igy nevezik a vadászok azt a gunyhót, melyet a ragadozó állatok csalására kitett döghöz közel a földbe vagy a lombok alá építenek, hogy ott elrejtőzve, a vadat lövésre bevárják.
l. Pestis.
(Neophron perenopterus L.), a ragadozók, a keselyüfélékhez (Kulturídae) tartozó madárfaj, mely főleg D.-Európában és É.-Afrikában, továbbá néha Magyarország déli részeiben, p. Mehádia környékén is található és hullákkal táplálkozik. Nagy feje egészen kopasz, egyenes csőre hosszu és gyengén boltozott csúcsu, orrlyukai vizszintesen állók. Fiatalkorban barna, vén korában sárgásfehér, fekete sávokkal. Feje sárga. Nagysága 75 cm., szárnyhossza 52, farkhossza 27 cm. Különösen Egyiptomban a dögöknek stb. az utcákról való eltávolítása által igen hasznos madár, amiért már a régi egyiptomiak szent állatnak tartották. L. Keselyűfélék.
(növ.), Stapelia L. az 1736. elhunyt Stapel János hollandi orvosról nevezve, az asklepiadeáknak kaktuszalaku, levéltelen növénye. Szára meg az ága husos, gyakran szögletes, az éle fogas. Virága nagy kerékalaku, többnyire vagy sárgazöld, alapszine feketepirossal v. lilával pettyegetett v. márványolt; tüszője csaknem hengerded, a magva farkos. Mintegy 60 faja Afrika déli részén nő; virágjáért üvegházi disz, de kellemetlen dögszagu. Lásd a Kaktuszok képét
[ÁBRA] Dögvirág.
A St. variegata L. meg a St. hirsuta L. a dongólegyet magához csalogatja; ez a szagban csalatkozva, petéjét oda rakja, s a kukaca ott vesz el.
Tivadar, olasz zenész, szül. Nápolyban 1814 ápr. 20., megh. Firenzében 1856 febr. 21. Már 13 éves korában nyilvános hangversenyen lépett fel. Később a luccai herceg kamara-virtuózává nevezte ki. Beutazta Német-, Francia-, Angol- és Oroszországot s ez utóbbi helyen 1846. Seremetjev hercegnő férjhez ment hozzá. 1848. a luccai herceg bárói rangot adott neki. Igen ügyes, elegáns zongorázó volt, zeneszerzeményei kedvesek, de mélység nélkül valók.
a kereskedésbe kerülő nyers tajtékkőnek legapróbb fajtája; 400-1500 darabot pakolnak belőle egy ládába.
(bány.), l. Csapás.
1. Frigyes Vilmos Jenő, német szobrász, szül. Hildburghausenban 1750., megh. Gótában 1816. Párisban és Rómában képezte ki magát. Első nagyobb műve Winckelmann emlékszobra volt a római Rotondában. Gótába visszatérve, a hercegi művészeti gyüjtemények igazgatója és egy szobrásziskola feje lett. Későbbi művei közül legsikerültebbek: a Hit, Remény, Szeretet csoportozat a lüneburgi főtemplomban, Meiningeni Károly herceg siremléke, Lessing szobra Wolfenbüttelben, Leibnitzé Hannoverban, Keppleré Regensburgban.
2. D. J. Ch., német botanikus, szül. Mannheimban 1808 jun. 23., meghalt Karlsruheban 1885 márc. 10. Ez utóbbi helyen főkönyvtárnok volt. Értékes herbariumát a badeni botanikus-egylet vásárolta meg. Munkái közül felemlítendő; Flora des Grossherzogthums Baden, Karlsruhe 1855-63 3 köt.).
Ödön, tanitóképző intézeti igazgató volt, megh. Kasán 1873 jul. 26. Több pedagógiai munkát irt, melyek közül legnevezetesebb: A nevelészet története, Budapest 1871; A gyakorló iskola-Budapest 1873 V. ö. Szinnyei, Magyar irók.
Antal, Tátrakutató, szül. Winaikiban Galiciában 1831. 1849. lépett az osztrák hadseregbe, három hadjáratban vett részt, 1875-ben őrnagyi cimmel nyugalomba vonulva Kézsmárkon telepedett le s teljesen a Kárpát kutatásának szentelte magát; 1873. egyik alapítója lett a Kárpát-egyesületnek, melynek tiz évig alelnöke volt, ő alapította ezenkivül a szepességi fehérítőt Kézsmárkon, a felső magyarországi halászati egyesületet. 1887 poprádvölgyi előnévvel magyar nemességet kapott. A Kárpátokról, különösen a Tátráról, számos ismertető német cikket irt bécsi, budapesti és szepességi lapokba.