(franc., ejtsd: drazsé, késői lat. dragata), a cukorsütemény egy neme, melynek belseje ánis, koriandrom, mandola stb. Némely faját versek is diszítik s azokat a farsangi mulatságok alkalmával dobálják. Dragál a. m. cukorral bevon.
János György, német gyógyszerész-kémikus, szül. Rostokban 1836 ápr 20. Pályáját mint gyógyszerész kezdette, utóbb a pétervári gyógyszerészi ujság szerkesztője; 1865. dorpáti egyetemen a farmácia tanára. Számos gyógyszerészi és analitikai kémiai dolgozatot közölt; különösen a mérgek felismerésének és törvényszéki esetekben való kimutatásának a módszereit lényegesen kibővítette. Erre vonatkozó munkái: Die qualitative und quantitative Analyse von Pflanzen und Pflanzenteilen (1881). Die gerichtlich-chemische Ermittlung von Giften (III. kiad. 1888).
(franc., ejtsd: drázsoár), a középkorban és az ujabb korban a XVII. sz.-dig divott szelence, v. inkább kehelyalaku edény, melyben a cukorkákat szolgálták föl. Az ily edény üvegből kristályból, porcellánból, majd meg aranyból vagy ezüstből készült. A középkorban egy némely D. valóságos remeke volt az ötvösségnek.
Oláhországból, hol szintén tekintélyes bojárok voltak, Magyarországba átköltözött család. Hogy mikor történt letelepédük, erre nézve biztos adataink nincsenek Az első D.-ró1, Miklósról 1367. van említés téve, kit I. Lajos Erdély vajdájává nevezett ki. 1371. László (Layk) havasalföldi vajda ellen haddal ment, kit le is vert; midőn azonban üldözőbe vette, az oláhok oly veszélyes helyre csalták, hogy csaknem egész seregét és őt magát is megölték. Három fia maradt; János, Pál és Drág, kik közül az utóbbi kettő Erdély vajdája volt. A családnak számos tagja nevezetes szerepet játszott Magyarország történetében. D. (bélteki) Bertalan, I. Mátyás és II. Ulászló királyok alatt vitézségéről hirneves főur. Előbb főpohárnoki tisztet viselt, majd erdélyi vajda lőn. Mátyást követte a hitszegő erdélyi és havasalföldi vajdák elleni hadjáratba s midőn M. Eggenburgot bevette, ő volt a lovasság vezére. Mátyás őt bizta meg nejének, Beatrixnak kibékítésével; jelen volt Németujhely bevételénél. M. halála után, mindamellett, hogy a király ugy kegyelte, nem Korvin János, hanem Ulászló pártjához csatlakozott s egyike volt azoknak, kiket Ulászló meghivására követül küldöttek. U. trónraléptekor Erdély vajdájává tette meg. Losonci Lászlót, vajdaságában társát hivatalából elmozdíttatta és ennek hiveit kivégeztette. Mikor a török Szerbiába tört, Kinizsivel együtt ő kergette ki onnan, valamint ő fojtotta el a pártütő Ujlaki Lőrinc által szított lázadást. 1500. leköszönvén a vajdaságról, megbizták a török ellen Albert királlyal kötött szerződés aláirásával. Nemsokára ezután meghalt. D. Mihály, nejét és szolgáját megölte, amiért Mátyás király őt összes javaitól megfosztotta és D. Bertalannak adományozta. Az ő nagyapjától Drágtól nevezték a családot Drágffynak. D. Gáspár I. Ferdinánd alatt Kraszna- és Közép-Szolnokmegye főispánja. Egyike a református vallás legbuzgóbb hiveinek és terjesztőinek. Nagyban hozzájárultak ehhez tanítói Batizi András és Dévai Biró Mátyás, maguk is lelkes papjai és harcosai az üldözött protestántizmusnak. Pázmány Péter is megemlékszik róla: «D. Gáspár is megmétejesedik Batizi András és Dévai Biró Mátyás tanításából». Erdődre zsinatot akart egybehivni, de 1545. bekövetkezett halála meggátolta e terve kivitelében. D. György, Gáspár fia, atyjának főispáni hivatalában utóda. I. Ferdinánd annyira kegyelte, hogy nagykoruságáig a főispáni teendőket anyja, Báthori Anna vezesse, csak azért, hogy ne kelljen mást kinevezni addig helyébe. D. János, a fentemített D. Bertalannak fia, II. Ulászló és II. Lajos királyok főasztalnoka, tárnokmester és végül országbiró. Részt vett a Dózsa György elleni temesvári ütközetben, hol csaknem életét veszítette. Az 1525-ki hatvani országgyülésen a király nevében ő mondta ki Verbőcy nádorrá való érvényességét. Az 1526. mohácsi ütközetben ő vitte a király zászlaját s itt is esett el. D. Mátyás, I. Mátyás alatt a királyi tábla előlülője. Sixtus pápánál követségben járt. Korának egyik leghirnevesebb és legkiválóbb szónoka volt. D. Tamás, Mátyás király alatt a kir. tábla előlülője. Turóci János neki ajánlja Króniká-ja egy részét. Bonfin megemlíti nagy tudományát és szónoki tehetségét. V. ö. Nagy Iván. A D. igazi címere. (Vasárn. 1864. 15. sz.).
Antal, olasz zeneszerző, szül. Terraraban 1642., megh. u. o. 1700 jan. 18. Előkelő helyet foglal el ama zenészek közt, akik a XVII. sz.-ban az olasz operát Németországba bevitték. Több mint 25 évig működött a bécsi udvarnál. A bécsi udvari könyvtárban 81 teljes operának s körülbelül ugyanannyi egy felvonásos zeneműnek kézirata van meg tőle.
(Dragoest), kisközség Temes vmegye buziási j.-ban (1891) 1003 oláh lak.
(az arab terdsumán szótól), a keleten az európaiak igy nevezik a tolmácsot. A porta dragománja, aki által régebben az európai hatalmasságok a diplomáciai tárgyalásokat közvetítették, a görög felkelés idejéig (1821) keresztény görög ember volt. Attól kezdve az állást törökkel töltötték be, de fontosságából sokat vesztett, mióta a török udvari emberek közt is nagyobb tért nyert az európai nyelvek ismerete. A keleten különben idegen követek és konzulok is tartanak D.-okat.
Mihály, orosz szociál-politikai iró, szül. Hadjacsban (poltavai kormányzóság) 1841. Kievben tanult s nagyon érdeklődött az ukrajnai mozgalmak iránt, melyeket az orosz kormány 1862. elnyomott. Mikor D.-ot 1870. a kievi egyetem az ó-kori történelem tanárává megválasztotta, a kormány a választás helybenhagyását egész 1873. halogatta. Tanári minőségében D. nagy érdemeket szerzett Kis-Oroszország etnográfiai, történelmi és irodalmi ismertetése által s Antonoviccsal együtt 1874., Kievben egy kis-orosz népdalgyüjteményt adott ki. Minthogy azonban Tolsztoj gróf közoktatásügyi miniszter rendszerét élesen megkritizálta, hivatalából elmozdították. 1876. Genfbe ment s ott népszerü iratokat adott ki kis-orosz nyelven, 1877. a Hromada c. folyóiratot alapította, s a következő munkákat irta: Les Tucs extérieurs et intérieurs (Genf 1876); Le tyrannicide en Russie (1881); La Pologne historique et la démocratie moscovite (1881) stb., melyekben Oroszország politikai és szociális rendezését sürgeti s a politikai gyilkosság jogosultságát védi. Jelenleg Szófiában a főisk tanára.
(Dragomiresci), kisközség Mármaros vmegye izavölgyi j.-ban, (1891) 1862 oláh és német lakossal, járási szolga-postahivatallal és postatakarékpénztárral. Határa birói hivatal székhelye, 11540 ha.
humi fejedelem, a X. sz. vége felé uralkodott Zahumlje v. Hum országban, a mai Hercegovinában. 996. kénytelen volt Sámuel, a hatalmas bolgár cár, fönhatóságát elismerni. Mást róla nem tudunk.