a község határának bizonyos része, melyet v. utak, v. természetes mesgyék körülhatárolnak; azonkivül azon terület, ut, mesgye, árok, melyre a rendszerint párhuzamosan menő szántóföldek végei kimennek, kidülnek, ill. magának a szántóföld végének azon része, melyen a szántáskor az ekével megfordulnak. - D. a tengerészetben (ném. Gang, Bord, ol. una bordata, ang. a board or a tack) az az ut, melyet egy lavirozó hajó akkor tesz meg, midőn ellenszéllel vitorlázva egy irányban halad, anélkül hogy fordulatot csinálna, vagyis a szelet a másik oldalról venné. Jó D. az, midőn hajó által az szél kedvezőtlen volta miatt kényszerüségből tartott irány, a szélnek irányához ahonnan az fuj és ennélfogva az eredetileg tervezett utazási célnak fekvésirányához is közeledik. ellentétben a rossz D.-vel, mely a hajó kitüzött céljához nemhogy nem közeledik, de attól inkább távozik. Sík tengeren nagyobb, illetve hosszabb és előnyösebb D.-ket lehet csinálni, huzni, mint a part közelében vagy folyóvizeken és csatornákban, hol a partok v. zátonyok miatt gyakran kell fordulni.
(ném. Das Schlingern, Rollen, ol. larollata, ang. The rolling), a hajónak az az ingása, melyet hossztengelye körül a hullámlökések következtében az egyik oldalról a másikra dülve tesz. Ha a hajónak sulypontja nagyon mélyen, közel a hajótőhöz fekszik, ugy az árbócozatnak sulya heves D.-i mozdulatokat okoz, mig ellenben a hajósulypontnak némileg magasabb fekvése ezt enyhíti, miután a sulypont alá eső hajórész a dülöngésnél az árbócozat sulya ellen működik. A D.-i mozdulatoknak nagysága a hajóteher mikénti elosztásán kivül még a hajótestnek (élőrésznek) alakjától is függ, amennyiben egy teltebb bókonyokkal biró, tehát alul gömbölyübb hajó sokkal hevesebb és nagyobb dülöngésnek van kitéve, mint egy oly hajó, mely megfelelő szélesség mellett inkább ékalaku és melynél a hajótő aránylag mélyen fekszik. Ha a D. rohamosan és lökésszerüen történik, ugy nemcsak az árbócozat van az eltörés veszélyének kitéve, de a hajótestnek összeköttetései is meglazulhatnak. A D. nagyságának, ill. a D.-i szögnek meghatározására a klinometert használják, mely a D.-t bármikor megmutatja.
az állatnál az, midőn a törzs járásközben felváltva jobbra-balra, vagyis azon oldalra tér ki, amely lábbal a lépés történik. Nagyon széles, továbbá térdes, valamint szétvetett lábállással biró állatoknál fordul elő, s nemcsak csunya s fárasztó, de az ökrök a nálunk szokásos jármolás mellett nyakukat feltörik s egy időre hasznavehetetlenek lesznek.
l. Dülő.
János, német egyiptologus, szül. Weissholzban Nagy-Glogau m. 1833 okt. 15. 1870 óta a strassburgi egyetem tanára. Öt izben volt hosszabb ideig Egyiptomban, hol nevezetes és értékes eredményekben gazdag ásatásokat eszközölt. Második utját, melyen a napfogyatkozás megfigyelésére Ázsiába küldött porosz expedícióhoz csatlakozott, nagy díszmunkában (1869-70, 2 köt.) irta meg. Főművei: Bauurkunde der Tempelanlagen von Dendera (1865); Geograf. Inschriften altägyptischer Denkmäler (1866, 2 köt.); Altägyptische Kalenderinschriften (1866); Histor. Inschriften (1867, 2 köt.); Der Felsentempel von Abu-Simbel (1869); Baugeschichte des Denderatempels (1877); Die Oasen der libyschen Wüste (1878); Geschichte des alten Ägyptens (1879); Der Grabpalast des Patuamenap (1884) stb.
Ernő Lajos, német történetiró, szül. Berlinben 1830 jan. 2. Bonnban és Berlinben végezte tanulmányait Löbell, Ranke meg Wattenbach alatt. 1852. megszerezte a De Arnulfo Francorum rege c. értekezésével a tudori oklevelet. Aztán Bécsben élt egy ideig s a levéltárakban buvárkodott, 1855. a hallei egyetemen magántanárnak habilitálta magát. Ugyanott 1858. rk., 1866. rendes tanár lett. 1888. a Monumenta Germaniae historica nagy vállalatának élére megválasztották s ez okból 1889. Berlinbe tette át lakását. Főbb művei: Piligrim von Passau u. das Erzbisthum Lorch. (Lipcse 1854); Über die ältere Gesch. der Südslaven in Dalmatien (Bécsi akad. értek.); Die pannonische Legende von h. Methodius (Archiv für Kunde Österr. Gesch. Quellen XIII.); Die Südöstliche Marken des Karolingischen Reiches (u. o. X.); Sanct Gallische Denkmale aus der Karolingischen Zeit. (Zürich 1856); Das Formelbuch des Bischofs Salomo III. von Konstanz (Lipcse 1857). Főmunkája a két izbena nagy dijjal kitüntetett: Gesch. des ostfränkischen Reiches (I. kiad. 2 köt. 1862-65., II. kiad. 3 köt. 1887-88). Tov.: Auxilius u. Vulgarius (1866); Gesta Berengarii imperatoris (Halle 1871); Anselm der Peripatetiker (u. o. 1872); Ermenrici epistola ad Grimoldum (1873). Befejezte Wattenbach társaságában a Jaffé által megkezdett Monumenta Alcuina c. kutfőgyüjteményt (1873); szintugy Köpke művét: Kaiser Otto d. Grosse (1876). 1877. Luitprand műveiről rendezett uj, kritikai kiadást. Ujabban a vezetése alat álló Mon. Germ. hist. számára a karolingi korszak iróit adta ki: Pjeltae latini aevi Carolini (2 köt. 1881-84), a Monumenták uj osztályának első irodalmi gyümölcsei; 1890. adta ki Regino krónikájának fordítását (2. kiad.), 1891. pedig az Alchvinstudien c. értekezést (Berlini akadémia). D. számos bel- és külföldi tudom. társulatnak, igy a magyar és a zágrábi délszláv akadémiának is tiszt. tagja s a berlini szellemi élet egyik ünnepelt csillaga. Fentebb említett művei közül több hazai történetünkre is fontos.
(litvánul: Daugava, oroszul: Ny.-i Dvina), folyó Oroszország Ny-i részében; Tver kormányzóságban, Osztaskov kerületben, a Dvinec-tóból ered; eleinte DNy-nak folyik, Vitebszknél hajózhatóvá lesz; csakhamar ezután ÉNy-i irányuvá lesz és Dünamünde erődnél a Rigai-öbölbe torkollik. Hossza több mint 960 km. Felsőbb részeiben a sellői, alsóbb részeiben a homokzátonyok nehezítik meg a hajózást; ezért csak Dünaburg és Kreuzburg között járnak rajta gőzösök. November végétől március végéig rendesen be van fagyva; áprilisban és májusban igen élénk rajta a közlekedés: Mellékvizei a Mezsa, Polota, Diszna, Drissza, Eoszt stb. jelentéktelen vizek.
(oroszul Dvinszk), az ugyanily nevü járás székhelye és elsőrendü erősség Vitebszk orosz kormányzóságban, a Düna mellett, több vasuti vonal találkozásánál, (1889) 72 286 lak., több pálinka- és sörgyárral, élénk len-, kender- és épületfakereskedéssel. A város 4 részből áll; ezek: a Düna jobb partján levő erősség, az uj külváros 1 km.-rel lejjebb, a régi külváros a Scsonna-tónál és Griva falu a Düna balpartján. Váránál, mint amellyel több vasutat el lehet zárni és nagy lőszertárainál fogva igen fontos; kibővítésén folytonosan dolgoznak. D.-ot 1582. Báthory István alapította. A XVII. században az oroszok, lengyelek és svédek több izben elfoglalták, mig végre 1772. végleg Oroszországhoz került. 1812 jul. 31-én Macdonald megszállotta. 1893. az orosz kormány a város hivatalos nevét Dvinszkre változtatta.
erősség Livonia orosz kormányzóságban, 14 km-nyire Rigától, a Düna torkolatánál, közel azon helyhez, ahol a Bolderaa belé torkollik és vasut mellett. É-i és K-i oldalát az 1200 m. széles Düna, Ny-i oldalát a tenger védelmezi. ÉNy-i oldalán egy gátat és arra világító tornyot építettek. A XIII. században a helyén egy kolostor állott; ezt a német lovagrend az erősséggel helyettesítette. 1721. került Oroszországhoz; csakis a katonai őrség és a vámtisztviselők laknak benne.
János Henrik, gróf, császári tábornagy, szül. Dünewaldban 1620., megh. Eszéken 1691 aug. 31. Nevét szülőhelyétől vette. Résztvett a magyarországi török harcokban s különösen az 1664. a Rába mellett, Szt.-Gothárdnál vivott csatában. 1674. Ensisheim s Montecuccoli alatt a franciák ellen harcolt Sasszbach mellett, amiért a császár 1675. grófi rangra emelte. Mint táborszernagynak része volt Bécs városának felmentésében (1683) s Párkánynál 1684. egy az övénél sokkal nagyobb török hadsereget tett semmivé; kitünt továbbá a győri csatában (1685) és Budavárának bevételekor, amennyiben 1686 aug. 14. azt a török hadat, mely Budavár felmentésére sietett, visszaverte. A mohácsi csata után (1687) tizezer emberrel a Duna és Dráva között fekvő országrész védelmét bizták reá; azonban D. nem maradt veszteg, hanem támadólag lépett fel s egész Tótországot szabadította fel a töröktől. Az 1688-ki hadjáratban a Belgrádot ostromló sereget fedte; a következő évben pedig a franciáktól szorongatott Heidelberg felmentésére sietett. 1691. megint a törökök ellen küldték, amidőn mint a balszárny vezére Zalánkemánnál kitünt. Ellenfelei azt fogták rá, hogy fővezére, Bádeni Lajos ellen táplált gyülöletből a diadal kivivását egy ideig megakadályozta volna. E vád miatt Bécsbe idézték a haditörvényszék elé, D. azonban utközben meghalt.