város Frankfurt porosz kerületben, 24 km.-nyire Friedebergtől, a Netze egy szigetén, vasut mellett (1890) 5104 lak., posztó-, vászon-, ecet-, sörgyártással, gőz- és fürészmalommal.
kisközség Trencsén vmegye trencséni j.-ban, (1811) 1494 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Több községből keletkezett s birtokában a trencséni uradalom, a nyitrai püspök, a korona s a Pettykó család osztoztak; több kastély diszíti. Morvaországgal élénk forgalmat tart fenn.
(Great ejtsd: gret driffild), város East-Ridingben, York angol grófságban, 42 km.-nyire Yorktól, a Hull és vasut mellett (1891) 5703 la., gyapju- és gyapotszövéssel, gabonakereskedéssel.
Sokat foglakoztatta és részben még ma is foglalkoztatja a geologusokat az a kérdés, vajjon honnan, hogyan s mely utakon kerültek a vándorkövek (erratic blocs) mai helyükre. Egyik régibb, de ma már meg nem álló magyarázatát annak, hogy hogyan hurcoltattak azok a kőtömegek eredeti helyükről a mostanira, speciálisan az észak-európai erratic területre, a D.-tel akarták megoldani. E szerint Skandinávia hegységeinek glecserei lenyultak egészen a tengerpartokig ahol alsó tömegei jéghegyek alakjában a tengerbe kerültek. E jéghegyek kőtuskókat és mindenféle törmeléket hurcoltak magukkal s a mikor akár elolvadtak, akár pedig a szárazföldhöz ütközve szétaprózódtak, a kőtuskók a tengerfenékre kerültek. E tengerfenékből később száraz föld lett s igy kerültek azok a kőtuskók - a mai vándorkövek - a felületre. Az elméletet általánosan Lyell-nek tulajdonítják; tényleg ő fejtette azt ki legtüzetesebben (Principles of Geology), a név is tőle való, (drift a. m. zajló jég), de az eszmét tulajdonképen már E. F. Wrede vetette fel (Geognostische Untersuchungen über die südbaltischen Länder stb. Berlin 1804). A D. mintegy áthidaló elmélet a diluvális és a glecser-elméletek között. Igen sokáig nagyon általánosan vallották, de ujabb dőben sokkal általánosabban elfogadott Torell amaz elmélete, hogy a skandináviai glecserek a keleti tengeren át lenyultak egészen a német Középhegység széléig, a Kárpátokig, és Oroszországban a Dnjepr partjáig, ugy hogy magukkal a glecserekkel kerültek a vándorkövek mai helyeikre. L. Glecserek és Vándörkövek.
emberek dresszurájának német neve, l. Dresszura.
Forst. (növ., Wintera Humb. et Bonpl., Tasmania R. Br., füszerkéregfa), a Magnoliafélék örökzöld cserjéje v. fája. Virága ritkán magános, többnyire egyszerü v. elágazó boggá egyesül; gyümölcse husos, bogyószemü, sokmagu. 8-10 faja Amerikában, Ausztráliában, Ujzeelandon, Ujkaledóniában és Borneon él. A D. Winteri Forst. (Wintera aromat. Murr., Winter-kéregfa) 3-12 m. magas fa, hosszas, tompa, bőrnemü, a visszáján deresszin levelekkel s fehér virággal, Patagonia, Chile. Brazilia és Mexiko verőfényes dombjain nő. Kérge a Winterféle kéreg v. magellán cimet (cortex Winteranus verus), füszeres csipős v. égető, borsizü, kellemes füszeres cimet v. borsillatu. Csatorna v. csőalaku, barnás, sok barna kerekded folt és lapos, fehéres mélyedés látható rajta. Belső szine barna és hosszában emelkedések vannak rajta. A khinakéreg helyett váltóláz, gyomorgyengeség és skorbut ellen orvosságnak használták. Ma a sokkal gyengébben ható Canella alba kérgével gyakran hamisítják, azért kevésbbé használatos. A Canella kérge világosabb, belül fehéres és emelkedése nincs. A D. Grametensis L. Brazilia, Uj-Granada és Santa Fe de Bogota fája. 3000 m. magasságban nő a tengerszin fölött. Kérgét tapiruskéregnek hivtják, mert a tapirus, ha bélgörcs bántja, e fának a kérgét rágja. Ez vezette a lakosokat e kéregnek orvosi használatára, mely még füszeresebb mint az előbbi s cortex Melambónak hiják.
folyó Albániában, a Balkán-félszigeten; a Fehér és Fekete D. egyesüléséből keletkezik, a Fekete-D. Törökország egyik legszebb tavából, a 692 m. magasban fekvő Okridai-tóból folyik ki; szük hegyszorosokban É. felé tart, elhalad a Divra mellett és 150 km. hosszu folyás után Kukusznál, Prizendtől 30 km.-nyire egyesül a Fehér D.-nel. A Fehér D. a Hercegovina D.-i határán fekvő 2000-2500 m. magas hegyeken, a Szuka Planina lejtőin ered; eleinte K.-nek, majd D.-nek tart; szintolyan hosszu, mint a Fekete D. A két forrásfolyó egyesülése után szűk hegyszorosokban, valóságos canonokban, amelyeket 1000 m. magas meredek sziklafalak fognak be, folytatja utját; sellőket s vizeséseket alkot és kanyargós folyás után kiér a Szkodrai- vagyis Szkutarii-sikságra. Azelőtt egy ágban folytatta utját és Alesio alatt az Adriai-tengerbe torkolt, csakis áradás idején öntvén el a Szkutari mellett elterülő sikságot. Azonban 1858 óta a viz nagyobb része elhagyta a régi medrét, az Ó-D.-t és a Szkutarii felé veszi utját, a Bojanával egyesül és 300-350 km. hosszu folyás után szakad a tengerbe. A D. csak a torkolatánál hajózható; Szkutari alantabb fekvő részeit áradásaival gyakran veszélyezteti; alsó részének környéke különösen nyáron, nagyon egészségtelen. V. ö. J. G. v. Hahn, Reise durch die Gebiete des D., Bécs 1869.
a Szávának 350 km. hosszu jobboldali mellékfolyója Hercegovinában, 25 km.-nyire Focsától a Tara és Piva egyesüléséből keletkezik, amelyek Montenegro K.-i határán, 2-2600 m. magas hegyeken erednek; ÉÉNy-nak folyik Brodig, azután KÉK-nek Focsáig fölveszi a Montenegróból jövő, közel 200 km. hosszu Limet, határul szolgál Bosznia és Szerbia közt. Zvornik alatt kisebb dereglyék járhatnak rajta: Racsánál torkollik. Jobboldali mellékvizei még a Csehotina és Jadar, baloldaliak a Pracsa és Drinjacsa. Termékeny vidékeket szelvén át, Kállay Béni közös pénzügyminiszter, mint a boszniai kormány főhatósága, nem kimél sem fáradságot sem költséget, hogy ezen pompás folyót hajózhatóvá tegye.
(törökül Edrenek, Edirné, bolgárul Odrin), egykoron Törökországnak, jelenleg az ugyanily nevü török vilajetnek fővárosa; a valinek, egy musztesárnak, egy nagy mollahnak, egy görög keleti érseknek, bolgár ortodox, bolgár-egyesült és örmény püspöknek székhelye, a Marica, Tundsa és Arda összefolyásánál, termékeny völgyben, vasut mellett; Jildirum külvárosával együtt 60-70 000 lak., kiknek fele körülbelül török, a többi görög, bolgár, zsidó, örmény és cigány, akik részben borteremléssel, malomiparral (több gőzmalom is van a városban és a város mellett), szattánybőrt készítő bőrcserzéssel, szagos vizek desztillálásával, selyem-, gyapju-, pamutkelmék és szőnyegek szövésével, továbbá kereskedelemmel foglalkoznak. D. a trák kereskedelem főhelye. A hajózás a széles, de sekély Maricán nagy üggyel-bajjal jár; fontosabb a várfos kereskedelmére nézve a Dedeagacsba vezető vasut; gabonán kivül különösen bort, selymet és állati termékeket exportál. A török-tatár jellegü város, mely elsőrangu vár, a II. török hadtest székhelye, számos külső erősséggel bir és roppant nagy faluhoz hasonlít; nagyobbára szegényes házak kertek közt elszórva alkotják a rendetlen és piszkos utcákat. A város legjelentékenyebb épülete a legmagasabb helyen fekvő pompás II. Szelim szultán mecset, amelyet a törökök egész birodalmukban a legszebb mecsetnek tartanak. A XVI. század közepén Szulejman szultán műépítője, Szinán építette. A mecset előtt értékes márvány és szienei gránit-monolitikus oszlopokból egy portikusz van. A mecset oldalán négy karcsu, 60 m. magas minaret emelkedik, amelyek mindegyikén 3, egymás fölé helyezett galéria van. Mindegyik galériára a minaret belsejében 300 egymást nem érintő lépcsőből álló csigalépcső vezet föl. A minaretekről gyönyörü kilátás nyilik a városra és környékére. A mecset tágas, disztelen belseje fölött négy kolosszális porfiroszlopon nyugvó kupola emelkedik, amelynek átmérője 31,2 m. (a konstantinápolyi Aja Szofiáé 31,4, a pantheoné 42,3) és amely a levegőben látszik függeni. Megtekintésre méltó még az Ücs Serifli Dsmai-mecset (az osztr.-magyar konzulátus közelében) sajátszerü minaretekkel; a IV. Murad mecsetje 9 kupolával; a Bajazid Jilderim-féle mecset, I. Mohammed korából és a Muradieh, I. Murad idejéből. Egyéb jelentékeny épület az Ali pasa bazár, egyike a kelet legérdekesebb bazárjainak, galériákkal és boltokkal ellátott nagy épület fehér és vörös téglákból, 2 fő és 4 oldalbejárattal. Ennek közelében van a város régi citadellája, amely most tüzoltó toronyul szolgál. A városon kivül fekvő, a XIV. században épített régi szerajt (Eszki Szerai), a szultánok egykori lakóhelyét, a törökök 1878 jan. 17. légbe röpítették és helyébe kaszárnyákat építettek. Ennek közelében van a pompás katonai kórház. A Maricán átvezető 5 hid közül a görög császárok korából eredő Szt. Mihály-hid a legérdekesebb. D.-tól 1 km.-nyire van Karagacs falu, mintegy 4000 lak., az angol és olasz konzul székhelye és a vasut tisztviselőinek lakóhelye. D. legrégibb néven Uskudama, a trák besszieknek volt fővárosa; bizanci irók Oresztianak is nevezik. A Hadrianus császár által szebbé tett város róla kapta nevét és Haemi Montus tartomány székhelyévé lett. 323. itt győzte Konstantinusz császár Liciniust; 378 aug. 8. pedig a nyugati gótok Valens császárt. V. ö. Judeich, Die Schlacht bei Adria-nopel am 9. Aug. 378. (Deutsche Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1891, 1 lap). 1205 ápr. 15. Balduin császárt Kalojan bolgár fejedelem legyőzte, fogságba vetette és későbben kegyetlenül kivégezte. 1361. Murad szultán elfoglalta, 1365. pedig Brusszából ide tette át székhelyét. A szultánok székhelye maradt Konstantinápoly elestéig, 1453-ig; de a szultánok ezután is, nyugati hadjárataikat megelőzőleg, rendesen D.-ban gyüjtötték össze hadaikat. Az orosz-török háboruban 1829 aug. 20. Diabics Szabalkanszki elfoglalta, amire szept. 14. a szultán megkötötte a D.-i békét. 1854 jun. 13. Bosquet generális vezérlete alatt 15 000 francia szállotta meg. 1877. a törökök az oroszok feltartóztatására a város körül nagy erődítményeket készítettek, de még mielőtt ezeket fölszerelhették volna, katasztrófa érte az oroszok ellenfeleit és ezért a törökök a nagyobb erődítmények lerombolása után a várost elhagyták; jan. 20. Sztrukov vezérlete alatt orosz lovasok szállották meg és csak 1879 márc. havában hagyták el végleg D.-t.
Marino, bolg. történész, szül. Panagjuritében 1838. Tanulmányait Moszkvában végezte. 1871 óta mint a szláv nyelvészet tanára él Karkovban. Munkái: Zaselenie Balk. poluostrova Slavjanami (A szlávok letelepedése a balkán félszigeten. (Moszkva 1873); Junje Slavjanei i Vizantija v X. věkě (A délszlávok és Bizanc a X. században, Moszkva 1876); Pogled vrch proischodanje-to istorija (A bolgár nemzet eredete és Bolgárország őstörténete, Bécs 1869); Istoričeski pregled na blgarska-ta crkva ot samoto načalo do dne (A bolgár egyház története kezdetétől maig, Bécs 1869). Azonkivül számos történelmi és nyelvészeti értekezést irt a pétervári és brailai tudományos folyóiratokban. Munkái kitünnek éleseszü forrás-kritika, független felfogás és világos előadás által.