város Düsseldorf porosz kerületben, 22 km.-nyire Düsseldorftól, a Rajnát a Ruhrral összekötő, 4,5 km. hosszu D.-i csatorna és vasut mellett (1890) 59 285 lak., hajógyárral, igen jelentékeny fémiparral, cukorfinomítóval, pamutfonással és szövéssel, dohánygyártással és kémiai iparral és jelentékeny áruforgalommal. 1889. a vasutai 5 millió, a hajói több mint 3 millió tonnát szállítottak. Legszebb épületei: az üdvözítőről elnevezett templom, a XV. század gót templomai közül egyike a legszebbeknek, csinos falfestményekkel és Mercator siremlékével. D. a rómaiak idejében Castrum Deutonis, a frank királyok alatt Dispargum, 1129. szabad birodalmi várossá lett. 1290. Clevehez és későbben Brandenburghoz került. Mercator Gerhard haláláig, 42 évig lakott benne. V. ö. Vorheck, Geschichte d. Stadt D. (2 kiad. 1893).
(ejtsd: dajveland), Schowen hollandi sziget K-i része; 6 falu van rajta.
rövidítés, a. m. doctor utriusque juris, az összes jogok doktora.
az állatok latin neve után a Dujardin F. francia zoologus nevének megrövidítése.
(ejtsd: düzsarden), 1, Félix, franc. zool., szül. 1801., megh. 1860. Párisban volt tanár s itt az állattant adta elő. Vizsgálataival különösen a Protozoákra, Antozoákra és férgekre vonatkozó érdekes adatokat szolgáltatott. Ő mutatta ki először, hogy a legalsóbb rendü Protozoák teste is csupán egy sejt értékével bir, amelynek állománya azonos a növényi sejtek protoplazmájával, amit azonban ő megkülönböztetés végett «sarcode»-nak nevezett. Összefoglaló munkája: Histoire naturelle des Zoophytes cimen jelent meg 1838. s ez a Protozoákkal és Rotatoriákkal foglalkozóknak nélkülözhetetlen alapmunka.
2. D. Karel, hollandi festő, szül. Amsterdamban 1622., megh. Velencében 1678., eleinte Berchem Claes tanítványa volt, utóbb Potter hatása alá került, már fiatalon Olaszországba utazott, 1656-1659. Hágában lakott, majd szülővárosába költözött át; 1675. ismét Olaszországba ment és ott fejezte be életét is. Legkitünőbbek falusi jelenteket ábrázoló festményei, ezek közt a Charlatan és párisi Louvreban. Rendkivül becses 52 rézkarca is (1652-1660).
György franc. orvostanár, ki különösen terapeutikai irányban működik nagy eredménnyel, szül. Bercelonában 1833. Párisban tanult, hol 1862. lett doktorrá. 1870. kórházi orvos s a hôpital Cochinben tartott előadásai sok hallgatót vonzanak körébe. Nagyobb munkái: Les nouvelles medications (1885); L'hygiéne alimentaire (1886); L'hygiéne thérap., gymnastique, massage (1888); Lecons de clinique thérapeutique (4. kiad. 1886, 3. köt.). Ő adta ki számos szakemberrel szövetkezve, a nagy Dictionnaire de thérapeutique de matiére médicale cimü négy kötetes gyüjtőmunkát 1889. Szerkeszti a Bull. gén. de thérap. cimü folyóiratot.
1. Péter, báró, táborszernagy, szül. Eszéken 1756., megh. Bécsben 1822 dec. 29. 1776. az oláh-illir határőrezredben vállalt hadiszolgálatot, 1778. hadnagy, 1787. kapitány, 1789. őrnagy lett. A Famars melletti ütközetben, továbbá Berlaimont s Maubeurge ostrománál kitüntetvén m agát, alezredessé léptették elő, s a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét adományozták neki. 1796. ezredes, 1800. vezérőrnagy s temesvári várparancsnok, 1801. altábornagy s főszállásmester, 1805. pedig a temesi bánság parancsnoka lett. 1813. szeptemberben táborszernaggyá neveztetvén ki, I. Ferenc kiséretében résztvett a szabadság-háborukban. A király azonkivül számos fontos küldetésre használta fel s érdemeiért a Lipót-rend nagykeresztjével jutalmazta meg. 1815 óta tagja volt az államtanácsnak.
2. D. Tivadar (dukafalvi és kucsini), az angol kir. bengáliai hadsereg nyug. főorvosa, született Dukafalván (Sárosmegye) 1825 jun. 22-én. Jogot tanult Eperjesen s 1846. ügyvédi oklevelet nyert. 1848-ban mint budavári nemetőrt Parendorfba s onnan lipótvári szolgálatra rendelték. A schwechati csata után honvédhadnagyi ranggal a 7. hadtest parancsnokának főhadiszállására, Pozsonyba ment s a világosi fegyverletételig mint fővezéri titkár és segéd Görgei tábornok oldalán szolgált. Orosz hadi fogságából megszabadulván, Graefenbergen át 1849 vége táján Drezdába, majd Párisba jutott. 1850. Türr István társaságában Londonba ment s orvosnövendéknek állt be a Szt.-György kórház orvosi kollegiumába. 1853. letette a doktori vizsgálatot, mire nemsokára a kelet-indiai hadsereg tábori orvosává nevezték ki Belgiumba. 1864. meglátogatta hazáját. 1877. ezredesi ranggal nyugdijazták s azóta Londonban lakik. A m. tud. akadémia 1863 jan. 13. választotta lev. tagjává; tagja azonkivül a londoni kir. orvosi-egyletnek és más tudományos társulatoknak. D. nagy irodalmi munkásságot fejtett ki; sok cikket küldött lapjainknak a keletindiai viszonyokról, szokásokról, Kőrösi Csoma Sándorról stb. s több dolgozatot tett közzé az angol lapokban. Nagyon számosak orvostudományi cikkei is. Önálló munkái: Life and Works of Alexander Csoma de Kőrös (London 1885, magyarul Budapest 1885); An Essai on the Bráhni Grammar (London, 1887); Első benyomások Keletindiában (S.-A.-Ujhely); Európai háztartás Keletindiában (U. o. 1889); Emlékbeszéd Grote Arthur, a m. tud. akadémia külső tagja felett (Bpest 1889); Beszéd, melyet mint a Londonban székelő brit és külföldi bibliatársaság küldöttje, Göncön, a Károli-ünnepély alkalmából tartott 1890 szept. 14. (U. o. 1890); Emlékbeszéd Rádzsa Rádzsendralála Mitra, a. m. tud. akad. külső tagja felett (U. o. 1891). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
(Dukai) kis város Albánia D-i részében, 10 km.-nyire az Avlonai-öböl belső részét alkotó D-i öböltől; közelében vannak a régi Oricumnak fenmaradt romjai.
l. Takács Judit.
görög-keleti (bizanci) nemes család, melynek több tagja nagyobb politikai szerepet játszott, sőt a császári koronát is viselte. A család fénykora a XI. századdal kezdődött. Egy D. Komnenos Izsák uralkodása idején miniszterré lett és ennek halála után X. Konstantin néven 1059-1067-ig maga lett császár. D. Iréne I. Komnenos Alexios császárnak volt neje. X. Konstantin fia, Mihály (l. o.) 1071-78-ig viselte a csász. koronát. E családból származtak továbbá a következő császárok: V. Alexios, D. Murcuflosz, III. János és D. Vatacesz.