Bregy és Brigachba foly; ezeket azután Dunának nevezik.
110 km.2 területü sik vidék Svábország és Oberbayern bajorországi kerületekben. Egykoron mocsáros volt, vizét csatornákon, amelyeken 200-nál több hid van, levezették és igy a földjét kapásnövények, meg fütermelésre alkalmassá tették.
község Felső-Pfalz bajor kerületben 10 km.-nyire Regensburgtól, a Duna balpartján, (1890) 1079 lak. Közelében egy magaslaton van a Walhalla, a németek hires pantheonja, egy másik hegyen pedig az 1634. a svédektől lerombolt Stauf erősség romjai.
az ugyanily nevü járás székhelye Svábország bajor kerületben, 41 km.-nyire Augsburgtól, a Duna és Wörnitz összefolyásánál, vasut mellett, fontos dunai kikötő, (1890) 3725 lak., kender- és lentermeléssel, Bajorország legnagyobb marhavásáraival; az egykori bencésapátság templomának egyik mellékkápolnájában Brabanti Máriának siremléke látható. A 30 éves háboruban 1632 márc. 27. Gusztáv Adolf Lauenburg hercegétől rohammal vette be; 1634. pedig Ferdinand király foglalta el. A közeli Schellenbergnél 1704 jul. 2. Marlborough és Badeni Lajos az egyesült franciákat és bajorokat megverte. 1805 okt. 6. a Soult vezérlete alatt álló franciák az osztrákok élén álló Mackot itt a Dunán átszorították.
falu Leoben kerületi kapitányságban Stiriában, 3 km.-nyire Leobentől, vasut mellett, (1890) 8038 lak., nagyszerü vasművekkel és kohókkal (1800 munkás) meg szénbányákkal (1600 munkás).