1. Alfréd Vilmos, némot történetiró, D. Henrik Vilmos fia, szül. Berlinben 1844 ápril. 4., előbb orvosi és természettudományokkal foglalkozott, utóbb történész lett s több jeles és szellemes történeti munkát irt, melyek alapján 1874. Boroszlóban, 1884. Bonnban lett a történelem tanára. 1891-92. a müncheni Allgemeine Zeitung szerkesztője volt. 1873. alapította Im neuen Reich c. hetilapot, mely néhány év mulva megszünt. Történeti művei: Die Doppelchronik von Reggio und die Quellen Salimbenes (1873); Die Forsters und die Humboldts (1881); Deutsche Geschichte im Zeitalter Friedrichs des Grossen und Josefs II. (1883). Ugyanő adta ki Ranke Világtörténetének utolsó köteteit (1886-90), Ranke életrajzát (Zur eigenen Lebensgeschichte, Lipcse 1890) és Bismarck parlamenti beszédeit (1891).
2. D. Henrik Vilmos, német fizikus, szül. Liegnitzben 1803 okt. 6., megh. Berlinben 1879 ápr. 5. Szülővárosában tanult, később Boroszlóban és Berlinben mennyiségtani és természettani tanulmányokat végzett. 1826. magántanár, 1828. pedig rendkivüli tanár lett Königsbergben. Később Berlinbe ment, hol 1845. rendes tanárrá és az akadémia tagjává lett. D. ezenkivül a fizika tanára volt a hadiiskolán, a királyi ipariskolán stb. Humboldt halála után D.-nek adományozták annak porosz rendjelét «Pour le merite.» D.optikai, akusztikai és elektromossági kisérletekkel foglalkozott, de különösen kitünt a légtünettan és éghajlattan terén. Megállapította a szelek forgásának törvényét és erre nézve azt találta, hogy az északi félgömbön a szél délről nyugatra, innen északra, azután keletre és vissza délre fordul. A déli félgömbön ellenkezőleg áll a dolog. D. megvizsgálta azon vihart, mely 1821. karácsonykor egész Közép- és Nyugat-Európában dühöngött és kimutatta, hogy ezen vihart egy nagy ciklon okozta, mely Európa nagy részén átvonult. Ő volt az első, aki ilyen ciklonok előfordulását a mérsékelt égöv alatt kimutatta. Szerinte a viharoknak még más neme is van, mely az északi légáramlat visszatorlódása által keletkezik. Nevezetes még D.-nek nézete a májusi fagyokról, melyeket európai helyi jelenségeknek tart és okukat az európa-ázsiai kontinens földalkatának az ázsiai éghajlattal való összeköttetésében kereste. Nevezetesebb munkái: De barometri mutationibus, Berl. 1826; Ueber Maass und Messen, u. o. 1833; Meteorologische Untersuchungen, u. o. 1837; Die neuere Farbenlehre stb., u. o. 1838; Ueber Electricität, u. o. 1848; Ueber die nicht-period. Aenderungen der temperaturvertheilung auf der Oberfläche der Erde, Abhandl. der Berl. Akad. 1838-52; Ueber die Linien gleicher Monatswärme, u. o. 1848; Darstellung der Wärmeerscheinungen durch fünftägige Mittel von 1782-1855., u. o. 1856; Ueber die Rückfälle der Kälte im Mai, u. o. - Ueber Moussons und Passate. Pogg. XXI. 1831; Physische Ursache der Gestalt der Isothermen, ib. XXIII. 1831. stb. 1837-49-ig adta ki 8 kötetben a Repertorium der Physik c. gyüjteményes művét, mely a fizika állapotáról ezen korszakban jó képet ad.
3. D. Patrick Eduard, angol társadalmi reformer, szül. 1815., megh. 1873. D. a társadalom továbbfejlődésénok törvényeivel foglalkozott és egyike az elsőknek, kik a földbirtok államosítását követelték. Ezt tekintette a gazdasági és politikai továbbfejlődés föltételének. Munkái: Theory of human progression and natural probability of a reign of justice (1850), Elements of political science (1854).
4. D. Rikárd Vilmos, német jogtudós, D. Henrik Vilmos fia, szül. Berlinben 1883 febr. 27. A jogot elvégezvén, 1857. a berlini egyetemen magántanár, 1862. rendkivüli tanár lett. 1863. Tubingába, 1865. Kielbe, 1868. Göttingába nevezték ki rendes jogtanárnak. 1869. a hannoverai országos zsinatnak is tagja volt és a luteránus országos egyháztanácsnak is tagja lett. 1873. a porosz egyházügyi törvényszék tagjává nevezték ki. Friedberggel együtt D. alapította a Zeitschrift für Kirchenrecht folyóiratot (Berlin 1860), mely az evangelikus egyházjognak, s a katolikus egyházjog szabadelvü, ultramontanellenes irányának főközlönye, s buzgó védője az állam jogainak az egyházzal szemben. Majd Tübingában (1861) átdolgozta Richter Egyházjogtanát (6. és 7. kiad. Lipcse, 1867. és 1871-74; 8. kiad. Lipcse, 1886); kiadta a Sammlung der wichtigeren neuen Kirchenordnungen (Tübinga, 1865) c. gyüjteményt és számos értekezést irt a tőle kiadott folyóiratban. 1871. képviselőnek is megválasztották.
l. Dove (2).
1. város, tengeri fürdő és kikötő Kent angol grófságban, 106 km.-nyire Londontól, a Pas de Calais (Dover Srait) partján, a Dour patak torkolatánál, két meredek sziklafal közt, vasut mellett, (1891) 33418 lak., halászattal és jelentékeny parti hajózással. A komor, szük utcákból álló város Angliának a kontinenshez, illetőleg Franciaországhoz legközelebb eső városa; a Gris-Nez-foktól 35, Calaistól 48 és Boulognetől 50 km.-nyire van. Bár kikötőjébe nagyobb hajók csak a tenger áradásakor juthatnak be, forgalma, különösen személyforgalma igen élénk. A személyszállitó hajók 450 m. hosszu töltésnél, az Admiralty Pieren kötnek ki, rendes személyszállító hajójáratok kötik össze Calaisval és Ostendevel. Külső kikötői is sekélyek (a Granville dock 7, a Wellington dock 4,5 m. mély); ennek dacára kereskedelmi forgalma is jelentékeny, 1889. megfordult benne 7787 hajó 16 millió tonnatartalommal. D. egyike volt azon 5 kikötő városnak, melyekre az angol déli partok védelme bizva volt; még ma is a Key of England (Anglia kulcsa); erődítményei (D. Castle), amelyek különböző koroknak, a többi közt a római kornak építményeiből állanak, 22 ha. területet borítanak. 3 kabel csatolja a szárazföldhöz. Közelében, a South-Foreland hegyfokon csinálták meg azon előmunkálatokat, amelyeknek célja a 36 km. hosszu földalatti vasut kiépítése volt Franciaországig. 2. Strafford county székhelye New-Hampshire É.-amerikai államban, 20 km.-nyire Portsmouthtól, a Cocheco mindkét partján, vasuti csomópont, (1891) 12790 lak., jelentékeny pamut- és gyapotiparral. Az 1623. alapított hely az állam legrégibb városa. 3. Delaware állam és Kent county székhelye, 10 km.-nyire a Delaware-öböltől, a Jones Creek mellett, (1890) 3061 lak., jelentékeny halkereskedéssel.
(ejtsd: doveren), 88 km. hosszu folyó Aberdeen és Banff skót grófságokban; a Buck of Cabrach lábánál ered; a Bogie és Isla mellékvizekkel bővül; az Északi-tenger Moray-öblébe torkollik.
Ferenc, olasz filologus és kritikus, szül. Campobassoban (Molise) 1849 dec. 5. Nápolyban és Pisában tanult nyelvészetet, majd a bolognai liceumban és Milanoban tanított; 1876. a nápolyi egyetemen a román filologia tanára lett. Munkái: Della linguistica moderna, ossia la vita e lo sviluppo del linguaggio (Whitney művének fordítása, Milano, 1876); Storia della letteratura italiana (Milano, 1879); Dell' origine dell' unica forma fiessionale del nome italiano (Pisa, 1872); Jaggi critici (Nápoly, 1879); Grammatica porthogese (Imola, 1881); D'un recente libro del Delbrück, della traduzione italiana del Merlo e di due nuove dissertazioni del Whitney (Torino, 1882) stb. Munkatársa Sröber Gusztáv Grundriss der romanischen Philologie c. művének (Strassburg, 1888).
(Divizio máskép Bibbiena) Bernát, ol. költő, szül. Bibbienában 1470 aug. 4., megh. Rómában (ugy sejtik, hogy méreg által) 1520 nov. 9. Medici János kardinális magántitkára volt s ennek X. Leo név alatt pápává történt választatását nagyban elősegítette. Ez előbb kincstárnokká, majd bibornokká nevezte ki őt. 1518. D. mint pápai követ Franciaországba ment, de visszatérte után hirtelen meghalt. Az irodalmat és művészeteket hathatósan pártfogolta. Calandria c. vigjátéka (Siena 1521) nagy tetszést aratott; ügyesen utánozza Plautus Menaechmijának alapeszméjét. Ujabban kiadták a Teatro italiano anticoban (Firenze (1888). V. ö. Bandini, Il B. ossia il Ministro di Stato (Livorno 1758).
(ejtsd: -fjell), 650 m. átlagos magasságu és 100 km. szélességü szikla-fensik Norvégiában, amelyen a Klar, a Glommen, Norvégia legjelentékenyebb folyói erednek.
holland festő, l. Dou.
v. Dhaw, az arab partok mentén használt, két árbocu vitorlás hajó ormányárboc nélkül, 100-400 tonna teherképességgel. Hajdan rabszolgák szállítására, v. mint kalózhajók és hadi célokra is használtak, a jelenben azonban csak mint kereskedelmi hajók ismeretesek. D.-nek eleje igen éles, orrtőkéje egyenes, nagyon előre nyuló, de alacsony, amennyiben csak kevés lábnyira emelkedik ki a vizből: a far széles és mindenféle faragványokkal diszített, a tat részen pedig egy több vagy kevesebb hajókamarát maába záró (bástya) építmény látszik. A kevés csarnak által támogatott, egy darab fából készített fő árboc a jármű közepéből nyulik ki a magasba s csak egy vitorlarudat és azon egy dülényalaku vitorlát hord, melynek szélszarvkötelét az orrtőke végén kötik meg. A hátsó árbocot a hajó tat részén, a bástyaépítményen állítják fel és hasonlólag a főárbochoz, szintén csak egy, de kisebb vitorlával van ellátva. Mint hadihajók a D.-k rendesen 10-14 ágyut hordoztak, voltak azonban 50, sőt több ágyuval felszerelt D.-k is, mely ágyukat két, három egymás felett fekvő fedélzeten helyezték el. Egyszerü árbocozatánál fogva a D.-nek kevés legénységre van szüksége, de nem is tartozik a gyorsan vitorlázó hajók csoportjába, sőt nagyobb utazásokat is csak az állandó monsum szelek idejében teszen. Alakra és az építésnek minőségére nézve, a veres tengerben, persa öbölben és az indiai vizeken a D.-hoz hasonló járművek már a legrégibb hajósok idejében voltak és nagyon valószinü azon feltevés, hogy az európai vitorlás hajók, különösen ha a XVI. és XVII. sz.-beli hadihajók vétetnek hasonlatba, a D.-któl erednek. Ezen állításnak helyességét ugy a D. viz alatti (élő) részének alakja, mint keresztmetszetének- a bókonyoknak-formája, valamint az egyes hajórészek összekötettésének minősége is bizonyítja, miután e tekintetben a jelenkor vitorlás fa-hajója a D.-tól lényegesen nem különbözik. V. ö. Constructions navales extra européennes, Páris 1841.
(ejtsd: dauden) Eduárd, angol tudós és költő, szül. Corkban 1843 máj. 3. Jelenleg mint a Trinity-kollégiumon az angol irodalom tanára Dublinban él. Művei: Poems (2. kiadás 1876); Shakespeare, a study of his mind and art (1872, 5. kiad. 1880); Studies in literature (2. kiad. 1882); Southey (1879); The life of Perry Bysshe Shelly (London 1886, 2. köt.); Transcripts and studies (u. o. 1888). Kiadta a következő munkákat: Shakespeare's Sounets with notes (1881); The passionate Pilgrim és Southey's Correspondence with Carolina Bowles (1881). 1892. kiadta Sheliey műveit. Legujabb műve: Introduction of Shakespeare (1893).