(szlávul: Draé, törökül: Durc, albánul: Duresszi), egykoron jelentékeny és virágzó, most nagyobbára romokban heverő város, Szkutari török vilajetben, sziklás félszigeten, az Adriai-tenger egy széles öble mellett, kat. érseki székhely, 1200 lak., düledező kőfalakkal, egy bizanci citadella romjaival, rakodóparttal, a parti mocsárokon átvezető 240 m. hosszu hiddal; az osztrák-magyar Lloyd hajók állomáshelye és egy osztrák-magyar konzul székhelye. Egykori virágzását annak köszönhette, hogy a Balkán-félsziget városai közül legközelebb volt Olaszországhoz és hogy kikötője biztos horgonyzó helyül szolgált; most azonban kikötője elhomokosodott és a szárazföld belsejébe csak gyalog ösvények vezetnek. Kereskedelme csak Trieszttel és még egy néhány osztrák és magyar kikötővel van. A kivitel cikkei: gyapju, köles, buza, lenmag, nyers selyem, juh- és kecskebőrök, tölgyfa és pióca. D.-nál végződik az Adrián átvezető tenger alatti kábel. Közelében széntelepek vannak. D., a görögök Epidammusa, az illir taulantiaiak földjén 625. Kr. e. Phalius korintusi vezértől alapított gyarmat volt; polgárháborui szolgáltattak közvetetlen okot a peloponnezoszi háboru kitörésére. A rómaiaktól, akik 229. Kr. e. fönhatóságuk alá vetették, Dyrrhachium nevet nyert; később római gyarmattá vált és a Brunndusiumból Görögországba evező hajók rendesen D.-nál kötöttek ki. A hires egnatiai ut innen vezetett Macedonián és Trácián át Tessalonikán, Amphipolison és Philippin keresztül Bizancba. 48. Pompejus fő táborhelyévé tette; Caesar ostrom alá fogta, de kéz izben vereséget szenvedett. Cicero számüzetése helyéül választotta. Virágzása akkor volt legnagyobb, midőn a III. sz.-ban Epirus nova római tartomány fővárosává tették. Bizanci uralom alá is fővárosa volt egy Dyrrhachiumi kerületnek (Thema). 481. Theodorik, a keleti gótok királya, a X. és XI. sz.-ban pedig a bolgárok ostromolták és foglalták el. A bolgároktól Dukasz Mihály elvette és hercegségként Bryennios Nikephorosnak adományozta. 1081 okt. 18. Guiscard Róbert falai alatt megverte Elek görög császárt és a következő év jan. 16. a várost magát is bevette, de 1085. ismét elvesztette. A XIII. században Mihály, a Konstantinápolyban detronizált dinasztia egyik tagja, Epirusz deszpotaságot alkotta itt, amelyhez egész Albániát és Thesszáliát is hozzácsatolta. 1257-ben II. Mihály deszpota vejére, Manfréd királyra hagyta. 1272-1302-ig csekély megszakítással az Anjouk birták; ekkor Velencének, 1501-ben pedig a törököknek jutott birtokába. Régi templomai és egyéb épületei részint a 345. földrengés alkalmával, részint a különböző háborukban és a török uralom alatt teljesen elpusztultak; gondos ásatások azonban valószinüleg sok római épületmaradványt hozhatnának napvilágra.
Károly herceg, János durazzói herceg és Perigord Ágnes fia, II. (Sánta) Károly unokája, I. Károly királyunk unokatestvére. A magyar királyi házzal akkor jött először összeköttetésbe, midőn Máriát, Johanna hugát, ki Istvánnak, I. Nagy Lajos királyunk öccsének volt szánva, csellel sikerült nejévé tennie. 1343. ugyanis nagybőjtidején megszöktette és törvényes nejének nyilvánította. Mária megszöktetéséért azonban életével lakolt, mert e merényletével Johanna királynő és a tarantói hercegek haragját magára vonta. Ez utóbbiak szinleg jóváhagyták az egybekelést, csak azt követelték, hogy házasságukat a királyi palota kápolnájában annak rendje szerint a pap áldja meg, de valósággal Máriát le akarták tartóztatni, Károlyt pedig megölni vagy börtönbe vetni. Ámde Károly elég korán értesült a cselről és saját kápolnájában áldatta meg házasságukat. Mindazonáltal az Anjouk magyar ágának kiszorításában eggyetértett elleneivel akkor, midőn VI. Kelemen 1344 febr. 2. kelt levelében határidőt tüzött ki Endre herceg megkoronáztatására; Aimericus perigordi biboros, pápai követnek terve elé, hogy Endrét meg ne koronázhassa, akadályokat gördített. Nemsokára volt alkalma Károlynak, hogy Johanna és társai ármánykodását visszfizesse. De Beaux Bertrand főbiró kért karhatalmat Endre herceg gyilkosai kézre kerítéséhez. Károly a nápolyi nép tetszése mellett elég szigorusággal állott a vallatás élére. Nemcsak ezt tette hanem a nőuralommal elégedetlen nápolyi főurak élére állott s a magyar királyt hítta meg a sziciliai trón elfoglalására. De csakhamar megváltozott, Katalin cimzetes konstantinápolyi császárné biztatására a kir. család odaigérte neki Calabriát, mit neje hozományául követelt, ha a magyar királytól elpártol s szövetségesei ellen hadat indít. S valóban Károly ez igéret hallatára hátat fordít a magyar királynak, sőt 1347. év máj. körülvette Aquilát s azt augusztusig megszállva tartotta; mielőtt azonban ütközetre került volna a sor, katonái elszéledtek, maga Károly is, midőn Lajos király közeledtét hirül vette, távozott Aquila alól. 1348 jan. Capuát ostromolta már Lajos király, midőn Károly jellemtelen tettei tudatában védelemre határozta el magát. Valószinüleg Johanna felszólítására sereget gyüjtött s Capua előtt táborba szállt a magyar király ellen, de mikor észrevette, hogy az ország nagy része meghódolt Lajosnak, s Nápoly is mellette nyilatkozik, a magyar király mellett kezdett tüntetni. Midőn Lajos 1348 jan. 17. Aversába érkezett, Károly Róbert tarantói herceggel felkereste. Lajos öccseiket is oda hivatta, velök szépen bánt, pedig már magyar tanácsosaira hallgatva, föltette magában, hogy elteszi őket láb alól. Jan. 20. megvendégelte őket. Hasztalan figyelmeztették Károlyt a veszélyről, nem akart hitelt adni a tudósítóknak. A következő este ujra lakomára gyültek, melyen a király szemére lobbantotta Károlynak becstelen tetteit, hogy Endre koronáztatását késleltette, Máriát elrabolta, őt a sziciliai trónra hivta, s most vele szembeszállott, e dorgálás után a hercegeket elfogatta s őket Laczkfy István erdélyi vajda őrizetére bizta. Reggel jan. 23. harmadszor kérdezte meg tanácsosait s ezek megerősítették szándékában, hogy Durazzóit halállal büntesse, a többi hercegeket pedig Magyarországba vigye foglyokul. Lajos ugyanazon helyen végeztette ki Károlyt, hol Endrét meggyilkolták, miután meggyónt, Becsei Imre fia, Vesszős pallossal leütötte fejét, hulláját a kertbe vetették, hol három napig temetetlenül hevert. Három nap mulva Nápolyba vitték holttestét s a Lorenzo Maggiore templomában eltakarították. Jóval később leánya, Margit királynő márvány siremléket állíttatott atyjának. V. ö. Katona, Hist. Crit. IX. 314, 330, 517. l. Pór A., N. Lajos kir. 103., 112., 124., 158., 161. l. Hist. Hung. Fontes III. 151. Turul (1878 VI. kötet 73.).
vagy Port d'Urban, az ugyanily nevü grófság fővárosa Natal angol gyarmatban, 80 km.-nyire Pietermaritzburgtól, a d. sz. 29°50' alatt, három vasuti vonal találkozásánál, (1891) 25 512 különböző nemzetiségü és faju lak., nagy árutárakkal, botanikus kerttel. Kikötője, ámbár egy zátony a bejáratát veszélyessé és nagyobb hajókra nézve gyakran hozzáférhetetlenné teszi, Afrika DK-i partjain a Táble- és Delagoa-öböl közt a legjobb. D.-on megy keresztül az Orange köztársaságnak, a gyémánt- és aranymezőknek, sőt Transzvál egy részének is ex- és importja; ezért kereskedelme igen élénk. 1890. 538 hajó fordult meg benne 514 250 t. tartalommal; a bevitel értéke 44, a kivitele 13 millió aranyforint volt. D.-t 1846. alapították, 1850. még éjjelenként elefántok kalandozták be azon helyeket, ahol most a legszebb utcák vannak. A januáriusi középhőmérséklet 23°, a juliusi 16°.
a Tisza mentén a sügérfélék családjába tartozó halfaj neve; l. Durbincs.
l. Juhfarku.
(Acerina Cuv.) a Tüskeparáshalak, Sügérfélék (Percoidei) családjába tartozó hal-nem, nyergesen összefort kettős hátsörénnyel; állkapcsain és ekecsontján kefefogakkal. Hazánk vizeiben két faja tenyészik. A Vágó D. (A. cernua L.) ives hátu, tompa orru, zömök testü, uszói szurósak, ugy a kopoltyufödő is; szine olajzöld, barnás pettyekkel tarkítva, oldalai rezessárgák, hasa fehéres, a szárnyakon alapszine néha szennyes agyagsárgává változik. Husa finom, jóizü. Néha 12-15 cm. nagyra nő. Folyókban és elevenebb vizü tavak partjainak közelében él, nagyon falánk s apróbb állatokat fogyaszt. Tüskéinek szurása nagyon fájdalmas és erős gyuladást okoz. A Selymes D. (A. Schraitzer Cuv.) majdnem egyenes hátu, tüskéi vékonyak, háta ezüstfehér, oldalain három keskeny csík vonul végig, uszói a hátsörény uszó kivételével sárgásak. Husa finom és jóizü. Eleven folyásu vizekben él, igen fürge és falánk, 20-22 cm. nagyra nő. Mindkét faj április, május hónapokban ívik. Hazánkban mindkettő elég gyakori. V. ö. Herman O. A magyar halászat könyve II köt. 673-657. lap.
város Törökországban, l. Durazzo.
(eszt.), a durvának kellemesebb kacérkodó szine, szerelmi dalokban a kedvesnek haragját jelzi, a szinpadon a naiv egy megjelenését képezi.
a Tüskeparáshalak alrendjének a sügérfélék (Percoidei) családjába tartozó halfaj. L. Durbincs.
József, cseh filozofus, szül. Horitzban (Csehország) 1837 okt. 15. 1867. gimnáziumi tanár volt, 1867. a bölcselet magán-, 1882. a prágai cseh egyetem felállítása után e szak rendes tanára lett. D. Volkmann tanítványa és a herbartizmus követője. Munkái: Leibnitz und Newton (Halle, 1869); Vseobecná aesthetika (Általános széptan, 1875); Opoesii á povaze lorda Byrona (Byron költészetéről és jelleméről, Párga 1870); A morális haladásról (csehül, 1884). A drámairásban is tett kisérletet: Stanislav a Ludmilával. Nagyon becsesek drámai művekről irt alkalmi birálatai. Byron Kain-ját mesterien fordította le. 1883. óta tagja a cseh képviselőháznak.