l. Dioclea.
Régi magyar személynév, melyet 1261. a Tomaj-nemzetség egy tagja viselt. A hun krónika ugyanigy nevezi azon alán királyt, kinek két leányát Hunor és Mogor elrabolta, aki azonban nem más, mint Belár fiainak vagyis az ó-bolgároknak az uralkodója, kiknek első dinasztiáját Dulo nemzetségünek mondja egy régi szlovén kézirat Több nyom arra muat, hogy az ó-bolgár nyelvben a szókezdő d a török j betünek, ez pedig a magyar gy-nek felelt meg, p. a Jajk folyó nevét VI. sz. bizanciak Daikhnak irják; nagyon valószinü, hogy az ó-bolgár D. név azonos a magyar Gyulával.
Géza, orvosdoktor, szül. Ráckevén (Pestm.) 1838 jan. 15. Pesten, Székesfehérvárott és Nagyváradon végezte tanulmányait; 1862. doktorrá avatták. 1861-55. a Rókuskorház alorvosa, 1871. a fegyencek korházának helyettes főorvosa volt. Az orvosi-egyesületben tevékeny munkásságot fejtett ki. A szaklapokban több értekezés és cikk jelent meg tőle. Azonkivül sokat fordított Hoffmann ifjusági irataiból és másoktól. Több orvos- és természettudományi lapot is szerkesztett. V. ö. Szinnyei Magyar Irók.
Nándor, pécsi püspök, született Esztergomban 1829 október 15-én. Középiskolai tanulmányait a budai főgimnáziumban bevégezvén, az esztergomi érseki megye papnövendékei közé vétette fel magát s Pozsonyban és Nagyszombatban a bölcsészeti tanfolyamot hallgatta, a teologiai tanfolyamra pedig a bécsi Pazmaneumba küldték. 1855 aug. 7. pappá szenteltetvén, rövid ideig mint ó-budai segédlelkész működött, onnan azonban csakhamar meghivatott a Szt.-Ágostonról nevezett papnöveldébe Bécsbe, ahol az egyetemen hittudori oklevelet nyert. Ezután 3 éven át mint pest-belvárosi segédlelkész működött, azután tanulmányi felügyelő lett az esztergomi, 1860-tól a pesti központi papnevelő intézetben, s mint ilyen az egyetem hittan karánál helyettes tanár, ahol 1862. rendes tanárrá nevezték ki, mely minőségben 10 évig működött. 1872. m int osztálytanácsost s a kat. ügyek előadóját a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba hivták, 1873-ban esztergomi kanonokká s egyszersmind sümegi c. apáttá, 1874. bácsi választott püspökké, 1875 jun. 11. székesfejérvári, 1877. pedig pécsi megyés püspökké nevezték ki. 1880. val. belső titkos tanácsos lett. 1882. pedig a Ferenc-József-rend nagy keresztjét kapta. Irodalmilag is működött, amennyiben 1868-69. a Religiót szerkesztette és ágazatos hittant (Dogmatica) irt latin nyelven.
(ejtsd: dülór) Jakab Antal, francia publicista és történetiró, szül. Clermontban 1755 dec. 3., megh. Párisban 1835 aug. 18. Eleinte építészeti tudományokkal foglalkozott, nemsokára azonban a földtanra adta magát. Mint a nemzeti konvent tagja (1792) a gironde-párthoz csatlakozott és mint ilyennek 1793 okt. havában Svájcba kellett menekülnie. A direktorium azonban visszahivta, mire 1795. a közoktatásügyi bizottságnak, 1797. pedig az ötszázak tanácsának tagja lőn. Több izben megválasztották képviselőnek; végre 1798. a pénzügyi miniszteriumban helyettes osztálytanácsos lett, mely állását azonban a restauráció után elveszítette. Szabadelvü, antiklerikális s annak idején nagy népszerüségnek örvendő művei közül megemlítendők: Description des principaux lieux de France (Páris 1788-90, 6 köt.); Étrennes á la noblesse, ou précis historique et ciritque sur l'origine des ci devant ducs, comtes, barons etc. (u. o. 1790); Histoire civile, physique et morale de Paris (u. o. 1821-22, 7 köt., uj kiad. folytatta Leynadier 1862, 5 köt. és 1875 stb.); Histoire civile, physique etc. des environs de Paris (u. o. 1825-1827, 6 köt., 2. kiad., kiadta Bélin 1839-40, 6 k.); Esquisses historiques des principaux événements de la révolution francaise etc. jusqu'au rétablissement de la maison de Bourbon (u. o. 1823-25, 6 köt., 3. kiad. 1827, 8 köt.) és Histoire de la révolution de 1830 (1838).
(növ.), l. Csucsorka.
(lat.) a.m. édes, dulce est desipere in loco (közmondás Horatius Ódáinak IV. k. 12. 28-ból) a. m. jól esik hellyel-közzel ki-kirugni a hámból. - Dulce et decorum est pro patria mori, Horácius ódiából III, 2, 13), édes és dicső dolog meghalni a hazáért.
(ejtsd: dulcsinnyo), törökül Olgun, albánul Ulkjin, szerbül Mrkovics, görögül Dulcuni, a régiek Olciniuma, 1880-ig Szkutari török vilajethez, most Montenegróhoz tartozó kikötő város az Adriai-tenger partján, a Bojana torkolata közelében, mintegy 2000 lak., akik nagyobbára halászok, kitünő bárkákat készítenek és olajjal meg fával kereskednek. A szük és meredek utcákból álló helységet egy erőd védelmezi. Az É-i szeleknek kitett kikötőbe nagyobb mint 200 tonnás hajók nem evezhetnek be. Tőle É-ra van a mélyebb Val-di-Noce nevü kikötő. D. még 1180., bár a körülötte fekvő vidék már a szlávoké volt, a bizanci birodalomhoz tartozott; valamivel későbben a szerbek foglalták el, Dusán István halála után pedig a zétai Balsák. 1421. a velenceiek, 1571. pedig a törökök birtokába került; ezeknek uralma alatt hires kalózfészekké vált, melyben 1850-ig keresztény embernek megtelepednie tiltva volt. 1781 aug. 4. a velenceiek sulyos vereséget szenvedtek a falai alatt. 1878. az orosz-török háboruban a montenegróiak heves ostrommal bevették, de a berlini kongresszus határozata értelmében kénytelenek voltak ismét kiszolgáltatni. 1880. azonban Montenegro Törökországgal oly értelmü szerződést kötött, hogy Guzinje környékéért megkapta D.-t. A mohammedánus lakosság azonban az átadásról mit sem akart hallani, még akkor sem, midőn az európai nagyhatalmak hajói a város és erőd bombáztatásával fenyegetőztek. A montenegróiak az ostromtól tartózkodtak és a szerződés értelmében a város békés átadását kivánták. Végül Francia- és Németország közbenjárására a porta Dervis pasát küldte ki D. elfoglalására. A török csapatok 1880 nov. 17. a várost körülfogták, heves ostrom után nov. 23. elfoglalták és Montenegrónak kiszolgáltatták.
(ejtsd: dulcsinea), don Quijotte kedvese. Innen a D. elnevezés, mellyel általában kedvest, szeretőt jelölnek.
(Dulcin, Melampyrin, Evonymit). A manittal izomer szénvegyület; tulajdonképen hat vegyértékü alkohol, melynek képlete C6H8(OH)6. Számos növényben előfordul; igy p. a Melampyrum nemorosum és pratense és Evonymus Europeusban. Nagy mennyiségben a madagaszkári Dulcit manna tartalmazza, melyből könnyen előállítható, ha e mannát éppen elegendő forró vizben feloldjuk. Az oldat kihülésekor a D. kikristályosodik és forró vizből való átkristályosítással megtisztítható; a tejcukorból a fejlődő hidrogén behatására képződik. Szintelen egyhajlásu kristályokból áll, melyek édeskés izüek; vizben elég könnyen oldódik; o. p. 188,5°. Kémiai sajátságaira nézve a mannithoz hasonlít. A lugos rézoldatot nem redukálja. A hevitéskor (200°-on) dulcitán-ná (C6H12O5) alakul.