Lajos, német filologus és tanférfiu, szül. Jénában 1791 dec. 19., megh. Erlangenben mint egyetemi tanár 1863 nov. 9. Előbb berni gimnáziumi tanár és erlangeni gimnáziumi igazgató volt. Leginkább Homeros-, Tacitus- és Horatiussal foglalkozott és különösen a középiskolai klasszikus oktatás emelése körül szerzett nagy érdemeket. Kiadta Tacitus műveit, Horatius leveleit és szatiráit (német fordítással együtt) és az Iliast. Egyéb főművei: Lateinische Synonyme u. Etymologien (1826-38, 6 köt.) és Homerisches Glossarium (1850-58, 3 köt.); kisebbek: Lat. Wortbildung (1839); Handbuch der lat. Synonymik (1839); Handbuch der lat. Etymologie (1841) és számos iskolakönyve. Jeles szónoklatai: Reden und Aufsätze (1843-47, 2 köt.) és Öffentliche Reden (1860). Életét és működését tárgyalja C. von Jan az erlangeni gimnázium értesítőjében (1864). Buchdrucker és Stählin, Zum Andenken an L. D. (Lipcse 1892).
(növ.), a buzavirág népies neve Zemplén vmegyében.
a. m. a szuró eszköznek erőteljes előrelökésével összekötött szurás; katonaságnál a puskára tüzött szurony, s a gyalogsági döfésre is alkalmas kard a döfőfegyver; a döfés csak akkor teszi pillanatnyilag harcképtelenné az ellenfélt, ha a D. célját eltalálja és erőteljes. A D. begyakorlására szolgál a döfőlabda (l. o.). A D.-ben kellően ki nem képzett, tulságosan fedezésére gondoló katona fegyverével csak piszkálja az ellenséget, de nem tesz benne komoly kárt.
a. m. szalmából font és 30 cm. átmérőjü gömb, mely zsinegen szabadon lóg mintegy 125 cm.-re a föld szine fölött; e D. ellen gyakorolja a katona a döfést, hogy az jól irányítva és elég erőteljes legyen; l. Döfés.
1. hulla (cadaver), 2. pestis (lues, ném. Seuche), 3. méreg (venenum). A 2. és 3. jelentésben a mirigy (l. o.) szó szinonimája, p. D.-halál a. m. mirigy-halál. A Szombatos-kódexben azonban még egy 4-ik jelentésével is találkozunk, amelyben egyébként tájszólásilag némely helyütt (p. Borsod- és a vele szomszédos vmegyékben) még ma is használatos, t. i. az ördög szó értelmében (P. «ki a D. mondta, hogy ezt tedd ?») Ha ugyanitt a megunt vén embert v. asszonyt is vén D.-nek mondják, azzal inkább a szó 1. jelentésére céloznak. Mindenesetre nagyon csekély tehát az alapja Ipolyi (Magy. Myth. 37, 46.) azon feltevésének, hogy az ördög szó második tagja egy a D. szavunkkal s igy természetesen vajmi kétséges már eleve is annak a következtetésnek az értéke, amit e feltevésből levon. Teljesen halomra dönti pedig e következtetést s kivonja alóla az említett gyenge alapot, t. i. az ördög-beli Dög-nek a D. szóval való azonosságát, amannak az ujabb nyelvtudományi eredmények világánál valószinüvé vált etimologiája. L. Ördög.
(Silphidae állat), az ötizü bogarak (Pentamera) csoportjába tartozó bogárcsalád, igen különböző alaku és nagyságu fajokkal. Többnyire 11 izü, bunkós csápjuk van; a szárnyfedők a hat gyürüből álló potrohot rendesen takarják és csak némely fajnál rövidebbek. Érintéskor egyesek potrohvégükből büdös nedvet bocsátanak hi. Körülbelül 300 faj ísmeretes, melyek az egész világon, de főleg a mérsékelt öv alatt vannak elterjedve és mivel dögökön élnek, vagy azokba rakják petéiket, azért hasznos bogarak. Egyesek élő rovarokat is megtámadnak. Hazánkban 80 faj található. Az álcák hosszukásak v. ovalis alakuak, hátukon tüskés, és a test végén két, izelt nyujtvány található. Közönségesebb fajok a négypettyes D. (Silpha quadripunctata Leach.) mely 13 mm. hosszu, szárnyfedői világos sárgabarnák, mindegyiken négy fekete pont van. Tölgyeken él és álcája a hernyókat pusztítja. A fekete D. (S. atrata Leach.) 11 mm. hosszu, piszkos fekete szinü. Szárnyfedőin három kimagasló hosszu taraj található. Igen közönséges; kártékony, amennyiben álcája, melynek háta fekete, hasa pedig fehér, állattáplálék hiányában a céklaleveleit is pusztítja.
(Döghe), kisközség Szabolcs vmegye kisvárdai j.-ban, (1891) 1518 magyar lak.
(növ.) Anagyris Tourn. vitorlás viráguak génusza, 2-3 fajjal, a mediterrán vidéken a Kanári szigetekig és Arábiáig. Az A. faetida L., D.-Európában, különösen Görögországban meg a görög szigeteken honos 2 1/2-4 m. magas bokor, szép világossárga bimbókkal. Valamennyi része, de különösen a szétdörzsölt levele kellemetlen szagu hashajtó; azért ugy használják mint a szennalevelet. Magva hánytató. Régen mindakettő orvosság volt. Büdös szagát már a görögök ismerték a közmondásuk volt: «büdös v. mint az Anagyris».
Mindazok az állatok, amelyek más állatok holttestéből élnek, D. név alatt foglaltatnak össze. Ilyenek p. az emlősök közül a hiénák, a madarak közül a keselyük, továbbá egy egész sereg rovar, részint kifejlődött, részint álcaállapotban. A holttestek eltakarítása körül különöson fontos szerep jut a szárazföldön bizonyos bogaraknak (l. Dögbogarak), hangyáknak és legyeknek; a hangyáknak kifejlődött alakjai, a bogaraknak részint kifejlődött alakjai, részint álcái, a legyeknek az elhullott állatokra rakott petékből kibujó álcái falják fel a holttesteket. A vizekben számos hal és rák él más állatok holttestéből s a tengerekben a rákok ép oly tevékenységet fejtenek ki, mint a holttestek eltakarítói, mint a szárazföldön a rovarok.
a bagaria bőr készítésénél használt nyirfa-kátrány, l. Bagaria.