Egyed Romuáld, olasz zeneköltő, szül. a nápolyi királyságban Matera-ban 1709 febr. 9., megh. Párisban 1775 jun. 11. Durante-tól tanult; első operája, Nero (1735) Rómában, jobban tetszett, mint Pergolesi Olympiade-ja, ezóta még Londonból is rendeltek nála operát. A parmai elfranciásodott udvarnál aratott sikerei arra vitték, hogy 1757. Párisban telepedett le, hol nápolyi izlésü, bájos zenéjével a francia vig operát megalapította.
Márton, gnesen-poseni érsek, szül. Rawa mellett Wat nevü faluban, 1774 nov. 11., megh. 1842 dec. 26. Rawaban és Brombergben a jezsuitáknál tanult, majd 19 éves korában a Colleginm Germanicum növendéke lett; 1797 szept. 23. Rómában pappá szenteltetett. Visszatérve hazájába, eleinte a krakkói egyházmegyében, majd külföldön működött; 1808. gneseni, 1824. poseni kanonok és iskolafelügyelő, 1829. az érseki egyházmegye adminisztrátora, 1831. gnesen-poseni érsek lett. A vegyes-házasságok kérdése összeütközésbe hozta az államhatalommal. 1837 januárban a minisztériumhoz, majd minthogy választ nem kapott, októberben egyenes a királyhoz intézi kérvényét, hogy a vegyes-házasságok ügye az egyház törvényeinek megfelelő elintézést nyerjen. A felelet az volt, hogy ez már rendezve van s rajta változtatni nem fognak. Ezenközben történt a kölni érsek elfogatása (l. Droste v.) s dec. 10. a pápai allokució, mely a Poroszországban létező gyakorlatot a vegyes-házasságok körül az egyház törvényeivel ellenkezőnek mondja. Erre D. 1838 febr. 27. pásztorlevelet bocsátott ki, melyben a fölfüggesztés büntetésének terhe alatt megtiltja papjainak, hogy az egyház törvényeivel ellenkező vegyes-házasságok kötésénél segédkezzenek. A miniszterium az érseket a pásztorlevél visszavonására akarta birni, de minthogy ez hosszabb tárgyalások után sem sikerült, megindította ellene a bünvádi eljárást, mely 1839 febr. 23. azzal végződött, hogy a poseni törvényszék az érseket méltóságától megfosztotta s 6 hónapi várfogságra itélte. Az itélet kihirdetése előtt azonban Berlinbe hivatott, s minthogy most sem engedett, ápr. 5. kihirdették előtte az itéletet. A király elengedte ugyan a várfogságot, de az itélet első részét fentartotta olyformán, hogy az érsek Berlinben tartózkodjék, az egyh. megye kormányzásáról mondjon le, e mellett azonban teljes érseki fizetését élvezze. Az érsek, minthogy áprilistól októberig folytonos kérelmei dacára sem nyerte meg az engedélyt, hogy egyházmegyéjét kormányozhassa s oda visszatérhessen, okt. 4. Posenbe visszament. Erre okt. 8. elfogták és Colbergbe internálták. Az 1840 jun. 7. beállott trónváltozás visszaadta a számüzött érseknek egyházmegyéjét és szabadságát. IV. Frigyes Vilmos trónralépte után rögtön megkezdte a tárgyalásokat D.-nal, s ezek eredményes lebonyolítása után, 1840 aug. 3. visszatérhetett az érsek egyházmegyéjébe. Uj pásztorlevelet bocsátott ki papságához, melyben előirja, minthogy az állam az egyház által a vegyes házasságoknál kivánt garanciákat megtartani ugy sem engedi, ezeket nem kell követelni, de másrészt a papnak semmi olyan tenni nem szabad, mi által az igy megkötött házasságot helyeselné. A vegyes-házasságok tehát csak passziva asszisztencia mellett köthetők. V. ö. Hase, Die beiden Erzbischöfe (Lipcse 1839); F. Pohl, Martin von Dunin, Erzbischof von Gnesen u. Posen (Marienburg 1843).
olivin és krómvaskristályokból álló kőzet, l. Peridotit.
Dorchester angol város latin neve.
természettudományi neveknél Dunker Vilmos nevének rövidítése.
(ejtsd: dönnkelld), község Perth skót grófságban, 18 km.-nyire Perthtől, a Tay partján, (1891) 720 lak. Old-D. és Little-D. nevü részekből áll, amelyeket egy hid köt össze. D.-et a régi pikt királyok székhelyének tartják.
Vilmos, német geologus és paleontologus, szül. Eschwegenben (Kurhesszen) 1809 febr. 21., megh. Marburgban 1885 márc. 13. Előbb a bányászatban és kohászatban gyakorlatilag képezte magát, azután Göttingában tanult és később az obernkircheni bányahivatalban gyakornokoskodott. Majd a kasszeli politechnikumon az ásványtant tanította és 1854. a marburgi egyetem tanára lett. Munkái: Beiträge zur Kenntniss des norddeutschen Oolithgebildes (Kochchal együtt, Braunschweig 1837); Monographie der norddeutschen Wealdenbildung (u. o. 1846); Mollusca japonica (Stuttgart 1861); Index molluscorum moris japonici (Kassel 1882). Hermannal és Mayerrel 1846. megalapította a Palaeontographica c. folyóiratot.
(ejtsd: dönkörk), város és kikötő New-York észak-amerikai állam Chautauqua countyjában, az Erie-tó déli partján, 5 vasuti vonal találkozásánál, (1890) 9416 lak., vasuti fölszerelések gyártásával; gabona-, liszt-, besózott hus-, gyapju- és marhakereskedéssel.
1. Nep. Ján., zongora-művész, szül. Bécsben 1832. Pesten s Bécsben tanult. 1845. ismerkedett meg Liszttel, ki később különös pártfogásába vette s távoztával Rubinstein Antal kezére bizta. 1846., midőn Liszt másodizben látogatta meg Bécset, az akkor már jelesen kiképzett fiatal zongora-művészt egészen magához vette s magyarországi és keleti utazásaiban is maga mellett tartotta. Onnan visszatérve, nagy mecénása ismét Bécsbe küldte, hogy Czerny Károly és Navratil vezetése alatt teljesen kiképezze magát. A 48-iki bécsi események is ott találták s Liszttel együtt részt vett még a barrikád-harcokban is. Menekülnie kellett s azután egy pár évet előbb Reviczky grófné s utóbb Eszterházy Johanna grófné házánál töltött mint házi zongoratanár. 1852. tért vissza Budapestre, hol tevékeny részt vett minden zenei mozgalomban. Az 50-es évek végén Bécsbe tette át lakását. A 60-as évek elején 1861. vált a Grinzweil N. családja tagjává, nőül vevén annak testvérhugát Jozefint, ki maga is alapos művelője volt a zenének s azidőben ismert opera- és hangversenyénekesnő. Mint ilyen, lényegesen befolyt a Rózsavölgyi-cég vezetésébe, mely 1862. Bécsben külön műkereskedést nyitott az ő neve és firmája alatt. E firma adta ki az időben többek közt Liszt Esztergomi miséjének négykezü zongorakivonatát Mosonyi Mihály kidolgozásában, valamint Goldmark: Sakuntala nyitányának vezérkönyvét. A bécsi külön üzletet ezután a porosz háboru után közösen beszüntették s a Dunkl-család véglegesen visszatért a magyar fővárosba, itt összpontosítván minden irányban a kiadói tevékenységet. D. mint zene- és műiró is több oldalu munkásságot fejtett ki. Több füzetre menő zongora-tanulmányokat adott ki, melyek nagy mestere Liszt szellemében tartva, kiválnak az e faju irodalomban. Egy zenész élményei c. műve ma is keresett olvasmányát képezi a zeneirodalomnak.
2. D. Norbert, előbbinek fia s a Rózsavölgyi és társa cégének tulajdonosa, szül. Bécsben 1862. Az 1866-ki porosz-osztrák háboru után szüleivel Budapestre költözvén véglegesen, a magyar állampolgárság kötelékébe lépett. 1885 óta tevékeny részt vett nemcsak a cég ügyei vezetésében, hanem a hazai művészeti mozgalmakban is. A magyar zeneirodalom emelése s fejlesztése képezvén legfőbb ambiciójt, annak érdekeit minden téren szolgálja is. 1890 óta mint a Rózsavölgyi és társa cég tulajdonosa, még nagyobb buzgalmat, tevékenységet fejt ki, ugy az általános hazai zeneviszonyok, mint különösen a magyar zeneirodalom emelése érdekében. 1891. léptette életbe a cég firmája alatt a nagy felkarolásban részesült Concert populaire-eket, melyek rég érzett hiányt vannak hivatva pótolni. A z ő tevékenysége- s áldozatkészségének lehet tulajdonítani, hogy a világ legelső művészei minden évben megfordulnak a magyar fővárosban s hangverseny-évadjai évenkint világvárosiabb szinvonalra emelkednek.
(a német Dunkel-ből), börtön, a katonaságnál alkalmazott szigorított fogságnak, népies elnevezése, mely onnan veszi eredetét, hogy a börtön minden harmadik napot kivéve, el van sötétítve.