l. Bakcsiszaráj.
Dsulacha, l. Dsulfa.
(Dsulamek), a hakkari nevü kurd törzs kerületének székh. Kurdisztánban, a Nagy-Zab felső völgyében, a khaldeusok nevezetü nesztorianusok földjén, 200 km.-nyire Mosszultól a Van felé vezető uton, hideg és kopár környéken. Mostani nevét Dselamath örmény nevéből alkották; a kurdok Dsemarnak nevezik.
(örményül: Dsuga, törökül: Dsulaka), falu Eriván orosz kormányzóságban, Transzkaukáziában, az Alindsa-csai és Arasz összefolyásánál, nehány száz lak. Az egykor virágzó örmény városnak 24 temploma volt, amelynek romjai maig is láthatók. 1605. Sah Abbasz a lakósságot kivándorlásra kényszerítette és egy részét Iszpahan mellé telepítette, ahol D. külvárost alkották. Az orosz D., bár az Erivánból Tifliszbe vezető karaván uton fekszik, régi nagyságát visszanyerni nem volt képes.
(helyesen Dsuma'a), arab szó a. m. gyülekezés, a péntek neve az iszlámban, mint azé a napé, melyen a főmecsetekben (dsámi) dél felé ünnepélyes istentiszteletet tartanak, melyen minden serdült muszlim jelen lenni köteles. Ez ünnepélyes gyülekezés legfontosabb mozzanata az imám imája és prédikációja, l. Khutba.
(ang.: Jumna, szanszkritul: Jamuna), a Gangesz egyik legnagyobb mellékfolyója Kelet-India É-i részében. Két ágból ered a Himalája D-i lejtőjén Garvalban. A tulajdonképeni D. forrása, a Dsumnatri (6290 m.) lábánál van; a Tonszáé v. Szupiné pedig ettől É-ra. A két forráság 512 m. magasságban, az É-sz. 30°30' alatt egyesül, azután fölveszi a Girit, Asszant. Áttör a Szivalik hegységen és Badsamalnál 150 km. hosszu folyás után a Hindusztani-alföldre ér; itt kég ágat bocsát ki magából, amelyek Delhinél egyesülnek ujra a főfolyóval. Ágrától kezdve gőzhajók is járhatnak rajta; ezután veszi föl a nagyobb mellékvizeit a hatalmas Csambalt, alább a Szind bundelát és Betvát, a Kenát és Baginadit; É-ról a Szangart és Arrand Nadit; végül Allahabad előtt torkollik; összes hosszusága: 1375 km. Nagy fontossága van mint vizi utnak és mint olyan folyónak, amelyet a hinduk szentnek tartanak.
(ang.: Jumnootree), hires brahmin bucsujáróhely a Himalája Ny.-i részében, a Dsumna forrása közbelében. Több templom is épült azok mellett a meleg források mellett, amelyeknek közelében a 6290 m. magas Dsumnatri hegy emelkedik.
az az ország Közép-Ázsiában, a melyben a dsungárok laknak: határia éppen azért nagyon bizonytalanok, amint tágabb v. szükebb értelemben veszik. Nagyobbára a Tien-sánt és Altail, a Balkhas-tavat és a Szelenga forrásai körül elterülő hegyeket tekintik határainak. Ily értelemben hossza 1800 km., szélessége ÉD-i irányban 550-800. K-i része a közép-ázsiai fensikhoz tartozik; Ny-i része hirtelenül ereszkedik le a Szir-darja sikságaira; rajta keresztül vezet le az Altali és Tien-sán hegyrendszerek közt azon medence, amely ősidőktől fogva utjok volt a Turáni-alföldet elözönlő nomádoknak és a Közép-Ázsiába fölmenő karavánoknak. Miként Közép-Ázsia nagy része, D. is több önálló medencéből áll, amelyeknek nincs lefolyásuk és vizeiket egy-egy tó gyüjt9 magába. A legjelentékenyebb ilyen tavak a Balkason kivül a Isszik-kul, az Ala-kul, a Dzaizan, Kizilbas-kul, a 100 km. hosszu Kizil-tuz, a Kara-Uszi, a Dorga-nor és Ubsza-nor; a Kosszo-gol a Szelenga medencéjéhez tartozik. Mindezeket a tavakat a Tarbagatai, az Ala-tan, a Baita-vola, a Khamar-daban, az Ulan-kum, a Tang-nu és más hegységek és legyláncok zárják körül. Az Ili, a Kur, a Dsabgan, a Tesz, az Irtis-Wor, Kara-Erdsis és a Kem a nagyobb folyók. Klimája szélsőségekben igen gazdag; szeptembertől a hó elkezd esni és a hőmérő nem ritkán leszáll 24°-ig. Ellenben nyáron a hőség akkora, hogy a mezei munkát a déli órákban szinte lehetetlenné teszi; ilyenkor a steppék kiasznak és csak a folyók, tavak mellett találni legelőkre. A gabonanemüek sok helyen igen jól megteremnek, a közép-európai gyümölcsfák közül különösen az alma, körte és szilva kitünően megterem. A házi állatok száma a lakosok számához képest nagy; a farkas, vaddisznó és medve sok helyen található; a folyók halakban, a tavak szélei vizi madarakban gazdagok; sajátszerü állata a maral, nagy szarvasfaj és argali (vadjuh). A lakosság aránylag gyér. A Ny-i vagyis az oroszok birtokában levő részen kirgizek, kozákok, tatárok és elszórtan oroszok laknak. A tulajdonképeni vagyis klimai D.-ban dsungárok, torgotok, khalkák és dungánok vannak többségben. Kr. e. időkben D. lakói az uszun-ok voltak, akiket különböző török törzsek szorítottak ki lakóhelyeikből. Dsingisz-khán azonban ezeket is kiüzte. Midőn a mongol uralom megdőlt D.-ban már a dsungár mongol törzs lakott, amelynek első fejedelme Bo-khán volt, függetlenségét Kah nevü hősének vezérlete alatt vivta ki. Legnagyobb hatalmát 1680 körül Galdan fejedelemsége alatt nyerte el, aki Kasgart, Jarkandot és más városokat is meghódított. Ellene a khalkák, a khinaiakat hivták segítségökre, akik hosszu küzdelmek után a XVIII. sz. végén D. uraivá lettek. 1831. a Ny.-i részt az oroszok birodalmához csatolták. A khinai rész Tien-san-pelu nevet visel. 1864. ebben a muzulmán dungánok föllázadtak és a khinai császári hadakat elüzték; azonban 1867. legyőzték és kiüzték őket. V. ö. Vengukov: Die russisch-asiatischen Grenzlande; németre fordította Krahmer. Lipcse 1874.
l. Cejloni tyúk.
vagy jungle (növ.-földr.), a keletindiai monsunvidéken a fáknak és más növényeknek áttörhetetlen sürüsége.