1. Ferenc, lengyel fuvolavirtuóz és zeneszerző, született Lembergben 1818., meghalt Badenben Bécs mellett 1883-ban. A magyar fővárosban a 40-es években telepedett le fitestvérével, Doppler Károllyal, hol a 60-as évek végéig nagy tevékenységet fejtett ki s maradandó érdemeket szerzett, mint a nemzeti szinház operájának első fuvolása s mint zeneszerző. D.-re a magyar zene eredetisége elementárisan hatott. Több operát irt, melyek mind a magyar nemzeti szinházban kerültek első előadásra. Ilka, Benyovszky magyar-, mig Vanda, Salvator Róza általános stilusban tartvák. Ezek közül legtöbb sikert ért el Ilká-jával, mely későbben Bécsben is szinre került. Emellett irt magyar fuvolaábrándokat, népdalokat, karokat s Lisztnek több magyar rapszódiáját hangszerelte, melyek a külföldön is el vannak terjedve. Mint fuvolavirtuóz nagyobb körutazásokat tett ugy a külföldön, mint a magyar koronaországokban s mindenütt feltünést keltett játékával. A 60-as évek végén megvált a nemzeti szinháztól s a bécsi udvari operához szerződött előbb mint első magánfuvolás s később mint balletigazgató, másodkarnagyi minőségben. Alaposan képzett zeneiró volt s ha nem is tartozott az eredeti nagy tehetségek közé, de azt mindenkor pótolta széles tudása, választékos hangszerelési izlése és rutinjával.
2. D. József, bécsi népszinműiró, szül. Bécsben 1833., megh. u. o. 1892 nov. 1852 óta több mint 450, többnyire 1 felvonásos bohózatot irt a bécsi szinházak számára. Nyomorban halt meg.
3. D. Károly, D. Ferenc testvére, sziil. Lembergben 1826. Mint fuvolavirtuóz nem állott oly magasan mint bátyja, de ha egyesültek, oly ensemble-t képeztek, mely párját ritkította. Károly is ugyanannyi időt töltött a nemzeti szinházban mint Ferenc; másodkarnagyi minőségben ő is foglalkozott zeneszerzéssel s több népszinműhöz irt zenét. Az operairással is megpróbálkozott, de e téren nem versenyezhetett bátyjával. A hazai zeneviszonyok fellendítése körül ő is sok érdemet szerzett. Midőn Ferenc a bécsi operához szerződött, ugyanakkor Károly a stuttgarti operához ment, hol manapság is működik.
4. D. Keresztély, német matematikus és fizikus, szül. Salzburgban 1803 nov. 30., megh. Velencében 1854 márc. 17. 1822-23. Salzburgban és a bécsi politechnikumon a fizikát és a matematikát tanulmányozta, 1829. a bécsi politechnikumon a matematika segédtanára, 1835. a prágai reáliskolán a matematika tanára, 1841. ugyanitt a technikai intézeten a matematika és a gyakorlati geometria tanára volt, 1847. bányatanácsossá és a selmeci bányász-akadémián a fizika, matematika és mekanika tanárává neveztetett ki; végül 1850. Bécsbe ment, hol a műegyetemen a fizika tanára és 1861. a fizikai intézet igazgatója volt. D. főképen fizikával és csillagászattal foglalkozott. Nevezetes azon hullámelméleti tétele, az ugynevezett Doppler-féle szabály, mely következőképen szól: Valamely hang- v. fény-forrásnak mozgásakor az egy másodperc alatt észrevehető rezgések száma kisebb, mint a nyugvó hang, vagy fényforrás esetében, ha a rezgő test az észlelőtől távozik, ellenkező mozgáskor pedig nagyobb. D. ezen szabályát: Über das farbige Licht der Doppelsterne (Prága 1842) cimü művében irta le. Egyéb dolgozatai: Arithmetik und Algebra usw. (Prága 1843, 2. kiadás, Bécs 1851); Optisches Diastomometer usw. (Prága 1845); Allgemeiner Beweis, dass dieselben Factoren in beliebiger Ordnung multiplicirt, stets dasselbe Product geben (u. o.); Über eine wesentliche Verbesserung der katoptrischen Mikroskope (u. o.); Beitrage zur Fixsternkunde (u. o. 1846); Versuch einer systematischen Klassifikation der Farben (u. o. 1848).
l. Doppler (4).
szerves eredetü ásvány, a humuszsavnak vegyülete mésszel, képlete némelyek szerint: C24 H22 Ca O12. Barnásfekete, amorf tömegekben találni Aussee Berchtesgaden, Gonten (Appenzell mellett) turfa telepein. Bonn mellett (Walterberg) barnaszénben. Friss állapotban puha s rugalmas, akár a kaucsuk; levegőn megszáradva keménnyé lesz s széttöredezik. Haidinger nevezte el Doppler osztrák bányatanácsos tiszteletére.
néger nép az equátori Afrikában, l. Bongó.
(Dora, Doros), a feniciaiak legdélső telepe Palesztinában, ahová a tengerparton bőven előforduló biborkagyló kedvéért telepedtek le. A város eleinte Asszer-törzs területéhez tartozott, későbben Manasséhez. Salamon király idejében egy adókerületnek főhelye volt, de későbben mint független város a féniciai szövetséghez tartozott. Esmunazar (l. o.) szidoni király koporsó-feliratából megtudjuk, hogy a persa király (valószinüleg Artaxerxes Mnemon) annak adta át hüsége jutalmául. A szelencidak idejében mint megerődített hely fontos szerepe volt; Alexander Jannaeus elfoglalta. A rómaiak idejében Gabinius helyreállította az elpusztult várost, Pompeius pedig függetlermé tette; későbben püspöki székhely volt. A mai Tantura (Tortura) 9 római mértföldnyire esik É.-felé Caesareatól, a Karmel hegység alján, a tengerparton; ettöl É-ra vannak a római Dor romjai, alapfalak, oszlopdarabok, sziklasirok, egy középkori torony, melynek alja ókori stb.
(franciául Doire), 1. a Po két baloldali mellékfolyója. A D. Baltea vagy D. Maior a Mont Blanc és a Kis Sz. Bernát glecsereiből fakadó több kisebb patakból ered, K-nek folyik Chatillonig, azután DK-nek fordul és Crescentino fölött torkollik. Hossza: 148 km. Ivreánál egy csatorna ágazik ki belőle, amely a Segiához veget. Egykoron a felső részében egy nagy tavat alkotott. A D. Morta nevü síkság még most is tanuskodik ezen átalakulásról, amely a krónikák szerint a XIV. században ment a D. völgyében végbe. Mellékvizei jelentéktelenek. A D. Riparia v. Minor a Cotti Alpok K-i lejtőjén ered. Eleinte ÉNy-nak, azután ÉK-nek és Susától kezdve K.-nek folyik; Torino alatt torkollik. Hossza 110 km. A Bardonneche a legnagyobb mellékvize. - 2. Város Palesztinában, l. Dor.
l. Dora.
(igazi nevén Ghika Helena Koljcov-Masszalszkij hercegné), román irónő, Ghika Mihály herceg leánya, szül. Bukarestben 1828 jan. 22. (ó-naptár), megh. Firenzében 1888 nov. 20. Gondos nevelésben részesült előbb otthon, azután a külföldön, különösen Drezdában, Bécsben, Velencében és Berlinben. 1848. hazamenve Koljcov-Masszalszkij Sándor herceghez ment feleségül. Miután férjével több évig Oroszországban időzött, 1855 ápr. ujra Nyugat-Európába ment, ott nagyobb utazásokat tett s végül állandóan Olaszországban tartózkodott egész haláláig. Első munkájában: La vie monastique dans 1'Église orientale (Páris 1855; Genf 1859) az európai eivilizáció legnagyobb akadályául a szerzetesi intézményt tünteti fel; La Suisse allemande művében (Genf 1856) a német eszméknek a modern civilizációra való hatását taglalja; Les femmes en Orient munkájában (Zürich 1860) a keleteurópai nők helyzetének javításáról ir; Des femmes par une femme c. iratában pedig (Brüsszel 1869) a német társadalmat hasonlítja össze a román társadalommal; az Excursions en Roumélie et en Morée (Zürich 1883) cimüben azt bizonyítgatja, hogy az ó-korban Görögország azt a szerepet játszotta, amelyet a modern világban Németország játszik. Novella-gyüjteménye: Aux bords lacs helvétiques (Genf 1861); e novellák elébb a Revue des deux Mondesban jelentek volt meg. Az albán költészetról irt tanulmányai az albánok közt irodalmi és társadalmi mozgalmat idéztek elő. Utolsó művei közé tartoznak: Gli Albanesi in Rumenia, Storia dei principi Ghika nei secoli XVII, XVIII, XIX (Firenze 1873); La poésie des Ottoman (1877). Ezenkivül számtalan történeti és irodalmi essayt közölt német, francia, olasz és görög folyóiratokban. Mint festő is sikerrel próbálkozott s két tájképével Szt.-Pétervárott dijat is nyert. Több olaszországi, amerikai és görög tudományos társaság tiszteletbeli tagul választotta, a görög kamara pedig 1868 ápril havában Görögország díszpolgárává nevezte ki őt. V. ö. Pommier: Profils contemporains; la comtesse D.; (Brüsszel 1863); Cecchetti: Bibliografia della principessa, D. 1855-68 (Velence 1868).
város Khuzisztán persa tartományban, 90 km.-nyire Basszorától, a Dserahi mellett, és a Satt-el-Arab felé vezető csatorna kiágazásánál, 6000 lak. Persia ezen részének legélénkebb forgalmu városa egészségtelen fekvésü, földsáncokkal van körülvéve, amelyeken kivül nagy külvárosok és ezekben szép kertek vannak.
János, angol iró, szül. Londonban 1807 márc. 11., megh. ugyanott 1878 jan. 25. Német- és Franciaországban tanult s már 1824. megirta Justice or the Venetian jew c. melodrámáját. 1841-1852. a Church and State Gazette s az Athenaeum szerkesztője volt. Első nagyobb munkája: History and antiquities of the borough and town of Reading in Berkshire (1835); ezután következtek: Filia dolorosa, memoirs of the duchess of Angouleme (Mrs. Romerrel együtt 1852); Life of Dr. Edw. Joung (1854); Habits and men (1855); Lives of the queens of England of the house of Hannover (1855-1875); Knights and their Days (1856); Monarchs retired from business (1857); A history of coursfools (1858); New pictures and old panels (1859); A book of the princes of Wales (1860); A memoir of Queen Adelaide (1856); Their Majesties servants (1864, 1888); Saints and sinners (1868); A lady of the last century (Mrs Elizabeth Montague) illustrated in her unpublished letters (1873); London in Jacobite times (1877-1879); Memoirs of our great towns (1878); In and about Drury Lane (1881), mindannyi igen kedvelt olvasmány. Szerkesztette a nagyon elterjedt Notes and Queries c. hetilapot is.