Haw. (növ.), az asklepiadeák génusza 10 fajjal Afrika D.-i részén.
Borb. (növ.), (Duvalia Nees, non Haw.) lombos moha.
(ejtsd: düverzsjé dö orań), Prosper, francia publicista, szül. Rouenban 1798 aug. 3., megh. Herry várában (Cher) 1881. máj. 19. 1824. a Globe munkatársa s később kiadótulajdonosa volt. A képviselőházban (1831 óta) a doktrinérekkel szavazott s lelke volt ama koaliciónak, mely 1839. a Molé minisztériumot megbuktatta s melynek programmjául D.-nek: Des principes du gouvernement représentativ et de leur applicaion (Páris 1838) c. műve tekinthető. Ekkor aztán elpártolt a doktrinérektől s mint a Constitutionnel és a Siécle munkatársa a bal középhez csatlakozott. Ekkor irta a De la réforme parlamentaire de la réforme électorale (Páris 1847); c. művét, mely nagy hatást tett. A februári forradalom után a jobb oldalon foglalt helyet s mint az alkotmányozó bizottság tagja, e párt akartának értelmében működött. Az 1849. választások alkalmával megbukott, 1850 dec. havában azonban megint bekerült a törvényhozó gyülésbe. Az 1851. dec. 2. államcsiny alkalmával őt is börtönbe vetették, 1852. pedig számüzték. Ekkor Torinoba ment, ahol történelmi tanulmányokkal foglalkozott; de még ugyanabban az esztendőben viszatérhetett Párisba, ahol azonban a politikával többé nem törődött. Az akadémia 1870. választotta meg tagjának. Főműve Histoire du gouvernement parlementaire de la France (Páris 1857-73, 10 köt.). Számos értekezést irt a Revue des Deux mondesba és más folyóiratokba. Ifjukori művei közül néhány vaudeville említendő: Un jaloux comme il y en a peu; Un mariage á Gretna-Grren stb. fia D. Ernő, született 1843 márc. 7., megh. Tourvilleban 1877 aug. 12. Résztvett az 1870. háboruban s sulyosan megsebesült a Bearune la Rolande melletti csatában, 1871. beválasztották a nemzetgyülésbe, ahol a bal centrumhoz csatlakozott. 1876 óta tagja volt a képviselőkamarának. Művei közül megemlítendők: Huit mois en Amérique (1865 2 köt.); La coalition libérale (1869); La république conservatrice (1873).
(ejtsd: düverne) Guichard József, francia anatomus, szül. 1648 aug. 5., megh. Párisban 1730 szept. 10. Orvostant tanult s 1667. mint orvos Párisba ment, hol anatomiai előadásával gyorsan hirnevessé lett s már 1674. tagja volt az Académia royal dés sciencesnak, 1679. pedig a Jardin royal anatomiai tanári székét foglalta el. Munkái közül a legkiválóbbak a hallás szerveire vonatkozók, ilyen: Traité de l'organe de l'ouie contenant la structure, les usage et les maladies de toutes les parties de l'oreille (Páris 1683); összes művei (Traite des maladies des os és Oeuvres anatomiques); 1751. és 1761. jelentek meg.
(ejtsd: düvernoa) Kelemen Aimé, franc. politikus, szül. Párisban 1836 ápr. 6., megh. 1879 jul. 8. Eleinte Algériában, azután pedig Párisban mint hirlapiró tünt ki. 1867 óta a császárság buzgó hive lett s az Epoque-ban azt hirdette, hogy a császárság a szabadsággal kiegyeztethető. Erre 1868. a császár megbizásából s támogatásával megindította a Peuple v. napilapot, mely olcsóságánál fogva nagyon elterjedt. Jutalmul 1869 máj. havában mint hivatalos jelölt bejutott a törvényhozó testületbe, ahol a jobbpárthoz csatlakozott. Miután az Ollivier-miniszteriummal nemsokára összetüzött, a hivatalos lap szerkesztésétől visszalépett. Ekkor aztán David Jeromos báróval és Forcade de la Roquettel együtt az u. n. Arkadiaiak klubját alkotta meg, melyből az Ollivier-féle kabinetnek bukása után, Palikao gróf elnöklete alatt az u. n. mameluk-miniszterium került ki. D. e kabinetben a kereskedelmi tárcát vállalta el s ez állásban a háboru kezdetén Páris élelmezése körül érdemeket szerzett. A szept. 4. forradalom után Angolországba menekült, honnan 1871. tért vissza Párisba s izgató cikkeket irt Thiers kormánya és a köztársaság ellen 1871. szept. megindította a L'Ordre monarkista irányu napilapot. Egyuttal banküzletekbe is elegyedett s az egyik spanyolországi banknak igazgatója is lett. Ez állásban elkövetett csalárd üzelmei miatt azonban a törvényszék 1874. két évi fogságra itélte. Nagyszámu röpiratán kivül megirta a: Histoire de l'intervention française az Mexique 1862-67. cimü művét (Páris 1867).
(ejtsd: düvernoa) György Lajos, francia természettudós, szül. Montbéliardban (Elszász) 1777 aug. 6., megh. Párisban 1835 márc. 1. Tanár volt Starszburgban, azután Párisban dolgozótársa volt a Cuvier Leçons d'anatomie comparée-jánál (Páris 1836-44), melyet Cuvier halála után utolsó kiadásban ő dolgozott át. Önálló kisérletei leginkább az idegrendszerre vonatkoztak. Nevezetesek az emberhez hasonló majmokon tett vizsgálatai.
(ejtsd: düverjé), 1. (Mélesville) Anna Honoré József, franc drámairó, szül. Párisban 1787 nov. 13., megh. u. o. 1865 nov. 13. Több mint 300 szindarabot irt, leginkább Brazier, Bayard s Scribe társaságában. Legjobban sikerült neki a vaudeville. Már 1811 sikert aratott L'oncle rival c. darabjával. Darabjai közül felemlítendők még: Frontin mari-garçon (1821); Valérie (1823); L'ambassadeur (1826); La chatte métamorphosée en femme (1827); Zoë (1830); Le lac des fées (1839) stb.
2. D. Henrik, afrikai utazó, D. Károly fia, szül. Párisban 1840 febr. 28., megh. 1892 ápr. 25. 1859 óta több utazást tett Algériában, Tunisban és Tripolisban, főképen a Szahara felé eső részükön. Megfigyeléseit az Exploration du Sahara (1. köt. Les Touaregs du Nord (Páris 1864) közli. Számos kisebb dolgozata jelent meg az Annales des voyageurs és Revue algérienne et colonial c. folyóiratokban. 1878. átvette Vivien de Saint Martintól a L'année géographique szerkesztését, akivel együtt készítette a Dictionnair de géographie universellett. 1881. jelent meg tőle: La Tunisie.
3. D. Károly, francia iró, szül. Párisban 1803 ápr. 12., megh. u. o. 1866 nov. 10. Jogot tanult és ügyvéd lett. 1828 irta Essai sur le corps électoral selon la charte c. munkáját. A Saint-Simonismus pártolója volt. A nők helyzetéről a Globe-ba irt cikke miatt egy évi börtönre itélték, e miatt a drámairásra adta magát. Munkái: La Marquise de Senetere (1837, Méletvillel együtt); Faute de s'entendre (1838); Le comité de bienfaisance (1839, De Waillyval együtt), Oxatr ou le mari, qui trompe sa femme (1842, Scribebel együtt); Clifferd le voleur (1835); Le toréador (1845); Ledy Seymour stb. 1848. Enfantinnal együtt Le Credit c. sainsimonista lapot alapított; 1855. Néceissité d'un congrés pour pacifier l'Europe s 1857. Pourquoi des propriétaires á Paris? c. munkáit adta ki; 1864. jelent meg tőle L'avenir et les Bonaparte, 1865. La civilisation et la democratie française munkák jelentek meg tőle.
(csehül: Duchovcov), város Teplitz csehországi kerületi kapitányságban, Teplitz közelében több vasuti vonal találkozásánál (1890) 10 141 nagyobbára német lak. cukor-, üveg-, porcellángyártással és agyagiparral. D. gazdag barnaszénbányák (számra nézve 16) középpontja. Közelében van a Waldstein grófok kastélya, gazdag könyvtárral, képtárral és érdekes régiségekkel.
(lat.) a. m. vezér, főnök, utmutató. A keletrómai birodalomban minden tartomány katonasága egy vezérlő tábornok alá volt rendelve, akit D.-nak cimeztek; kitüntetésül némely D.-nak a comes címet adták, amely cim akkor tehát a D.-nél előkelőbb volt. A D.-ok (duces) közvetlenül a Magister militumnak (hadügyminiszter) voltak alárendelve. D.-nak nevezték később, a nyugat-európai államokban is valamely territoriális hadierő vezérét s amikor ez a vezérség apáról fiura szállt akkor az főnemesi cim lett; l. Herceg, Duc és Duca.
1. Adolf, szépirodalmi iró, fordító és publicista, szül. Pozsonyban 1822 okt. 25., megh. Budapesten 1881 nov. 20. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Győrött végezte, a bölcsészetet és jogot ismét Pozsonyban hallgatta. Csak ekkor kezdett magyarul tanulni s tanult meg annyit, hogy szótár segítségével könnyebb magyar szöveget fordítani tudott. 1847 óta a Pressburger Zeitung munkatársa lett s e lapba verseket irt és lefordított magyarból. 1848. midőn a zsidókat magyartalansággal és osztrák szellemmel vádolták, sokat irt védelmökre. 1849. Bécsbe ment, az egyetemen doktori oklevelet szerzett, de bölcsészeti tanulmányai mellett is folytonosan az irodalomnak élt. 1852. az Oesterreichische Zeitung-ba dolgozott, ekkor a reakció következtében el kellett Bécset hagynia, hazajött Pozsonyba, ott mint segédtanár működött a városi reáliskolában s egyuttal dolgozótársa volt ujra két évig a Pressburger Z.-nak. 1854. Bécsbe ment a Wandererhez, onnét egy év mulva Pestre jött a Pester Lloyd-hoz, ahol mindvégig megmaradt mint a lap főmunkatársa. 1867. a Kisfaludy-társaság D.-t külső, 1870. pedig belső tagjának választotta. Ritka munkásságát sokszor gátolta gyenge testszervezete, melyet a sok nélkülözés és szakadatlan dolog egészen megtört; élete utolsó tizedében örökösen betegséggel küzdött, de azért dolgozni halála napjáig meg nem szünt. D. a magyar irodalomnak a művelt külföld előtt tett nagy szolgálatokat. Mint a P. Lloyd irodalmi, szinházi és akadémiai rovatának vezetője, számos tartalmas cikkben ismertette, birálta irodalmi viszonyaikat; s a német sajtóban is sokat tett a szellemi állapotaink iránt mutatkozó elfogultság eloszlatására. Kritikai, esztétikai cikkei a hazai közönség izlésének fejlesztésére is jótékony befolyással voltak. Legnagyobb érdeme azonban az, hogy jelesebb iróinknak nevezetesebb műveit jó fordításokban ismertette meg a német közönséggel. Rendes dolgozó társa volt a legelőkelőbb magyar lapokban és folyóiratokban is; a Bpesti Szemlében számos birálata és önálló esztetikai dolgozata jelent meg; egy esztetikai munkájával pedig (A bohózat elmélete) a Kisfaludy-társaság pályázatán pályadíjat nyert. Munkásságát a felfogás komolysága, határozottsága és következetessége jellemzi; stilusa könnyü és világos, különösen német dolgozataiban. Önállóan megjelent munkái közül nevezetesebbek: Ausgewählte Dichtungen von Petőfi, (Bécs 1847); Der Bauernkrieg in Ungarn 1514. Historischer Roman von Baron Joseph Eötvös. Aus dem Ungar. (Pest 1850); Ein ungarischer Nabob. Roman von Móric Jókai. Aus dem Ungar. (Pest 1856); Des Alte Infanterist und sein Sohn der Hussar. Charakterbild mit Gesang in 5 Akten nach Joseph Szigeti's ungar. Volksstücke. Bánk bán. Drama in 5 Akten von Joseph Katona. Aus dem Ungar. metrisch übersetzt. (Lipcse 1858); Die Schwestern. Roman von Baron Jóseph Eötvös (Pest 1858); Dichtungen von Johann Arany (Pest 1861); Frauen vor dem Spiegel, von Paul Gyulai. Aus dem ungar. (Pest 1864); Gesammelte Werke von Josef Freiherr von Eötvös. Aus dem Ungar. (Bécs 1872); Der letzte Herr eines alten Edelhofes, von Paul Gyulai. (Lipcse 1874); Vallás és tudomány (Bpest 1876); Ein alter Schauspieler, von Paul Gyulai (Lipcse 1879); Koronázási emlékkönyv (1867. Falk Miksával együtt); Aus Ungarn (Lipcse 1879., irodalmi és művelődéstört. rajzok). Németre fordította még Ipolyi, Fraknói, Horváth Mihály és Lónyai Menyhért több művét is.
2. D. Lajos, l. Dóczi Lajos.
3. D. Zsigmond, arckép- és életképfestő szül. Pozsonyban 1826 dec. 1. Szülőföldjéről már korán elszakadva, Bécsben telepedett meg, hol főleg a császárváros utcai életét ábrázoló festményeivel keltett figyelmet. Ezek közül egy-kettő a magyar képzőművészeti társulat kiállításain is megfordult.