kis folyó Hollandiában, l. Amstel.
(ásv.), sok mészszulfátot tartalmazó sulypát (barit) romboéderes alakokban, Franciaország Beaujeu bányáiból.
kisközség Hont vármegye ipolysági j.-ban, (1891) 1357 magyar lak., vasuti állomással, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. D.-től délre, 444 m. magas hegycsucson Drégelyvár csekély romjai látszanak. Már a XIV. században többször említve mint Castrum Dragul vagy Dragol. 1438. Albert király az őt megkoronázó Palóczi György esztergomi érseknek adományozta. A török-világ idején országos fontosságuvá lett. Miután a török Vácot, Esztergomot és Nógrádot kézrekerítette, az 1546: XLIV. t.-c. a végvárrá lett D.-nak országos költségen való megerősítését rendelte el. 1552. jul. Ali budai basa támadja meg a Szondy Györgytől (l. o.) vitézül védett várat. Néhány napi ostrom után el is foglalta a rommá lett várat, melynek omladékai közül Szondy kirohanván, dicső halállal végezte életét. Kölcsey, Arany, Czuczor és Erdélyi énekelték meg a dicső férfiu tetteit. Hőke Lajos szerint Drégely ezen ostroma idejéből két szóhagyomány maradt fenn a nép közt. Egyik, hogy Szondy a várba szorult nőket és leányokat egy alaguton szöktette ki a várból, mely alagut vagyis árok, bár a vártól kissé távol, maig Leányárok-nak neveztetik. A másik, hogy egy nagy-oroszi varga, megfelelő jutalomért ajánlkozott Ali basának, hogy megmutatja, mikétn juthat könnyü szerrel a vár birtokába. A basa megigérte, hogy annyi aranyat ad neki, a mennyi a bőribe fér. A vár bevétele után a varga jelentkezett a jutalomért, mire a basa lefejtette a varga bőrét, megrakta arannyal, ezt mondván a nyuzott embernek: ilyen jutalmat érdemel az áruló! 1552-től a törököké volt a vár egész 1593-ig, a mikor Tiefenbach Kristóf kassai kapitány a felvidéki hadakkal elfoglalván a környékbeli összes várakat, az itteni török őrség kiszökött a várból, mely ekként, kardcsapás nélkül jutott keresztény kézre. Országos törvény intézkedett 1602., hogy D. vára, mint véghely, Zólom-megye, 1604., hogy Hont-megye közmunkájával erősíttessék meg. 1605. önként hódolt a vár Bocskainak. A következő évben a zsitvatoroki béke értelmében visszakapta a magyar király. Erődítési munkálataihoz 1608. Trencsén, 1618-tól 1647-ig Hontmegye egy-egy járásának közmunkáját rendeli ki a törvény. Ezen idő alatt, 1626. Wallenstein, hadseregével, Bethlen és a török ellen hazánkba ütvén, egész idáig hatolt, s magyar vezérei, főkép Zrinyi György ellenzése dacára, innét fordult vissza okt. 1. 1664. Rákóczi György, 1649. a török foglalta el, még pedig éjszakának évadján, meglepetéssel. De már 1655 és 1659. Trencsénmegye alsó járásának teszi a törvény kötelességévé a véghely fentartását, 1681. pedig akkép intézkedik az országgyülés, hogy a lerombolt D. 400 főnyi helyőrsége Korponára tétessék át. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején ismét vitt némi szerepet. Falainak hasznavehető kockaköveit Kondé Benedek primási jószágigazgató e század első évében gazdasági épületekhez hordatta el építő anyagul. Szondy hős halálának emlékére Simor János primás a községtől Ny-ra emelkedő dombon 1885. díszes káponát építtetett, melyben Szondynak Kiss György által készített szobra s a honti nők Szondy-zászlója van elhelyezve.
János, ref. lelkész, életének igen kevés mozzanata ismeretes. 1666. tállyai lelkész volt, a prot. lelkészek üldöztetésének idejében, az ugynevezett gyásztized alatt neki is volt része hányattatásokban és szenvedésekben, ugy, hogy sokáig, még 1682-ben is állás nélkül volt. 1689. a tiszántuli egyházkerület területén viselt valahol lelkészi hivatalt, 1692. pedig losonci pap volt. Munkái, melyek latin cimök dacára teljesen magyar nyelvüek, a következők: Conciones in Catechesim Palatinatam... Kassa 1667. (II. bővített kiadása Via salutis secundum Catechesin Palatinam exposita cimmel Debrecen 1682). Catena salutis (Az 1. számunak mindkét kiadásában melléklete). Speculum mysticum. Kassa, 1668. (II. kiadása Debrecen 1682.) Medicina sacra conscientiae sauciatae. (A 3. sz. első kiadásának melléklete). Praxis repudii et divortii (A 3-ik számu második kiadásának s a 6-ik számunak melléklete). Praxis pietatis contracta. Debrecen 1692. Imádságok (Orationes publicae, Ala seraphina cimmel és cim nélkül is műveinek végén).
Antal, nagyiparos, szül. Bécsben 1810 jun. 10., megh. 1863 dec. 27. A világhirü osztrák sörgyártó cég alapítója, ki több (Schwechat, Micholup) mintaszerüen berendezett sörházából a világ minden részébe exportálja jeles készítményeit. A budapest-kőbányai sörgyárat 1862. vette át s fokról-fokra fejlesztette. Fia, 1849 márc. 21. született s atyja szellemében folytatta nagyszabásu ipartelepeinek vezetését; Magyarországon mintagazdagásot is alapított s a vaáli és szentlászlói uradalmain nagyszabásu tejgazdaságot és sajátgyárat is rendezett be. A bortermelés terén is kitünt, legkiválóbb specialitása azonban a sör marad, mely nevét világhirüvé tette. A legnevezetesebb városokban vannak képviselőségei. A kőbányai sörgyár egymaga több mint félmillió hektoliter sört termel évenkint. A cég főérdeme az, hogy a sörgyártáshoz szükséges minden anyagnak termeléséről maga gondoskodott s a tüzelőszereket is maga szolgáltatta.
(franciául: Trois-Epis), Niedermorschweier faluhoz tartozó becsujáró és klimatikus gyógyítóhely Felső-Elzassz német birodalmi kerületben, 15 km.-nyire Kolmartól, egy hegyháton. Alkalmasint a XV. század végén lett bucsujáróhellyé.
(Hain v. Hain in der Dreieich), város Starkenburg hesseni tartományban, Darmstadt és Frankfurt a M. közt (1890) 1271 lak. Hain kastély impozáns romjaival, amelyet a monda szerint N. Károly építtetett, aki a közeli nagy erdőben szokott vadászni.
a Venediger- (l. o.) hegycsoportnak 3505 m. magas csucsa az Inn, Dráva és Adige közti vizválasztón. 1866-ban mászták meg először.
sajátszerü három éllel biró (piramisos alaku) hömpöly, mely a különféle, rendesen kemény ásvány- vagy kőzetanyagból (Quarc, Gránit, Porfir, Genisz stb.) surlódás (koptatás) által keletkezik. A keletkezés tekintetében a nézetek eltérők, amennyiben sokan a szél és homokerozio együttes hatásának végeredményeként, mig mások a jégkorszak jellemző maradványainak tekintik. Németországban a diluviális homokban, több helyről ismeretes (Drezda, Lipcse stb.). Hazánkban ez ideig nem találták. V. ö. Berendt G., Geschiebe-Dreikanter oder Pyramidal Geschiebe (1884); Geinitz F. E., Die Bildung des Kantengerölle (Dreikanter, Pyramidal Geschiebe, 1886).
(állat), a lemezkopoltyus lágytestüek vagy kagylók egyik neme a Mitilidae-családból. Kagylója kicsiny, háromélü, vagy szabálytalan négyszögletü. Mintegy 15 élő faja ismeretes édes és Brack vizből. Egyik érdekes faja a D. polymorpha Pall., melynek eredeti hazája a Káspi-tó és a Fekete-tenger, ahol kövekre és kagylókra függeszti magát. Ez feltünő vándorlásokat végezett; a 19-ik évszázad első negyedében a Fekete-tengerből eljutott Poroszország keleti tartományaiba s a kikötőkben 1825 óta gyakori. 1826. a Rajna torkolatába jutott be s ma már felvándorolt egész Heidelbergig. Hollandiából eljutott Párisig és ujabb időben bevándorolt a Loire folyóba is. A londoni Docks-ban 1824. látták először s ma már Anglia és Skócia minden folyójában otthon van. Hazánkban Budapesten is megtalálták már. E vándorlásokat ugy végezte e kis kagyló, hogy reá kötötte magát bisszuszával a hajókra.