Dupuis

(ejtsd: düpüi), 1. János Baptiste Dániel, francia szobrász és éremmetsző, szül. Bloisban 1849 febr. 15. 1872. megnyerte az Institut nagy római diját. Szobrászati művei közül említést érdemelnek: Faun-fő (1872); Szüret (1876); A művészet nemtője megkoszoruzza Franciaországot (1878); Chloé a forrásnál (festmény, 1881) stb.

2. D. Károly Ferenc, francia tudós, szül. Tire-Châteauban 1742 okt. 16., megh. Dijon melletti birtokán 1809 szept. 29. 1766. a lisieuxi Collége tanára lett s az az eszméje támadt, hogy a mitoszokat az asztronómia utján magyarázza meg; e célból irta Mémoire sur l'origine des constellations et sur l'explication de la fable par l'astronomie (Páris 1781) c. munkáját. Ezután a Collége de Franceban az ékesszólás tanára, 1788. az akadémia tagja s nemsokára azután a közoktatási tanács tagja lett. A forradalomban tagja volt a konventnek, az 500-ak tanácsának és brumaire 18-ika után a törvényhozó-testületnek. Állítólag ő találta fel 1788. az optikus telegráfot és Chape csak javította azt. Origine des tous les cultes, ou religion universelle (3 köt., Páris 1796) c. nagy munkáját a Cordeliers klubja adatta ki. Utolsó munkája: Mémoire explicatif du zodiaque chronologique et mythologique (Páris 1806), melyben az összes népek asztronomiai mitoszának egységét igyekezett bebizonyítani.

Dupuy

(ejtsd: düpüi) Károly Sándor, francia politikus és miniszterelnök, született Puyben 1851 november 5. Tanárnak készült és 1874 óta több városban, mint Aurillac-, Puy- és Saint Etienneban működött mint a bölcsészet tanára. 1880. tanügyi felügyelő lett és később rektori ranggal és cimmel Caen-be, végül pedig Ajaccióbahelyezték át. Politikai pályáját csak 1885. kezdé meg, mely évben okt. 4. Haute-Loire départementban opportunista programm alapján a pótválasztáson versenytársát legyőzte. A képviselőházban eleintén csak közoktatásügyi kérdésekkel foglalkozott. Az 1889 szept. 22. választásokkor Puy-ben választották meg és ekkor a közoktatási bizottság előadója lett. 1892 dec. 7. Ribot miniszterelnök a közoktatásügyi tárcával kinálta meg, melyet D. el is fogadott. Midőn aztán a Ribot-miniszterium 1893 márc. 31. részben a Panama-botrány, részben a költségvetési vita következtében megbukott; Carnot elnök az egészben véve gyönge államférfiui és szónoki tehetségü, de mocsoktalan hirnevü és tiszta kezü D.-t szólította fel az uj, nagyobbrészt mérsékelt köztársasági elemekből válogatott kabinet megalakítására. D. engedett a meghivásnak és sok nehézség leküzdése után ápril. 4. minisztériumát megalkotta. Ápril. 6. bemutatta magát és társait a képviselőházban, mely alkalommal a köztársaság erősbítését és hagyományos jó hirnevének megszilárdítását tüzte ki célul. Toulouseban máj. 21. a következőképen fejtette ki programmját. Hangsulyozta, hogy nem szorul a pápa intései következtében a köztársasággal kibékülni óhajtó monarkisták (de Mun gróf és Pion hiveinek) szavazataira és visszautasítja az azokkal való szövetkezést. A Sziammal felmerült harcias viszály a minisztérium erélyes fellépése következtében, melyet a képviselőház jul. 18. egyhangulag helyeselt, kis idő mulva békés megoldásra talált. Az uj választásokat pedig sokszoros jövendölés ellenére nem a vaskezü és körmönfont Constans, hanem az annyiszor tehetségtelen meg ügyetlennek mondott D. vezette. A miniszterium meglehetős nyugalommal tekintett a jövő elé. Sziam föltétlen meghódolása jó benyomást tett a választásokra és ezt a benyomást sem a Ducret-Norton pör, sem a Dupas (elbocosátott rendőrhivatalnok) által közzétett pamflet, mely az előbbi kormányokat Arton-nal szemben követett álnok magatartásáért ostorozta, nem birta megzavarni. Igy hát az aug. 20. választások, szintugy a pótválasztások, melyekben a radikálisok és monarkisták sulyos vereséget szenvedtek, a D.-miniszterium állását nagy mértékben erősbítették. Magát D.-t Puyben választották meg 14 510 szavazattal. A Sziammal 1893 okt. 2. kötött végleges békeszerződés és az okt. 18-24. között Avelane tengernagy és az orosz tengerészeti tisztek fogadtatására rendezett ünnepélyek és látványosságok a francia népben rég nem látott lelkesedést és emelkedett hangulatot keltettek s megszilárdítani látszottak a Dupuy-Develle miniszterium állását. November 21-én Dupuy a miniszterium nevében a következő programmot közölte a képviselőházzal. Mindennemü radikális reformot kárhoztat és kijelenti, hogy az alkotmány reviziójára, az egyháznak az államtól való teljes elkülönítésére, a választási rendszer megváloztatására és végre kizárólagos progressziv-adónak behozatalára irányuló indítványokat nem fogja elfogadni. Kijelentette továbbá, hogy az 1895. év folyamában 41/2% rendét konvertálni fogja. Nyomban erre Jaurés szocialista képviselő a miniszteriumnak hadat izent és bizalmatlansági szavazatot indítványozott, mely indítványt tárgyalásra elfogadtatván nov. 25. D., főként a kormány belső meghasonlása miatt, anélkül, hogy szavazás történt volna, beadta lemondását.

Dupus de Lôme

(ejtsd: düpedölóm) Szaniszló Károly Henrik Lőrinc, frc. teng.-mérnök, szül. Ploemeurben 1816 okt. 15., megh. Párisban 1885 febr. 2. 1842. Angliába küldték a vashajók építésének tanulmányozására; visszatérve megirta: Mémoire sur la construction des bâtiments en fer (1844) c. munkáját s eszerint építették az első francia vashajókat. D.-t 1857. a tengerészeti miniszteriumba hivták meg s később a hajóépítészet igazgatója lett. Az ő utasításai szerint építették az első csavarsorhajót és 1859. az első páncélos hajót. 1871 óta D. örökös tagja volt a szenátusnak, hol a Bonaparte-párttöredékhez tartozott.

Dupuytren

(ejtsd: düpüitren) Vilmos báró, francia sebész, szül. Pierre-Buffiéreben 1778., megh. Práisban 1835 febr. 8. Párisban tanult, itt működött a Hôtel-Dieuben, melynek 1815. első sebésze volt. 1812. az egyetemi sebészeti tanszékre nevezték ki. Első volt a franciák közt, ki a nagy verőerek lekötését traumatikus aneurizmáknál eszközölte; hasonlókép egyike volt az első sebészeknek, kik idült ficamok beigazítását megkisérlették. Foglalkozott szembajokkal is, különösen a könyfisztulák gyógyításával. A sebészet minden részére kiterjedt figyelme, szorgalma, ügyessége és tudományosság a Hôtel-Deiut, de magát a francia sebészetet is igen magas szinvonalra emelte. Udvari sebésze volt XVIII. Lajosnak és X. Károlynak. 1869. szülővárosában szobrot emeltek emlékére. Művei: Leçons orales de clinique chirurgicale faites á lHôtel-Dieu de Paris (1831-33); Traité théorique et pratique des blessures par armes de guerre (1834); Mémoire sur une maniére nouvelle de pratiquer l'opération de la taille (1836).

Duquesne

(ejtsd: düken) Ábrahám, marquis, francia tengeri hős, szül. Dieppeben 1610., megh. Párisban 1688 febr. 2. Miután a spanyol háboruban (1637-43) több izbenkitünt, 1643. svéd szolgálatba lépett. Megverte a dán és az egyesült dán-hollandi hajóhadat, ugyhogy Dánia kénytelen volt 1645. a brömsebrói békét megkötni. Hazájába visszatérve, saját költségén szervezett hajóhadat, mellyel a fellázadt Bordeaux segítségére siető spanyolokat és angolokat megverte s a várost meghódításra kényszerítette. XIV. Lajos szolgálatában, 1672. és 1673-ig sikerrel harcolt Ruyter és Tromp ellen; azután a messzinai fölkelést támogatta s csekély haderővel egy egész esztendeig küzdött Spanyolországnak és Hollandiának tulnyomó hadiereje ellen, mig végre 1676-ban Messina vizeiben az ellenséges hajóhadat teljesen leverte: Ruyter elesett és Szicilia a franciák birtokába került. 1681-83-ig véres bosszut vett Tripolis és Algéria kalóz-államokon, 1684. pedig Lajos parancsára Genovát bombázta. A király erre marquisvá tette, a tengerészeti tanácsba hivta s a nantesi ediktum főlfüggesztésekor elrendelte, hogy a protestáns D. a számkivetéstől megkiméltessék. Szülővárosa emlékszobrot emelt neki 1844. V. ö. Jal, A. D. et la marine de son temps (Páris 1872, 2 köt.).

Du-Quesnoy

(ejtsd: dükénoa) Ferenc, belga szobrász, szül. Brüsszelben 1594., megh. Livernóban 1646.; már fiatal korában, atyja vezetése alatt, több márvány szobrot készített szülővárosa nyilvános épületei számára, azután Olaszországban folytatta tanulmányait. Rómában szorgalmasan másolta az ókori remekműveket. D. meglehetősen ment maradt a barokk szobrászat tulzásaitól. Hiresek voltak gyermekalakjai, melyekben mesterkéletlenül adta vissza a gyermekkor naiv báját. (Róma, Sta Maria dell' Anima). Különfle domboru- és szoborművein kivül különösen említendő Szt.-András szobra a római Szt.-Péter templomban, de még inkább Szt.-Zsuzsánna szobra a római S. Maria di Loreto templomban. Ez utóbbi, nyugodtságával, benső kifejezésével föltünően elüt azon kor legtöbb szoborművétől; a XVII. század legkitpnőbb szobrai közé tartozik. 1642. a francia király udvari szobrászává nevezte ki. - Öccse, D. Jeromos, szobrász, szül. 1612., megh. 1654.; a genti székesegyházban szép mauzoleumot készített.

Dur

(lat. durusból), l. Kemény.

Dur.

növénynevek mellett Duroi János Fülöp, orvos s 1765-71. Veltheim gróf harbkei kertjének felügyelője nevének rövidítése. Szül. Braunschweigban 1711 jun. 2., megh. u. o. 1785 dec. 8. Dendrologiai munkája: Die Harbke'sche wilde Baumzucht theils nordamerikanischer u. anderer fremder, theils einheimischer Bäume (Braunschw. 1771-72, két köt., 1791-1800 3 köt., kiad. Pott bővítve).

Dura

v. durrha (növ.), l. Cirok.

Durabilis

(lat.) a. m. tartós; durabilitás, tartósság.


Kezdőlap

˙