német teologus, l. Karlstadt.
1882. l. Tengeri tudományos expediciók.
a Siebengebirge (l. o.) 7 trachit kupja közt a legmeredekebb, 325 m. magas. Rajta most egy gót izlésben épült kastély, tetején pedig 15 m. magas gót oszlop áll.
(gör.), pénzegység az ókori görög államokban, mely azonban a kor és hely szerint változó volt. A legelterjedtebb volt az attikai D., melynek sulyát és értékét Solon állapította meg, mely rendesen 4,250 gr.-ot nyom, de előfordulnak D.-k 4,320 és 4 gr. sullyal, mit valószinüleg az arany és ezüst értéke közötti viszonyból lehet megmagyarázni. Az attikai D. az euboeai talentumnak volt 6000-ik része és igy bizonyos, hogy az attikai talentum is az euboeaival azonos volt (l. Talentum), habár ezt mai napig sokan kétségbe vonják.
A drachma értéke körülbelül egy franknak felel meg. Az attikai D. mellett az eginai D. méltó az említésre, melyet Pheidon argoliszi király Egina szigetén vezetett s melynek első lapján teknősbéka cimer volt. A még meglévő sok példány mutatja, hogy sulya 5,970 és 6 gr. között ingadozott. llyen sulyu pénzeket vertek Eginán kivül Kréta-szigetén, Euboeán és ennek sziciliai gyarmataiban, valamint Tesszáliában. Ezen D.nál könnyebb volt az, melyet a perzsák Ázsiában verettek s melynek előlapján nyilas volt látható (l. Darikus); sulya volt 5,440 gr.-tól 5,500 gr.-ig s a perzsa hatalom befolyása alatt elterjedt e pénznem Epirusban, Kisázsiában Kréta és Ciprus szigetén. Végre megemlítjük az ázsiai D.-t, melynek sulya 3,250 s mely a kisázsiai görög városokban és Dyrrhachlumban volt forgalomban. A D.-nak többszöröse és részei voltak: 2 D. = didrachmon; 3 D. = tridrachmon (nagyon ritka); 4 D. = tetradrachmon vagy ezüst stater; 6 D. = hexadrachmon (nagyon ritka); 8 D. = oktadrachmon (nagyon ritka); 10 D. = dekadrachmon (kevésbé ritka); 12 D. = dodekadrachmon (ritka); 2/3 D. = tetrrabolon; 1/2 D. = triobolon; 1/3 = diobolon: 1/4 = trichemiobolon; 1/6 = obolos; 1/8 = tritemorion; 1/12 = hemiobolon 1/16 = trihemitartemorion (nagyon ritka); 1/24 = tetartémorion; 1/48 = hemitartemorion.
Holger Henrik Horholt, dán költőiró, született Kopenhágában 1846 okt. 9. Eleinte tengerésziskolába járt, majd 1865. orvosi tanulmányokra adta magát. Ez időben azonban ellenállhatlan vágy vonzotta a festői pályára, s a kopenhágai kir. művészakadémiába lépett, honnan, mint ügyes tengeri festő lépett ki. Később művészi utazásaiban mint festő, illustrator és nagy angol lapok levelezője élt. Soká tartott, mig erőre jutott költői hivatása, élete egyéb körülményei és festői pályája felett. De ez időtől fogva (1875.) hihetetlenül gyors egymásutánban következtek művei: Derovre fra Graensen, Gamle Guder og nye, Ostende-Brügge, Tengeri és tengerparti történetek c., mesteri tollal megirt novellakötete magyar nyelven Dr. Baján Miksa fordításában (Franklin-Társulat 1893.) stb. Fényes sikereket aratott, mint drámairó (Volt egyszer, Tyrkisk Rococo, Esther, Alkibiades, vagy a hanyatló Görögország). Legmagasabban áll mint lirikus. Oly költeményeket irt, mik a legjobbak és legszebbek közé tartoznak mindazok közt, miket a dán irodalom felmutathat.
(állat), a Vastagnyelvü gyikok alrendjének egyik faja, melyet magyarul Repülő gyiksárkány név alatt ismerünk. Lásd: Crassilingvia.
olasz orvos, 1114. Kálmán király heves fejfájása ellen olyan erős tapaszt adott, hogy az a király agyvelejének egy részét is kiszivta s a király halálát okozta. V. ö. Wertner, Középkori magy. orvosok. Századok 1893. 599. l.
Tourn. (növ., a. m. sárkányfej, a szirom alakjáról; pofóka Diószegiéknél, mert a szirom torka fel van fuvódva) ajakos, többnyári fű, épszélü fogas, vagy csaknem tenyeres hasábu levelekkel, kék v. pirosas, ritkán fehér virágokkal. Himgömbje keresztet alkot, mint a katona petrezselyemé. Európában, a mediterrán vídéken és Ázsia extratropikus vidékein mintegy 30 faja (hazánkban 2) terem. A D. Canariense L. (citromfü) a kanári szigeteken honos, egész egy méter magas, levele hármas, virága erősillatu. Füszeres, erős kámfor- és terpentinszagu levelét (kanári méhfű v. Melissa) idegerősítő orvosságnak használták. A D. Moldavicum L. (moldva v. török méhfű v. Melissa, sátánfű) Moldva- és Törökországban és Ázsia é-i részén honos. Virága csinos fehér v. kék levele mélyen fürészelt, füszeres, olyan szagu, mint a Melissa, fanyar keserü izü. Konyhai füszerül és teának kertben ültetik. Több faja, mint a hazai D. Austriakum L. is, disznövény.
német teologus, l. Karlstadt.
L. (növ. sárkányvér), a kontyvirágfélék génusza, 6 faja Amerika forró vidékein terem. A D polyphyllum L. Ny-indiai, gumójának lisztje mérges; különben disznövény (l. az ábrát ).
[ÁBRA] Dracontium. 1. a levele; 2. a virágzó növény, lent a gumója, fent a virág burokja.