(Cirkovlyán), kisközség Zala vármegye perlaki j.-ban, (1891) 1113 horvát lak.
kisközség Somogy vmegye szigetvári j.-ban, (1891) 1020 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, gőzmalommal.
l. Hajózási vállalatok.
egyike a XVI. sz. ama verses elbeszélőinek, kik idegen mondákat dolgoztak fel magyar szellemben. A D. munkájának - a Gesta Romanorumból merített - tárgya: Rusztán császár keresztény hitre térése, ezért való számüzetése, bujdosása, szenvedései- és kitartásáért, állhatatosságáért való megjutalmazása, a XVI. század verselési modorában előadva. Az eredetinek egykoru másolata az Akadémia birtokában levő Csoma-kódexben maradt fenn.
Tótország Rengum Slavoniae, Szlavonia inferior nevezete alatt ismert területrészek, u. m. Szerém, Verőce, Pozsega vármegyék, a bródi, péterváradi, gradiskai végvidékek a hajdani Valkó vármegyével együtt. Már a vezérek korában s az első királyok idejében az anyaországnak valóságos s elidegeníthetetlen területrészét képezték, amint ezt Konstantin Porphyrogeneta bizanci császárnak a birodalom kormányzatáról irt munkája (jelesül annak 40. és 42. fejezetei s több régi oklevél alapján közjogi iróink kétségen kivül helyezték, s jogi jellegöket a további századok állandó gyakorlata szerint azontul is megtartották. Az 1868. évi XXX. tc. által szentesített magyar-horvát kiegyezés 66. §-a szerint Horvát-, Szlavon- és Dalmátország területeihez tartozóknak ismertette el.
a Magyar-Alpoknak a két folyó közt emelkedő s K-felé a Csaszma völgyéig terülő csoportjai; geologiailag a kőszén-, diasz- és triaszformációk fellépése jellemző É-i redői a Dunántuli Alpokhoz, D-i redői ellenben a Szávától D-re eső Karszthoz képeznek átmenetet. Ide tartozik a Maczelj (622 m.), Ivansicsa (1061 m.), Kálnik (643 m.) és Szljeme (1031 m.) hegység (l. az egyes cimek alatt), mig az ezektől K-re s DK-re emelkedő hegycsoportokat a déli magyar szigethegységekhez (l. o.) számítják.
kisközség Somogy vármegye szigetvári j.-ban, (1891) 1785 horvát és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a Dráva és Duna összefolyásának szöglete, Baranya vmegye baranyavári j.-ban, gőzhajóállomás. Itt történik az átszállás a drávai gőzhajókról a Dunán közlekedőkre.
(Nedelic), nagyközség Zala vmegye csáktornyai j.-ban, (1891) 2210 horvát lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
K.-India nem árja eredetü embertörzseinek a neve. Müller Frigyes szerint a D.-k valaha egész Elő-Indiát elfoglalták a Comorinfoktól egész a Himalaya-hegységig, sőt az Indus folyamon tul is még Beludsisztánig. A bevándorló árjáktól szorongattatva mindinkább délibb vidékre vándoroltak, mig végre az előindiai félsziget legdélibb részére, az u. n. Dekkán félszigetre szorultak, ahol manapság is laknak. Hogy valaha akkora kiterjedésü vidéken lakhattak, bizonyítják a velük rokon fajtabeli bráhuik Beludsisztánban. Különben Bengáliában s még nagy számmal fordulnak elő a dravidák. Vándorlásuk kezdete az árjáknak a Pedsáb (Öt-folyóköz) vidékére való betörésével esik egybe, tehát körülbelül Kr. e. 2000-ik esztendőre tehető. A két népelem kemény tusát vivhatott egymással, amely elvégre is a D.-k leigázásával végződött. Jóllehet az ősi árja szokás szerint Elő-India lakosai, a kasztok elkülönült életmódot folytattak, a hosszu idő alatt a hódító árják és meghódított D.-k között mégis vérkeverődés volt, a minek következtében ma már sem az árják, sem a D.-k nem tekinthetők tisztavérüeknek. Legfeljebb némely hegylakó D.-törzset lehetne még tisztavérünek tekinteni. A D.-k etnologiai tekintetben három teljesen különálló néptörzsre oszlanak, u. m. egy északindiaira: a munda--törzsre, egy délindiaira: a szorosabb értelemben vett D. törzsre és a Cejlon szigetén lakó szinghalákra. A három törzs közül csakis a legműveletlenebbek tartották meg ősi szokásaikat és erkölcseiket.