Blossiuss Aemilius, V. századbeli keresztény költő, karthagói ügyvéd; több kisebb epikus művön kivül (kiadta de Duhn Lipcse 1873.) megirta latin hexameterekben a teremtés történetét De Deo c. alatt, melyet 100 évvel később Eugenius toledoi érsek fejezett be. (Kiadások: Carpzow, Helmstedt 1794; Migne Patrologiájában a 60-ik kötetben.) Ujabban kiderült, hogy ő a szerzője a sokáig Lucanusnak tulajdonított s 971 hexameterből álló Orestis tragoedia c. költeménynek (kiadta Peiper, Boroszló 1875).
(lat.), a régi angol királyok által a háboruban használt zászló, igy nevezve, mert a zászlóra sárkány volt festve.
L., (állat), l. Crassilingvia.
Kämpf (állat. L. Guineaféreg.
Schott (növ.), anyafű, kigyótrang, sárkányfű), a kontyvirágfélék génusza két fajjal Európa D-i részén meg a Kanári szigeteken. A D. vulgaris Schott (Arum D. L., dracontia megale Diosc.) D.-európai, 1/2-1 m. magas, soklevelü, nagyon csipős növény (D. polyphyllus Tourn.). Görögországnak kiszáradt folyóiban meg az olajligetekben terem. Virága dögszagu, bogyója piros. Tőkéje (radix dracunculi maioris seu Serpentariae maioris) régen officinalis volt, ma aranyér ellen orvosság.
kisközség Kolozs vmegye almási j.-ban, (1891) 1232 oláh lak.; a Wesselényiek ősi kastélyával, mely hajdan apácazárda volt.
A hirneves Bélteky Drágfy család névadója. 1365 körül Balk és János nevü testvéreivel együtt Moldvából jött be hazánkba és I. Lajos királyunktól Máramaros megyében a hütlen Bogdán vajda jószágait kapta. Mária királyné és Zsigmond alatt nagy méltóságokra emelkedett. 1383 körül megverte a Veres-Oroszországot (Galiciát) pusztító litvánokat, elfogta azok Preskoye nevü vezérét. Ez alkalommal arcán nagy sebet kapott s annak nyomait sokáig viselte. 1378-tól kezdve 1390-ig Balk testvéréve1 együtt Máramaros, Szatmár és Ugocsa főispánja volt 1387-90., emellett még székely ispán is. Tévedés őt erdélyi vajdának tartani, mert vajdának nevezik ugyan őt néha okleveleink, de nem erdélyi, hanem csak oláh vajda volt. Balk testvérével együtt alapítá a körtvélyesi gör. kel. apátságot s ezáltal e hitfelekezet megszilárdulását előmozdítá. V. ö. Fejér, Cod. Dip. IX/4 569, IX/3 428. Századok 1880. 742. Magyar Sion 1886, 342.
(dotnja és gornja), község, Horvát-Szlavonországban, Modrus-Fiume vmegye susaki j.ban (1891) 1537 horvát lak., haditengerészettel.
Az Árpádok korában az alsóbb néposztálynál nagyon kedvelt nőnév, mely különben férfinévnek is gyakran előfordul. A szó szláv eredetü s mint a Dragos, Dragoszláv, Dragomir stb. mutatják, a szláv személynevekben is gyakran előfordul.
(Dorobratova), kisközség Beregvmegye felvidéki j.-ban (1891) 1236 rutén lak., sósforrással. Hajdan a kiváltságolt beregi Krajnához tartozott; a XVI. században Barátfalvának nevezték.