város Surrey angol grófságban, a North-Downs völgyében, a Mole partján, több vasuti vonal találkozásánál, (1891) 7132 lak. Hiresek a szárnyasai. Környékén számos modern nyaraló áll.
Angol tyúkfajta, mely főleg Anglia déli részében (Sussex és Surrey grófságokban), továbbá Franciaországban, Normandiában van elterjedve; nevét Dorking angol várostól kapta. Valóságos hustyúknak mondható, melyet az angol öntudatos irányu tenyésztés létesített. Egyike a legnagyobb tyúkfajtáknak, mely zömök testalkatával s azzal tünik fel, hogy 5 ujjat visel; 3 ujja előre, kettő pedig hátra van irányítva. Szine különböző, megkülönböztetnek fehér, sötétszürke, ezüstszürke és kakuktollu változatokat. A kakas feje nagy, erős, a fehérszinü D.-nál rózsás, a többi változatnál egyszerü tarajjal, piros pofával és szakálltarajjal, piros v. sárga szemekkel; melle dülledt, telt, széles; háta széles, erős; szárnyai rendesen nem eléggé fejlettek, miért is a D. rossz repülő; lába rövid, erős, fehér v. verhenyes; farka szép, nagy sarlótollakkal. A D. a leggyorsabb fejlésü és talán a legizletesebb húsu tyúkfajta, mely a hizlalásra is nagyon alkalmas; mellén, combján és szárnyain húslerakodása hatalmas, s mégis husa leveses, gyengéd és izletes. Az a baj, hogy az angolok eme büszkesége, melyet nemzeti tyúkjoknak neveznek, igen finnyás; csakis enyhe telü vidékeken, meleg éghajlat mellett, száraz területen nevelhető sikeresen fel; nedves vagy hideg vidéken a kicsinyek hamar elvesznek. A D. nem valami jó tojó; a tyúkot két évnél tovább tartani nem érdemes, de mint anya kiváló, a tojásokat jól kelti ki s a csibéket szépen vezeti.
(angol), betéti társaságoknál a kültag.
(lat.) a. m. altató szer. L. Bódító szerek.
(lat.), a középkori zárdák közös alvóterme. - D.-nak nevezték a középkorban azon italt, melyet közvetetlenül a lefekvés előtt ittak, többnyire füszeres bort vagy sört.
(lat.), jogi példabeszéd, a. m. a törvények néha alusznak, de meg nem halnak soha.
1. Henrik, Lajos Edmond, német zenész, szül. Königsbergában 1804 nov.14., megh. Berlinben 1892 jan. 10. Zeneigazgató volt Königsbergában, Lipcsében, Hamburgban, Rigában, Kölnben, 1849. pedig mint karmester, Nicolais utóda lett a berlini kir. operánál. 1869. nyugdijazták s ettől kezdve mint zenetanár és kritikus működött. Irt több operát (a többi közt: Nibelungen 1854), de amelyek nem maradtak meg a szinpadon. Dalai közt különösen a humorisztikusak kedveltek. Megirta önéletrajzát: Aus meinem Leben c. alatt (Berlin 1870-79; 6 köt.).
2. D. János Albert Bernát, német orientalista, szül. Scheuerfelden 1805 máj. 11., megh. Szentpétervárott 1881 május 31. 1826-ban a harkovi egyetemen a keleti nyelvek tanára volt, 1835. áttették a szentpétervári keleti akadémiába s 1843 óta az ottani cs. nyilvános könyvtár főigazgatója volt. Főképen az afghánok történetével és nyelvével foglalkozott. Felemlítendő munkái: Grammatische Bemerkungen über die Sprache der Afghanen (Szt. Pétervár 1840); A chrestomathy of the Pushtu of Afghan language (u. o. 1847); Auszüge aus mohammed. Schriftstellern, betreffend die Gesch. und Geogr. der südlich. Küstenländer des Kaspischen Meeres (u. o. 1858).
3. D. Sándor, lovag, osztrák publicista és nemzetgazdasági iró, szül. Bécs-Ujhelyen 1838 febr. 9-én. 1858. osztrák államszolgálatba lépett, résztvett az 1859. olasz hadjáratban; 1863. a kormány a török kiállításra küldte. Innen irt jelentésében (Die nationale Ausstellung in Konstantinopel) különösen az osztrák kereskedelem szempontjából foglalkozik a török viszonyokkal. Ugyancsak hivatalos küldetésben szerezte: Pflege und Förderung des gewerblichen Fortschritt, durch die Regierung in Württemberg c. művének adatait. Miután 1868. odahagyta az államszolgálatot, a Pester Lloyd nemzetgazdasági rovatát vezette. Jelenleg Bécsben él, hol a Volkswirtschaftliche Wochenschrift-et szerkeszti. Ugy ezen folyóiratban, mint önállóan megjelent műveiben a teljes individualisztikus és szabad kereskedelmi irányt képviseli. Legjellemzőbb erre nézve Aufgaben der Eisenbahnpolitik (1874) c. munkája, amelyben azt követeli, hogy magokat a vasuti vonalakat államosítsák, de e vágányokon egyesek saját vonataikkal szabadon versenyezhessenek.
Beszterce-Naszód vármegye K-i részében, a Sztrunyóra alatt eredő folyócska; É-nak folyik, rövid futás után Bukovinába lép át s az Aranyos-Besztercével egyesülve, ezzel a Szeretbe önti vizét.
1. város Felső-Elsass német birodalmi kerületben, 3 km.-nyire Mühlhausentől, amelynek külvárosává lett, vasut mellett, (1890) 5657 lak., nagy kelmegyárakkal; 2. falu, Svájcban, l. Dorneck.
község Kimpolung bukovinai kerületi kapitányságban az Aranyos-Bisztrica és a Dorna völgyének egyesülésénél (1890) 4309 lak., erős vastartalmu ásványvizforrással.