nagyközség Borsod vmegye mezőcsáti j.-ban, (1891) 1205 magyar lak.
az ugyanily nevü járás székhelye Szmolenszk orosz kormányzóságban, 88 km.-nyire Szmolenszktől, a Dnyepr mindkét partján, amely itt válik hajózhatóvá, (1885) 8486 lak., akik nagyobbára kenderrel, bőrökkel és faggyuval kereskednek.
az ugyanily nevü kerület székhelye Romániában, 25 km.-nyire Bukovina határától, a Prut egyik mellékvizének forrásánál és vasut mellett (1889) 9313 lak., akik földmivelők és állattenyésztők.
v. dóriaiak, az ó-görög nép 4 főtörzsének (l. Görögök) egyike. Nevöket Deukalion unokájától, Hellén fiától, Doros-tól származtatták és ősrégi időkben Thessaliában laktak az Olimpus tövében. A görög történelem korai eseményeiben oly kevés részük volt, hogy a hőskorban még nevük sem ismeretes. Csak a Peneios-völgy melléki akhajeoliai uralomnak a thesprotiai tesszáloktól történt elpusztulása óta vonatott be a D. egy része a népmozgalomba és jött Közép-Görögországba, mig másrészük Olimpus tövében maradt s illir és trák törzsekkel a macedon néppé olvadt egybe. A D.-ból Közép-Görögországban hatalmas néptörzs lett, mely a delfii amfiktionok (l. o.) élére állott és Dorisban az Oita alján hagyva a néptörzs egy részét, ujabb népvándorlásra indult a Peloponnézus felé Kr. e. 1104. Ez az u. n. dórok vándorlása vagy héraklidák (l. o.) visszatérése, igy neveztetve héroszuktól, Hérakléstől, akitől a D. királyai magukat származtatták. A Peloponnézus déli és keleti részén a következő államokat alapították a D.: Messenia, Spárta (v. Lakedaimón), Argos, Korint, Sikyon és Phlius és innen kiindulva Közép-Görögországban (Hellasban) Megariszt; további előnyomulásuknak az ión athéneiek szabtak határt (Kodros). A leigázott tartományok lakosai a perioikok (körül-lakók) és rabszolgák (Spártában heloták) osztályait alkották, akikkel szemben a D. harcias jellemüket nem vethették le. A dór vándorlás hullámai a Peloponnézusból a szigetekre is átcsaptak; hosszu harcok után a D. elfoglalták Krétát s itt egészen uj népet és kulturát teremtettek meg. A déli Kikladok is mihamar dór gyarmatokká lettek. Argosi dór telepesek alapították Kis-Ázsiában, Káriában Kos, Knidos és Halikarnasszos városokat. A további gyarmatosítások körül a Propontisz mellékén (Bizanc és Kalcedon), a Fekete-tenger partján (Herakleia), a trák és macedon partokon s az Ióni-tengeren (Ambrakia, Leukas, Kerkyra, Epidamnos), különösen Megara és Korint városok fáradoztak. Számos dór gyarmat volt Alsó-Olaszországban, mint Taras (Tarentum), Herakleia, Kroton és Sziciliában (Szirakuza, Messana, Gela, Akragas). Thera városából indult ki a cirenei pentapolis (ötváros) alapítása Afrikában. Összes gyarmataikban megtartották a D. intézményeiket, alkotmányukat, nyelvüket és kultuszokat; főistenük Apollon volt. V. ö. Müller O., Geschichten hellenischer Stämme 2. és 3. k.
v. szájdoromb (lat. Crembalum), régi kezdetleges hangszer. Patkó alakja van és közepén aeélrugó, mely a patkó nyilását tulhaladja. A játszó fogai közé veszi e hangszert és a rugót kezével mozgásba hozza, mig szájával énekhangokat lehel reá. A dorombot mesterileg kezelte Eulenstein Károly.
a. m. vékonyabb, egyenesre nőtt ágból vagy fiatal törzsből készített rud, melyet emelésre, támasztásra, korlátkészítésrc használnak és melyből a bognár vendégoldalt, kocsirudat stb készít.
az a tüzifa, mely vékony törzsekből v. vastagabb ágakból kerül ki, melyet hasítatlan állapotban raknak faméterbe. L. Tüzifa.
l. Kürtősfánk.
A jeges halászatnak egyik neme. Ha a folyók kora tavasszal kiöntenek s hirtelen hideg befagyasztja a kiöntéseket, akkor áll be a dorongoló halászat ideje. A halász erős dorongot vesz kezébe, csizmáját ronggyal beköti, hogy el ne csusszék a sima jégen, s megindul a hal keresésére. A halak rendesen lélekzésvétel végett ott tartózkodnak, ahol a jég alatt légbuborékok látszanak; e légbuborékok után indul a halász, s ha halat lát, dorongjával nagyot sujt a jégen át a halra, mely az ütés alatt elkábul s zsákmányul esik. Mint legkorábban ivó halat (mely, mint majd minden hal, iváskor a sekély helyeket keresi) leginkább a csukát fogják D.-sal.
1391. rajnai és vesztfáliai nemesekből, Hermann hesseni őrgróf s a padernborni püspök ellen alakult lovagszövetség, mely azonban, midőn az őrgróf Padberg várost leromboltatta, feloszlott. - Jelvénye kis ezüst dorong volt, melyet a tagok mellükön viseltek.