Vilmos Benjamin (de Boulogne), francia orvos, a modern leketroterápia megalapítója, szül. Boulogneban 1806., megh. Párisban 1875. Nagy érdemei vannak az izomfiziologia körül, amennyiben az egyes izommozgásoknak, valamint a kombinált izommozgásoknak vizsgálatára módszert alkotott. Nem kisebbek D. érdemei az idegkórtan körül. Sok betegség leirása tőle származik. Ő irta le először az előhaladó izomsorvadást és a bulbärparalizist stb. Munkáinak nagyobbrésze összegyüjtve megjelent e cim alatt: De l'électrisation localisée et de son application á l'étude du systéme nerveux (1876).
(ejtsd: düsen), 1. András (lat. Chesnius, Duchesnius, Quercetanus, Querneus), francia történetbuvár, szül. Ile Bouchardban (Touraine) 1584., megh. 1640. máj. 30. Tanulmányait Londonban és Párisban végezte s Richelieu királyi történetirónak nevezte ki. Művei közül megemlítendők: Hostoire d'Angleterre, d'Écosse et d'Irlande (Par. 1614, bővítve 1634; 1640-ig kiegészítve 1657, 2 köt.); Histoire des papes jusqu'á Paul V. (1616, 2 köt. és 1645); Histoire des rois, ducs et comtes de Bourgogne (1619-1628, 2 köt.). Fontosabb forrásgyüjteményei: Histoirae Normannorum scriptores antiquiores ab illis gestas explicantes a 838-1220 (Par. 1619, 1 köt.); Historiae Francorum scriptores coaetanei ab ipsius gentis origine ad Philippi IV. tempora (u. o. 1639-49, 5 köt.). A harmadik kötettől fogva Ferenc fia folytatta e gyüjteményes munkát.
2. D. Lajos Mária Olivier, francia történész, szül. Saint-Servan-ban (Ille et Vilaine) 1843 szept. 13. Elvégezvén mint kispap teologiai tanulmányait, a római l'école français-nak lett tagja és azután Athos hegyen Kis-Ázsiában járt tud. megbizás folytán. 1887 óta a l'École pratique des hautes études, 1888 óta pedig az akadémia tagja. Művei: Étude sur le Liber Pontificalis (1877); De Macario Magnete, Origine du culte chrétien (1889). Azonfelül több értekezést irt a középkori Rómáról (a Mélanges d'archéologie et d'histoire évfolyamaiban). Legfontosabb műve azonban a VIII. és IX. sz. korabeli pápák történetére elsőrangu fontossággal biró.
3. D. pére francia demagog, l. Hébert.
A német btkvnek az 1876 február 26-iki nivella által utólag felvett 49. a. §-a két évig terjedhető fogházzal vagy hasonló tartalmu államfogházzal bünteti azt, aki mást valamely bűntettnek elkövetésére, vagy valamely bűntettben való részvételre felhí, ugyszinte azt, aki a felhivást elfogadja. Ha a bűntett, melyre a felhivás vonatkozik halállal, vagy életfogytiglani fegyházzal büntetendő, a büntetés három hónapi foháznál enyhébb nem lehet. Ugyanaz a bünetés éri azt, aki bűntettnek elkövetésére vagy bűntettben való részvételre ajánlkozik, ugyszinte azt, aki az ajánlatot elfogadja. A fogházbüntetés mellett a polgári becsületjogok elvesztése is kimondható s a bünös rendőri felügyelet alá helyezhető. A tisztán szóbeli felhivás vagy ajánlkozás, vagy ilyennek elfogadása azonban csak akkor büntetendő, ha a felhivás vagy ajánlkozás bárminemü előny nyujtásához köttetett. A szakasz a belga 1875 jul. hó 7. kelt hasontárgyu törvénynek utánzása, amelynek teljes cime: Loi contenant des dispositions pénales contre les offres ou propositions de commettre certains crimes. Erre a törvényre alkalmat az szoláltatott, hogy bizonyos Duchesne a belga jezsuita tartományi főnöknek Bismarck meggyilkolására ajánlkozott. Innen a szakasz neve. A német törvény még belga mintáján is tulmegy, amennyiben a belga törvény a büntetendőséget csak halállal vagy kényszermunkával (travaux forcés, szabadságvesztés büntetése, mely 10 évnél kisebb nem lehet) bűntethető bűntettekre vonatkozólag szorítja. Ez a rendelkezés a sikertelen felbujtási kisérletet büntetéssel sujtja, s a szakférfiak többsége nem is késett azt sajnos visszaesésnek nyilvánítani. A büntetendőségnek ily nagymérvü kiterjesztését az egyedül irányadó társadalmi szükség egyáltalán nem indokolja. A megkisérlett felbujtás büntetés alá vonása legfölebb a legsulyosabb büncselekményeknél, minő a gyilkosság, indokolható. A D. §-tól eltérő felfogás alá esik a bűntettre való felhivás, melyet a bünös sajtó utján vagy máskép, nyilvánosan a nagy közönséghez intéz, s melynek mint a közrend,a törvény kötelező ereje elleni merényletnek, igaztás cimén való büntetendőségét a tudomány s a törvényhozások egyhangulag elismerik.
(ejtsd: dusenoa) Katalin, francia szinművésznő, szül. St.-Saulvesben 1777 jun. 5., megh. Párisban 1835 febr. 8. 1795. lépett szülőföldén először szinpadra oly sikerrel, hogy utána jónak látta Párisba menni szinművészeti tanulmányok végett. 1802. lépett a théâtre françaisban először szinpadra Phaedra szerepében, s rögtön szerződtették. Ez intézetnek 1833-ig maradt tözstagja.
(franc. ejtsd: düsessz) a. m. hercegnő.
Henrik Ferenc, lengyel iró, szül. 1817., megh. Párisban 1893 jul. Sokat utazott Európában és hosszabb ideig tartózkodott Olasz-, Török- és Franciaországban. Műveiben buzgó propagandát csinált annak a különös, sokat gunyolt eszmének, amely szerint a kis-oroszok tulajdonképpen lengyelek és nagy-oroszok egy a többi szlávoktól teljesen különböző, a khinaiakkal és más ázsiai népekkel rokon néptörzs (az u. n. Turáni teoria), amelytől különben minden magasabb értelmiséget megtagadott. Főműve: Peuples Aryâs et Tourans agricultures et nomades (Paris, 1865) és a Principles de l'histoire de Pologne, 3 kötet. Neje, Szeverina Duchinszka, szül. Kossajetzben 1827., tehetséges szépirodalmi irónő Lengyelországban. V. ö. Bauclouin de Courtenacy, Z powodu jubileussa Duchinskiego (Krako, 1880).
(olasz) a. m. a lélek harcosai, orosz eretnekek, a raszkolnikok azon ága, melynél nem papok, hanem öregek és asszonyok végzik az istentiszteletet. Anna császárnő uralkodása alatt keletkeztek Moszkvában és más városokban. Elvetik a Szentháromságot, a szentségeket, nincsenek templomaik, egyedüli imádságuk a Miatyánk, az esküt és háboruskodást elvetendőnek tartják és kezdetben vonakodtak is a világi hatóságnak engedelmeskedni és adót fizetni. Keletkezésök óta üldöztettek, mig végre I. Sándor alatt nyugalmat kezdtek élvezni és a tauriai kormányzóságban kaptak biztos lakóhelyet. I. Miklós (1841.) Kaukaziába helyezte őket át.
az ugyanily nevü járás székhelye Szmolenszk orosz kormányzóságban, a Chvosztec és Carevics folyócskák mellett, (1885) 3636 lak., bőrcserzéssel és faggyufőzéssel.
(ejtsd: düszisz) János Ferenc, franciadrámairó, szül. Versaillesban 1733 aug. 22., megh. 1816 márc. 31. Hivataláról lemondott, hogy teljesen a szinirodalomnak szentelhesse magát; a forradalom hullámaiba nem vegyült bele és a Napoleontól felajánlott szenátori állást és 40 000 frank fizetést visszautasította; tántoríthatatlan hive volt XVIII. Lajosnak. Ő vállalkozott Shakespearenak a francia szinpadra való vitelére. Tetszéssel fogadták Hamlet-átdolgozását (1764), valamint Romeo et Juliette-jét (1772). 1778. adták elő Oedipe chez Adméte-jét, melyet 1779. Oedipe á Colonne c. darabbá alakított át. Ugyanabba az évben a francia akadémia is tagjává választotta. 1783. jelent meg tőle: Le roi Lear, 1784. Macbeth, amely mebukott. 1791. Jean sans terre, 1792. Othello, 1795. Abufár, mely legjobb darabja. Sokat gáncsolták D.-t azért, hogy Shakespearet a francia klasszicizmus Prokrusztés-ágyába akarta bele szorítani. Egyéb művei: Le banquet de l'amitié, költemény 4 énekben (1771) és több kisebb költemény, melyek Oeuvres cimmel jelentek meg (Paris, 1813, 3 köt., 1824, 5 köt.); Oeuvres posthumes-jeit Campenon (u. o. 1826, 2 köt.), Lettres de J. F. D. c. művet Albert adta ki (u. o. 1879). V. ö. Sainte-Beuve: Causeries du lundi VI., 436.
Jakab A., hollandi festő, életéről kevés bizonyosat tudnak, szül. Utrechtben 1600 körül, 1621. az ottani festőcéhbe mint tanuló lépett be, azután Haarlemben Hals Frans és Dick alatt képezte magát tovább, az utrechti céh mestere lett, azután Haarlemben, végre Hágában élt, hol 1660 után megh. Uri és hölgytársaságokat, korcsmai és katonai jeleneteket ábrázoló apró képeket festett, nagy számmal, melyek közül a legsikerültebbek a casseli, lipcsei, müncheni, bécsi, drezdai stb. gyüjteményekben vannak. A budapesti orsz. képtárban levő Őrszobát ábrázoló képe (393.) abból az időből való, mikor eredetileg világos, gazdagabb szinezési módját sötétebb szürkés szinezés váltotta föl. A kis kép különben, tőről metszett katona-alakjaival, elég érdekes.