(ejtsd: düpleszi), 1. György, francia művészettörténetiró, szül. Chartres-ban 1834 márc. 19. 1883. a párisi nemzeti könyvtár metszetgyüjteményének őre lett. 1855 óta különféle szaklapokban megjelent dolgozatain kivül legfontosabb művei: Notice sur Gérard Audran (Lyon, 1858); Le département des estampes (Páris, 1860); Histoire de la gravure en France (u. o. 1861); a Dumesnil-féle Peintre-Graveur folytatása (IX-XI. 1865-71); Les costumes des XVI. XVII. et XVIII. siécles; Lechevallier-Chevignald rajzaival (1867-73); La gravure du portrait en France (1875); Histoire de la gravure en Italie, en France, en Allemagne etc. (1880); Dictionnaire des marques et monogrammes de graveurs (1886.) stb. Van Dyck, Ruysdael, Schongauer, Mantegna, stb. műveinek Amand-Durand-féle fénynyomatu kiadásához ő irta a szöveget.
2. D. József S. Fréde, francia festő, szül. Carpentras-ban (Vaucluse) 1725., megh. Versaillesban 1802., szülőhelyének templomát díszítette festményekkel, de főleg kiváló férfiak (Gluck, Franklin, Bossuet, Marmontel, Necker stb.) arcképei tették ismeretessé.
francia államférfi, l. Mornay.
(lat.) a. m. kettős, kétszeres, kétrétü. D. libelli dos est, két haszna van a könyvnek. D. actio a. m. kettős kereset, máskép mixta actio vegyes kereset, oly keresetek, melyeknél mindegyik fél mint felperes és alperes szerepel. Ilyenek az osztályperek.
(lat.), a rómaiaknál azok a katonák, akik ellenség elleni harcokban szerzett érdemeikért kétszerannyi zsoldot és élelmet kaptak, mint amennyi bajtársaik számára meg volt állapítva.
(lat.) a. m. másodlat. Ha valamely okirat több egyaránt eredeti pldányban készül, azoknak egyike esődleg, másoka másodlat - mely tehát nem tévesztendő össze az eredetinek másolatával (kopir) - harmadika, harmadlat stb. lesz. A másodlatok leginkább váltóknál szerepelnek. L. Váltó.
(lat.), perirat, magyar neve: visszonválasz. A felperes által beadott keresetre az alperes elleniratot ád, melyre a felperes a válaszban, s ez utóbbira alperes a viszonválaszban válaszol. A viszonválasszal a perbeszédek rendszerint véget érnek. Vannak azoban esetek, melyekben a felperes végiratot, alperes pedig a végiratra ellenvégiratot adhat be.
lényegében két sürítős elektroszkópból áll, melyeket ugy használnak, hogy ha az első sürítőn az elektromosság még nagyon csekély, gyüjtőlemezét (kollektor) a második sürítő megtöltésére alkalmazzák, ami az elektromosságnak már nagyobb mennyiségét idézi elő. Ha még ez sem volna elég, a második sürítő gyüjtőlemeze viszont az első sürítő töltésére szolgál stb. Ilyen D.-kat már a mult században ismertek. Bennet, Bohnenberger és Nicholson készülékei az imént jelzett célra szolgáltak és igy csupán igen csekély elektromosságok észlelésére alkalmaztattak. Testek elektromozására szolgál a Varley-féle duplikátor. Mivel ez igen alkalmas az itt használt sokszorozási folyamat megmagyarázására, álljon itt rövid ismertetése. A mellékelt vázlatos ábrán a feketén kihuzott A és B ivek szilárdan álló és teljesen szigetelt vezetőket jelentenek, ezek a megosztók (induktorok); a közelükben levő 1, 2, 3, 4-el jelölt ívek egymástól elszigetelt, de mozogható vezető; ezek az átvivők, melyek a nyil irányában forognak, a, b, c, és d fémi érintkezést eszközlő rugók, melyek időközönként az ábrán látható összeköttetést eszközlik. A c és d-vel jelölt rugókat Varley eszközén szilárd fémhuzal (ced) kötötte össze, mely a földdel is összeköttetésben állott. Ha az A megosztó csekély mennyiségü elektromosságot kap, az 1 átvivő megosztás által ugyannyi - elektromosságot nyer. Midőn ez forgatás által a 2 helyzetbe jut, negativ elektromosságát átadja B megosztónak, miáltal ettől a 3 helyzetben ismét elektromosságot nyer (megosztás által) s ezt a 4 helyzetben A-nak adván át, ennek elektromosságát erősíti. Az A és B töltéseinek erősítése ki is számítható. Igen elmés szerkezetü W. Thomsonnak egy készüléke, mely vizcseppek esése által közvetiti az elektromosság ilyen átvitelét és erősítését. A D.-nál történő sokszorozási folyamathoz hasonló a Holtz- és Töpler-féle influencia-gépek működése.
[ÁBRA] Duplikátor.
(ejtsd: düploájé) Emil, a legelterjedtebb francia gyorsirási rendszernek feltalálója, szül. Notre-Dameban 1833. Fiatal korában ugy, mint később tanítói és papi állásában behatóan foglalkozott a gyorsirással. Majd Párisba költözött s Gusztáv fivérével 186. kiadta első gyorsirási tankönyvét, időközben kifejtett saját rendszeréről: Sténographie D., ou l'art de suivre, avec l'écriture, la parole etc. cim alatt, mely Franciaországban gyors és nagy elterjedést biztosított nevének. Párisban és környékén mintegy 3 gyorsirási folyóirat jelenik meg D. rendszere szerint. Rendszeres a szokásos helyesirási szabályoktól eltér s inkább a fonetikára fekteti a fősulyt. És habár a d.-féle gyorsirás a szemnek nem is szép s használhatósága bizonyos tekintetben hézagos, mégis nagy előnye, hogy könnyen tanulható. A rendszert angol, spanyol, sőt Weilertől (3. kiad. Luxemb. u. Paris 1883.) német nyelven is megjelent. V. ö. Weber, Die Stenographie Duployés, (Magazin für Stenographie 1884. 24. sz.); Meyer, Das Stenographiesystem von D. (Archiv für Stenographie 1885. 436. sz.).
(lat.) a. m. másodlat, in duplo két példányban, párban. L. Duplicatum.
azon nagy 168,82 g. sulyos, eleinte gyémántnak tartott kő, melyről az 5-es évek vége felé igen sokat beszéltek, mert Dupoisat, a tulajdonos, 56 millió frtra becsülte és a legnagyobb létező gyémántnak mondotta. Később optikai és keménységi vizsgálatokból kiderült, hogy nem is gyémánt, hanem topáz.