az ókorban Duero spanyol folyó latin neve, l. Duero.
járási székhely Karlsruhe badeni kerületben, 4 km.-nyire Karlsruhétól, a Turmberg lábánál, vasut mellett, (1890) 8240 lak. vasöntéssel, gépgyártással, keztyü-, orgonakészítéssel, sörgyártással, gőzfürészmalommal és élénk zöldségkereskedéssel, régi erődítményeinek maradványaival, II. Károly őrgróf emlékszobrával, aki a várost székhelyévé tette. A Mélac vezérelte franciák 1689 aug. 16. fölégették. 1849. junius 25. a poroszok és a badeni fölkelők közt itt heves küzdelmek folytak. 1747 és 1774 között Baden-Durlach vidékéről számos kivándorló telepedett le Erdélyben a szászok között, az u. n. D.-ok. V. ö. Wittstock, Amlacher és mások cikkeit a Korres pondenzblatt d. Vereins für siebenbürg. Landeskunde 11. és 12. köt. (1888-89).
József, német építész, szül. Karlsruhéban (Baden) 1837 febr. 14. 1868 óta a karlsruhei műszaki főiskolán az építéstan tanára. Sokat járt külföldön, számos neves épületet alkotott és a szakirodalom terén is munkálkodott. Ő építette a többi közt a karlsruhei Vierordts-fürdőt, a zsinagógát, a műipariskolát stb. Művei közül nevezetesebbek: Polychrome und konstruktive Details der griechischen Baukunst (Berlin, 1880); Das Heidelberger Schloss (ugyanott 1884); Zwei Grosskonstruktionen der italienischen Reniassance (ugyanott 1887); Die Kunstdenkmäler im Grossherzogtum Baden (Wagnerrel és Krausszal együtt, Freiburg, 1887). Több szakférfiu közreműködésével kiadja a Handbuch der Architektur (Darmstadt, 1881 óta) c. munkát, melybe ő is számos cikket irt.
(Dormitor), Montenegronak legmagasabb hegye, annak északi részében a Drina és annak mellékvize, a Piva közt; mintegy 20 dolomit csucsból áll, amelyek közül a legmagasabb 2409 m. (Kiepert szerint 2600).
(Port-), kikötő, l. Port Durnford.
középkori német költő, l. Reinbot von Durm (Turn).
(Serra do-), hegylánc Brazilia északi részében a Serra do Tabatinga és do Paranan folytatása; vizválasztó a Săő Francisco és a Tocantius közt.
dél- és középamerikai érme, a. m. peso duro = 4 korona, 65 fillér.
(ejtsd: dürok) Mihály. friauli herceg, francia marsal, szül. Pont á Moussonban 1772., ősrégi nemesi családból, megh. a bautzeni csatában, 1813 máj. 22. Kiképeztetését a châlonsi tüzérségi iskolában nyerte, azonban a nagy forradalom idejében Németországba menekült. Hazájába 1796. visszatérve, mint Bonaparte tábornok hadsegéde, az olasz hadsereghez került; az Isonzón való átkelésnél (1797 márc.) sulyosan megsebesült, de egyuttal zászlóaljparancsnokká is lett. Kitünt az egyiptomi hadjáratban is, továbbá Sziriában, Jaffa előtt, amiért visszatértekor dandártábornokká nevezték ki. Brumaire 18-án közreműködött a direktorium megbuktatásában, azután pedig mint követ sikeresen működött Berlinben, Pétervárott, Stockholm és Kopenhágában az első konzul érdekében, amiért hadosztálytábornokká s Napoleonnak trónralépésekor (1804) a császári palota főmarsaljává nevezték ki. A császár, aki D. nemes jellemét, szeretetreméltóságát és hű ragaszkodását ismerte, teljes bizalmával ajándékozta meg. D. állandóan ott volt kiséretében s mérséklő, közvetítő befolyást gyakorolt reá. 1805. ujra háboruba indult és Austerlitz mellett a gránátosok hadtestét vezérelte. A jenai csata után D. kötötte meg a békét Szászországgal, a friedlandi csata után pedig fegyverszünetet kötött a poroszokkal. Napoelon erre jutalmul friauli herceggé tette. Az asperni csata után a tartalék tüzérséget vezérelte Lobau szigetén, s a znaimi csata után fegyverszünetet hozott létre. A szerencsétlen orosz hadjárat után a Franciaországban visszasiető császár a gárdák ujjászervezését bizta reá. A bautzeni csatából való visszavonulás közben, Markersdorf mellett, a császár közvetetlen közelében ágyugolyó terítette le. Halála mélyen megindította a császárt, aki benne igazi barátot siratott és hogy még szent Ilona-szigetén sem feledkezett meg róla, mutatja végrendelete, melyben D. leányának tetemes összeget hagyott. D. tetemeit 1845. a párisi invalidusok templomában helyezték örök nyugalomra.
v. Catalaunum, régi neve a mai Châlons-sur-Marnenak.