a legnagyobb dunai ármentesitő társulat. Ártere 160000 kat. hold, védőtöltésének hossza 59,4 km., melynek több mint fele közut gyanánt szolgál s igy elegendő széles ugyan (az ut gyanánt szolgáló szakaszok teteje 6-7,5, a többieké 4 m.), de nincs kellő magasságra fölemelve, miért is nagyobb árvizek ellen nem nyujt kellő biztonságot. Árteréből 1891. 60000 hold volt árvizzel boritva. Rendszeres belvizszabályozása nincs; a töltésekbe azonban 11 zsilip (8 téglaáteresz és 3 vascső) van beépítve a csapadékvizek lebocsátására.
v. döngicsélő raj, l. Raj.
(bány.), l. Agyagdöngölés.
régi bárói, 1633 óta pedig grófi család Poroszországban. Nevét, mely már az 1305. évben kelt oklevelekben előfordul, a Mark grófságnak hasonnevü falujától kapta. A család egyik ága 1637. hercegi rangra emeltetett, de ez az ág már a XVIII. század közepe táján kihalt. Jelenleg a család 2 ágra oszlik, a friedrichsteini és a krafftshageni ágra. - A D. család sarjai közül megemlítendők: 1. D. Ottó Magnus birodalmi gróf, szül. Berlinben 1665 okt. 18., megh. 1717 dec. 14. Ő építette Friedrichstein várát Königsberg mellett s ő alapítója az u. n. első D. Friedrichstein ágnak. Egyideig Memel kormányzója volt. 1699. bécsi követté nevezték ki, mire a császár birodalmi gróffá tette. Az utrechti békekongresszuson mint a porosz király első követe szerepelt, 1715. pedig altábornok lett A berlini Dönhoff-tér tőle nyerte nevét. - 2. D. Ágost Henrik Hermann gróf, porosz diplomata, szül. Potsdamban 1797 okt. 10., megh. 1874 ápr. Mint önkéntes, részt vett az 1815-iki hadjáratban, azután Königsbergben, Göttingában és Heidelbergben hallgatott jogot (1816-19). Olaszországi utjáról visszatérve, 1821. Berlinben, a külügyminiszteriumban nyert alkalmazást. 1823. a párisi, 1825. a madridi, 1828. pedig a londoni követségnek lett tagja. 1833. pedig müncheni követnek nevezték ki. 1842-48-ig a frankfurti szövetség-gyülésnek volt tagja, mire aztán a Pfuel miniszteriumban a külügyet vezette rövid ideig. 1849-1852-ig a porosz első kamarának s később az első kamara örökös tagja lett. - 3. D. Zsófia Julia Friderika grófnő, az előbbinek nagynénje, D. Ernő gróf őrnagynak leánya. 1789 óta mint II. Frigyes Vilmos porosz király nejének udvarhölgye szerepelt. Miután Voss grófnő, a királynak első, balkézre esketett neje meghalt volt, a király Zsófiát szemelte ki második (morganatikus) nejének (1790 ápril 11). Azonban Ritz-né (Lichtenau grófnőnek) cselszövényei miatt 1791. számüzték az udvartól, mire Werneuchen brandenburgi birtokára vonult vissza, ahol 1834. meg is halt. Morganatikus házasságából két gyermeke származott: Vilmos, brandenburgi gróf és Julia, brandenburgi grófnő, aki 1793 jan. 4. született s mint Ferdinánd Anhalt-kötheni hercegnek özvegye, 1848 jan. 28. halt meg.
(török) a. m. kitért, renegát. A törökök, főleg a Szaloniki városában élő titkos szektára alkalmazzák e szót. E városban ugyanis egy mohammedán szekta létezik, melynek hivői titokban a zsidó prófétának, Szabatáj Szevinek tanait fogadták el. Nyiltan mohammedán számba mennek, titokban azonban saját vallásuk tanai szerint élnek.
Ferenc Sándor Frigyes Vilmos, német történetiró, szül. Kolbatzban, Stettin mellett, 1814 jan. 13., megh. Rómában, 1872 jan. 4. Bonnban és Berlinben tanult s Ranke tanácsára I. Ottó császár történetét irta meg, mely mű a Ranke által kiadott Jahrbücher des Deutschen Reichs unter den sächsischen Kaisern c. sorozatban jelent meg. (Berl. 1840). Olaszországi tanulmányutjáról 1838-39. hazatérve, a berlini egyetemen magántanár, 1842-ben pedig rendkivüli tanár lett. 1842-45-ig. 1848. az egyes államok önállóságának biztosítása mellett Németországnak szorosabb egyesítésére törekedett. 1851. mint bajor követségi tanácsos Frankfurtba indult, 1852 óta pedig mint a külügyi hivatal tanácsosa Münchenben élt. D. tehetséges diplomata és sokoldalu tudós, nevezetesen jeles történetiró, nemzetgazdász s lelkesülni tudó férfiu volt. Művei közül megemlítendők: Das System des freien Handels u. die Schutzzölle (Berl. 1847) stb. Acta Henrici VII cim alatt kiadta VII. Henriknek az általa Torinoban talált érdekes okleveleit. (Berl. 1839 2 köt.); megkezdte továbbá a Geschichte des deutschen Kaisertums im 14. Jahrhundert c. nagy művet, melyből azonban csak az első kötet: Kritik der Quellen zur Geschichte Heinrichs VII. (1841) jelent meg. Megirta még a: Das deutsche Staatsrecht und die deutsche Reichsverfassung, deren historische Entwickelung von Karl d. Gr. bis auf das 12. Jahrhundert (Berl. 1842) cimü jeles művet és skót meg ó-angol balladákat adott ki német fordításban (München 1852).
A szőllőmüvelésben alkalmazott azt az eljárást nevezik igy, amelynél valamely idősebb tőke beásatik a talajba, hogy a rajta lévő venyigéket kivezetve a föld szinére, ezekből itt uj tőkefejek neveltessenek. Alkalmaztatik kiveszett tőkék pótlására, régi szőllők felujítására és ojtványszőllők telepítésére. Dönteni lehet tavasszal, ősszel és télen is; legelterjedtebb a tavaszi döntés; egy tőkéből D. által rendesen két, néha három uj tőkefejet szokás nevelni. Az eljárás a következő: A döntendő tőke hajtásai nyáron be nem kurtáltatnak, hogy a tőkén jó hosszu venyigék legyenek. A tőke mellett leásunk egy mély árkot, egész a tőke talpgyökeréig, ha a ledöntött tőkéről két uj fejet akarunk csak nevelni, akkor az árok hossza a legközelebbi sorig terjed.
[ÁBRA] Döntés.
Az árok elkészítése után az oldalgyökereket tövig levagdaljuk, ugy, hogy a tőke csak talpgyökereivel (l. ábra b-nél ) áll a talajban s azután két munkás az egész tőkét vizszintesen az árok fenekére a rajta hagyott két hosszu venyigével (a d) ledönti; hogy a tőke az árok fenekén maradjon, e célból letapostatik s ezután fakampókkal leszoríttatik. A ledöntés után a hosszabb venyige (a) a régi helyére vezettetik fel, a rövidebb (d) pedig az árok másik szélére huzatik, s a kivezetés után mindkettő egy-két rügynyire visszametszetik s karóhoz kötettik. Ezután az árkot be kell temetni, mi célból a ledöntött tőkére előbb érett föld, erre némi trágya s végül nyersebb föld hányatik. Ha három uj fejet akarnánk a ledöntött tőkéből nevelni, az esetben az árok egyenoldalu háromszőg alakjában ásatik meg s a ledöntött tőkéből minden szögletbe egy-egy venyige vezettetik fel. A D. által alakított tőkefejek erőteljesen fejlődnek s már az első évben teremnek. D.-nek főleg köves, sziklás talajban van helye, hol az ültetés nagyon nehéz; D.-sel szokás felujítani a szőlőket Buda vidékén, Tokaj-Hegyalján, a Balaton mellékén, Burgundban, Champagne-ban; ez eljárással, folyton megujítva azt, a szőllők 100-200 évig fentarthatók.
D. a hajóépítésben az a szöglet, melyet a fahajó oldala és feneke, vagyis a bókonytalp és bókonypárkány egymással képez.
(koh.). Az érceket, akárki ternelte, átveszik további feldolgozás végett a kincstári kohók, megpróbáltatják miféle és mennyi értékesíthető fém van bennök; ezt a próbát régente 3, most csak két kémlő műhely készíti, s ha a kémlő műhelyek adatai egy bizonyos meghatározott fokig egymással egyezők, akkor az adatok átlagát helyesnek veszik, s a tartalmat, mint mondják, kiegyenlítik; ha azonban a kémlőműhelyek adatai nem egyeznek, akkor ismétlik a próbálást, és ha ismét nagyon különböző adatokat nyernek, akkor a vegyelemző hivatalhoz küldik be pontos megpróbálás végett; a vegyelemző próbája a D. és adatai helyesnek vétetnek. L. Beváltás.
Testületi tanácskozásoknál véleményeltérés esetében az a szavazat, mely az ügyet az egyik vagy másik irányban eldönti. Birói eljárásunkban a tanácstagok szavazatainak egyenlő megoszlása esetében az elnök dönt.
A jogegység megóvása végett az 1881. évi nov. hó 11-ki igazságügyi min. rendelete folytán a magy. kir. Kuria a felmerült elvi jelentőségü vitás kérdéseket teljes polgári, illetve büntető-tanácsülésben dönti el. A D.-k az u. n. Döntvénykönyvbe jegyeztetnek be. A D.-nek kötelezőereje iránt a nézetek eltérők voltak. A kételyeknek a kir. itélő táblák és kir. ügyészségek szervéről szóló 1890. évi 25. tc. 13. §-a véget vetett. A szerint a kir. itélő táblák is azokban az ügyekben melyekben a törvény szerint mint utolsó foku biróság járnak el, a felmerült vitás elvi jelentőségü jogkérdéseket teljes ülésben döntik el. A teljes ülési megállapodás az illető királyi táblára nézve mindaddig kötelező, mig azt ujabb teljes ülési megállapodás meg nem változtatja. A teljesülési megállapodás a többi királyi táblákkal közlendő, s az igazságügyminiszterhez és a kir. Kuria elnökéhez felterjesztendő. A jogegység megóvása végett valahányszor az egyes kir. itélőtáblák eltérő elvi megállapodásra jutottak, a felmerült kérdés a kir. Kuriának megfelelő - polgári, illetve büntető - teljes ülése elé terjesztendő. A Kuriának teljes ülési megállapodása kötelező mindaddig, mig azt a Kuria ujabb teljes ülési megállapodással meg nem változtatja. A kir. itélő tábláknak a törvény még azt a jogot biztosítja, hogy teljes ülésben de a szavazatoknak legalább 2/3-ad része alapján, a Kuriai D. megváltoztatása céljából indokolt felterjesztést tehetnek, a melynek folytán a kérdés a kir. Kuria megfelelő ülése álta1 ujból eldöntendő. A teljes ülések egybehivásának, alakításának, az eljárásnak s a határozathozatalnak részleteit a törvény által nyert felhatalmazás alapján kelt ig.-ügyi min. rendelet szabályozza.