község l. Talián-Dörögd.
Miklós. A zalavmegyei D. nemes család ivadéka, veszprémi kanonok; 1317-ben esztergomi kanonok és Bolognában az ultramontánok vagyis nem olasz tanulók testületének igazgatója. 1319. Tamás érsek kancellárja. 1320 szept. 27-től pozsonyi prépost. 1329. az esztergomi káptalan őt választotta meg érseknek, de midőn a pápa megerősítését megnyerendő, Avignonba indult, Konstancban a Montforti grófok fogságába esett s csak nagy nehezen tudott megszabadulni. Időközben I. Károly király tudtára adta a pápának, hogy ő Telegdy Csanádot óhajtja esztergomi érseknek, s a pápa rábeszélte D. M.-t, hogy jogáról mondjon le. Le is mondott, s kárpótlásul megkapta az egri püspökséget 1330 okt.. 1. Egri püspök volt 1360-ig. 1336. I. Károly követe volt János cseh királyhoz. Mint bolognai igazgató leirta az egyetem akkor alkotott rendszabályait, s ez a pozsonyi káptalan könyvtárában mai napig fennmaradván, az ilynemü rendszabályok legrégibb emléke. V. ö. Uj Magy. Sion. 1881. 121-127. Pór, Nagy Lajos. 21.
1. Frigyes Vilmos, német pedagogiai iró, szül. Selscheidban 1824. Jelenleg Ronsdorfban (Barmen mellett) él. 1844-48. tanító volt a Zahn-féle intézetben, 1848-49. a Ronsdorf melletti heidti iskolában 1849-79. főtanító a Barmen melletti Wupperfeldben. Pedagogiai irataiban, valamint az általa 1857 óta kiadott Evang. Schulblatban a Herbart-féle pedagogiai rendszert kultiválta pozitiv keresztény szellemben, egyuttal azonban függetleníteni törekedett az iskolát az egyháztól. Munkái; Die freie Schulgemeinde auf dem Boden der freien Kirche im freien Staate (Güterslob 1863); Die drei Grundgebrechen d. hergebrachten Schulverfassungen (Elberf. 1869); Beitrag zur Leidensgeschichte der Volksschule (Barmen 1883), Grundlinien einer Theorie des Lehrplans (Güterslob 1873); Enchiridion der biblischen Geschichte (u. o. 1888); Beiträge zur pedagogischen Psychologie (u. o.) stb.
2. D. Vilmos, német régész, az előbbinek fia. Szül. Barmenben 1853 dec. 26. Előbb építésznek készült, aztán Adler-rel az Olimpiában rendezendő ásatásokat bizták reá (1877-81); Egy évvel később az athéni német archeologus intézeten tanársegéd lett és e minőségben nemcsak Olimpiában, hanem Trója romjain is kutatott; egy ideig Schliemann oldalán működött, kit Olimpiáról, Mikene-, és Tirinsz-rő1 irt nagy munkáinak megirásában is segített. Jelenleg az athéni német archeologiai intézet igázgatója. 1893 jul. a német kormány költségén uj ásatásokhoz fogott Hiszarlik romjain.
l. Csetvrtina.
l. Fék.
(Frikciós kerék), körmozgásu tengelyek mozgását közvetítő korongok vagy kerekek, melyek egyik tengely mozgását közvetlen érintkezésből származó surlodás segítségével, a másik vele párhuzamosan, vagy hozzá bizonyos szög alatt hajló tengelyre átviszik. A D. alakja az általuk mozgatott tengelyek egymáshoz való fekvésétől függ. Párhuzamosan fekvő tengelyekhez hengeralakra esztergályozott kerekeket alkalmaznak, melyek öntött vasból készülnek, némelykor pedig az egyiknek kerületét a surlódás növelése végett bőrrel, fával vagy papirossal burkolják. Mivel a mozgás átviteléhez szükséges surlódási ellenállás létrehozására a kereket erősen kell tengelyeiknél fogva egymáshoz szorítani, az ilyen egyszerü hengeres kerekek nagy munkaveszteséggel dolgoznak s munkaközben gyorsan kopnak. Ezért, hogy az az erő, mely a kerekeket egymáshoz szorítja kisebb legyen, a kerekek kerületét az egyiken ékalakuan bemélyítik, a másikon pedig e mélyedésbe beleillő gyürüt készítenek, melyek aztán egymáshoz kapaszkodva sokkal kisebb tengely nyomai mellett képesek az erőt ról a másikra átvinni. Nagyobb erő átviteléhez a kerekek koszoruit 2-3, sőt több ilyen hornyolattal látják el. Egymást bizonyos szög alatt metsző tengelyekhez a D. koszoruját kupalakura készítik. Oda pedig, hol a forgásszámot változtatni kell, az egyik tengelyre sik korongot ékelnek, a másikon pedig kisebb átmérőjü hengeres kereket, mely kerületével az előbbinek lapjához nyomódik. E kisebb kereket tengelyére eltolhatóan kapcsolják s midőn forgásának növekedni kell, a korong középpontjából megfelelően távolabbra állítják. L. Bach: Die Maschinen-Elemente cimü művében (Stuttgart 1891-1892). A hornyolt dörzskerekeknek megvan ugyan az az előnyük a sima kerekek felett, hogy ca 1: 0,35 arányban kisebb tengelynyomással képesek az erőt átvinni, de másrészt bajuk az, hogy az egymásba nyuló karimák csak egyetlen egy kerületben érintik csuszás nélkül egymást, a többi körökben pedig többé-kevésbé csusznak egymáson, és e csuszás annál erősebb, minél távolabb vannak az érintkező körök azoktól, melyek csuszás nélkül dolgoznak.
(pénzv.). Az arany, ezüst és réz ötvözeteiben az arany és ezüst mennyiségét a leggyorsabban dörzsölő próbával lehet meghatározni, ha nem szükséges különös pontosság; e végre a próbát fekete kovapalára dörzsölik, valamint az ismert tartalmu kémlőtűket is; amelyik kémlőtűnek a nyomával egyenlő szinü a próba nyoma, annak a tartalmával is egyenlő a próba. L. Arany-kémlőtűk.
helyesen kerékkötő v. féksarú, szekereknél és gépeknél is, p. keretfürészeknél előforduló fa- vagy vaslap, sarualakban, szekérnél kötéllel vagy lánccal a kocsioldalhoz kötve használják a hátsó kerék talpa alatt, midőn hegyről lefelé mennek, fékezésre. Keresztfürészeknél az előretolás létesítésére alkalmazzák egy nagyobb korongon.
l. Tengelykapcsoló.
l. Tivornya.