l. Druidakövek.
Vilmos Károly Ágost, német történetiró, szül. Danstedtben 1786 jun. 11., megh. Königsbergben 1861 jul. 29. 1810 óta a hallei pedagogium tanára volt, 1812-17. mint magántanár működött Halleben, 1817-1856. pedig a königsbergi egyetemen a történelem tanára vala. Művei közül megemlítendők: Geschichte Roms in seinem Uebergang von der republikanischen zur monarchischen Verfassung c. műve (u. o. 1834-44, 6 köt.), mely politikai itéleténél és uj fölfogásánál fogva nagy feltünést keltett, bár nemzetségek szerint csoportosított anyaghalmaza másrészt nagyon megnehezíti az áttekintést Grundriss der Kulturgeschichte (u. o. 1847); Alapvető munka továbbá: Geschichte Bonifacius VIII. (1852, két köt.). Végül Die Arbeiter und Kommunisten in Griechenland und Rom (1860).
Vazul, bolgár iró, 1874 óta püspök Kliment név alatt és a ruscsuki metropolita szuffraganja. Irt egy történelmi regényt a kirdžali lázadás korából: Neséastna familia, blgarska narodna povëst (A szerencsétlen család stb. 1873) és egy történeti drámát: Ivanko ubojectvu na Asëna I. (Ivanko, I. Asjen gyilkosa. Braila 1872).
(ejtsd: drömm'nd), régi skót nemzetség, mely I. András magyar királynak egy Mauritius nevü főurától származtatja magát, ki Margit angolszász királynőt s ennek testvérét, Edgár angolszászmagyar herceget Skóciába kisérte. III. Malkolm király Mauritius-t lennox-i stewarddá emelte és a stirling-shirei uradalommal ajándékozta meg. Tőle származott Annabella, III. Róbert (1390-1406) felesége, a Stuart-család ősanyja. (L. Angolszász-magyar hercegek). A D. nemzetség többi nevezetesebb tagjai: Jakab, Perth első grófja, született 1648., meghalt St.-Germain en Layeben 1716 március 11. 1678. az angol titkos tanács tagja, később Skótország lordkancellárja lett s miután katolikus hitre tért, az államkormány élére került, mely állásban, mint II. Jakab engedelmes eszköze, törvényellenesen kormányzott. Az 1688-iki forradalom után négy évi fogságot szenvedett, melyből kiszabadulva Franciaországba ment, hol Jakab király pártfogásába vette és Perth hercegévé, később első kamarássá és fiának, a trónkövetelőnek nevelőjévé tette. Mint az özvegy királynő főkamarása végezte be életét. Iratait: Letters from James, Earl of Perth, to his sister, the Countes of Errol cim alatt a Camden-társaság tette közzé Londoban 1845. Unokája, D. Jakab, Perth hercege, Károly Eduárd trónkövetelő egyik legkiválóbb hive volt, megh. 1746 máj. 13. - D. Jakab, Melfort hecege, atyja volt D. Károly Eudárd melforti hercegnek (szül. 1752), ki Rómában 1840 ápr. 9-én mint a római egyház prelátusa halt meg. - Unokája, D. György, szül. 1807 máj. 6., nagy szolgálatokat tett az angol kormánynak, amiért is 1853. a felsőház ujból Perth és Melfort grófjának ismerte el. - Jakabtól, a második D. lordtól származott Maderty lord (1609), akinek unokáját D. Vilmost, 1686. Strathallan viscount-jává tették. Ez buzgó hive volt I. Károlynak, több csatájában is vett részt, s megh. 1688. Minthogy unokája 1711. magtalanul halt meg, a viscounti cim Vilmosra, az első Maderty lord ifjabbik fiának utódjára szállott rá, ki 1746. Culloden mellett elesett. Ennek unokája, D. Jakab András János Lőrinc Károly, szül. 1767., 1824. ismét m egkapta a Strathallan visocunt cimet, mely 1851. legidősebb fiára, Vilmos Henrikre (szül. 1810 máj. 5.) szállott. - A Culloden mellett elesett Stratthallan viscount öccse, D. András, a D.-féle londoni bankház megalapítója volt. Társtulajdonosa volt e bankháznak D. Henrik is, (szül. 1786 dec. 5., megh. 1860 febr. 20.), ki parlamenti tag is volt és sokat tett az Irvingianusok érdekében. - Egy mási ághoz tartozott D. Vilmos, sir, régiségtudós, szül. 1770., megh. Rómában 1828 márc. 29. Mint követ megfordult Törökországban, Palermoban s több, a klasszikus régiségtan körébe vágó munkát irt.
(ejtsd: drömm'nd) Henrik, skót teologus, szül. Stirlingben 1852. Tanult Einburghban és Tübingában. 1879 óta tanára a nevezett intézetben a természet-történelemnek és tudományoknak. Irodalmi hirnevét: Natural Law in the Spiritual World c., Londonban és New-Yorkban, 1883. megjelent művével állapította meg, mely azóta számtalan kiadást ért. Sutter J., Das Naturgesetz in der Gisterwelt. (Bielefeld 1893). Több tudományos kirándulást tett Európában, Amerikában és Közép-Ázsiában, s az említetteken kivül több tudományos becsü kisebb műnek is szerzője. Magyarul: A kereszténység programmja, ford. Kovács József (Budapest, 1893).
l. Dismal-Swamp.
angol követ, l. Wolff.
a hajó vontató kötelének végén levő kötélből vagy fából készült idomtalan vasalt furkó melybe a lovaskötelet akasztják.
Az oxigénnel szitott hidrogén lángja oly magas hőmérsékü, hogy a beléje tartott meg nem olvadó és el nem illanó testek fehér izzásig felhevülve vakító fényt terjesztenek. Drumond ez alapon gyakorlati célokra szolgáló készüléket szerkesztett, mely lényegében következő berendezésü: Az oxigén és a hidrogén gáz külön-külön gáztartókban van összegyüjtve. E gáztartók könnyebb hordozhatóság kedvéért rendesen gummiszövetből valók és deszkalapok közé illenek. E deszkalapok egyik végükön sarokkal ellátottak. A felső lapra sulyokat raknak, hogy a gázoknak a kellő nyomásuk meg legyen. E gáztartókat összekötik a fuvólámpával, a mely a következő berendezésü: egy bővebb cső tengelyébe szükebb cső van illesztve; a külső bővebb cső a hidrogén-tartóval, a belső szükebb az oxigén-tartóval van összekötve. Két csappal a gázáram szabályozható. Előbb hidrogéngázt eresztünk ki és azt meggyujtván annyira nyitjuk az oxigéntartó csapját, hogy a láng erősen megkisebbedjék. Az igy kapott láng hőmnérséke rendkivül magas; p. a platina, melyek olvadáspontja 2000° körül van, igen könnyen megolvad; a beléje tartott vas- vagy acéldrót sziporkázva elég. E lánggal külön e célra készített mész- vagy magneziahengereket hevítenek kis felületen. A mész és magnezia nem illó és meg nem olvadó vegyületek, melyek porózitásuk folytán rossz hővezetők, ezért azon a ponton, ahol azokat a láng éri, fehér izzás hőmérsékére felhevülve igen erős fényt árasztanak. Használnak cirkonium tartalmu hengereket is, a melyek igen szép zöldes árnyalatu fényt terjesztenek. A gyakorlatban a hidrogén helyett sokszor világító gázt használnak, de az igy kapott fény valamivel gyöngébb, mint a hidrogennel előállított. E fényforrást régebben, a mikor az elektromos világítás még nem volt közhasználatban, gyakran alkalmazták ugy tudományos, mint gyakorlati célokra. Igy különösen képek vetítésére (projekció), az u. n. ködfátyolképek bemutatásához még manapság is többnyire D.-t használnak. Mikroskopos preparatumok képe is bemutatható nagyobb közönségnek e fényforrás felhasználásával.
(ejtsd: drümön) Eduard Adolf, francia publicista s antiszemita iró, szül. Párisban 1844 máj. 3. Korán lépett a hirlapirói pályára s előbb az Universnél, később a Liberténél meg a Mondenál dolgozott. Azonfelül több regényt és történeti könyvet irt. Ilyen az 1879. megjelent: Mon vieux Paris, melyet az akadémia pályadijra méltatott. Kiadta továbbá a: Papiers inédits du duc de Saint Simon (1880) és a La mort de Louis XIV. c. munkákat, eddig ismeretlen adatok nyomán. De csak 1886. lett ismeretesebbé, amidőn Mirbeau Oszkár (a «Les grimaces» szerkesztőjének) példájára antiszemita művét adta ki: La France juive (Páris 2 köt.). E munka miatt ugyan több párbajt kellett vivnia, de azért következő műveit ugyanaz az antiszemita irány jellemzi, mint amazt. Következtek a: La France juive devant l'opinion, La fin du monde és a Testament d'un antisémite c. munkák. Legujabban pedig a Libre Parole lapot szerkeszti, melynek cikkei miatt már több izben fogsággal bűnhödött. Igy midőn 1892 jun. Burdeau minisztert azzal vádolta, hogy a francia bank privilégiumát pénzért hosszabbította meg. Kiszabadulván a börtönből, hozzájárult a Panama-botrány hőseinek leleplezéséhez. 1893 szept. pedig Dreyfus Kamill képviselővel vivott párbajt. Az aug. 20-iki választásoknál ugyan fellépett Amiensben mint képviselő-jelölt, de belátván ügyének reménytelenségét, még a választás előtt visszalépett.