kisközség Bars vmegye aranyos maróti j.-ban, (1891) 779 tót lak. van barnaszénbányája, melynek területe 31, 58 ha., az esztergomi székes káptalan tulajdona.
terem vagy nagyobb szoba, melyben étkezünk. Modern értelemben véve az E. csak a XVIII. századtól kezdve szerepel lakosztályunkban. A középkorban is voltak ugyan nagyobb termek a palotákban, várakban és kolostorokban (ez utóbbiakban a refektoriumok), de ezeket csak ünnepélyek és társas étkezések alkalmával használtak E.-ül, különben szobáikban vagy előszobában étkeztek. A XVIII. században kezdenek a polgári lakosztályokban is külön E.-ket berendezni s ettől kezdve az E.-k tervezésében és butorozásában mindig nagyobb fényüzés fejlődik ki. Jelenleg az E. legtöbbször hosszukás parallelogram alaku, előkelőbb lakosztályokban magas lamberiával burkolva, gerendás vagy kaszettás famennyezettel ellátva. A falakon bőr kárpitok vagy szőnyegek vannak, melyeknek sötét szinezetét a polcokon csillogó porcellán- és majolika edények emelik. A diszítő elemeket a mai divat leginkább a német renaissanceból szereti kölcsönözni.
1. Ármin Vilmos, német nyelvész, szül. Berlinben 1820 máj. 10., megh. Misdroy Keleti-tengeri fürdőben 1875 aug. 19. Előbb vagy 30 évig gimnáziumi tanár volt, mig végre 1872. Bopp (l. o.) utódja lett a berlini egyetemen. Főműve Grammatica celtica (1871, névleg Zeuss művének átdolgozása); kisebb dolgozatai Kuhn és Schleicher folyóirataiban jelentek meg, összegyüjtve angolul: Celtic Studies (London 1863); Schleicher Indogrammatische Chestomathie (1869) c. művébe ő irta az ó-ír részt. A kelta nyelvek tudományos földolgozását ő alapította meg.
2. E. János Gottfried, földrajzi iró, szül. Züllichauban 1764., megh. Zürichben 1830. Miután Dvájcot beutazta, mint orvos O. m. Frankfurtban telepedett le, ahol Anleitund die Schweiz zu bereisen (Zürich 1793) c. nevezetes munkáját irta, amely a legrégibb jó svájci utmutató. A francia háboru következtében 1796. Párisba került, majd 1802. vissza Frankfurtba és végre 1810. Zürichbe. Egyéb művei: Gebirgsvölker d. Schweiz (Thübing 1798-1802, 2 kötet); Über den Bau der Erde im Alpengebirge (Zürich 1808); Malerische Reise durch Graubünden (u. o. 1825).
3. E. János Vilmos, a königsbergai muckerek feje, szül. Passenheimban (K.-Poroszország) 1784 márc. 4., megh. Ludwigsburgban 1861 aug. 18. Már 1809., prédikátorsága idején megtámadta egyházi előljárósága a teozóf Schönherrel való barátkozása miatt. 1810. tanitó és prédikátor volt a königsbergai Frigyes-gimnáziumban, 1816-ban Altstadtban prédikátoroskodott; 1835. ellene és Diestel ellen uj vallásfelekezet alapítása miatt pört indítottak. Ez a pör a vádlottak kicsapongásairól szállongó hirek miatt nagy feltünést keltett s hona E.-t 1842. a fővád alól felmentették, heterodox nézetü prédikáció miatt azonban megfosztották állásától. E. visszavonult és 1850 óta barátnőjével, Ida von der Gröben grófnővel Ludwigsburgban élt.
Adolf, német iró, szül. Hamburgban 1827 okt. 24. Filozofiát tanult Heidelbergában, mire néhány évig Bahiában, Braziliában élt; utóbb tanár volt Mecklenburgban s 1851 óta Párisban tartózkodott, mint az université tagja és a csász. kereskedelmi akadémia tanára. 1870. elhagyta Franciaországot, 1874-78. tanár volt Kairóban, hol a közoktatási kormányban is hivatalt viselt. Jelenleg Kölnben él. Sokat irt, többnyire egészen vagy jó részben szépirodalmi műveket. Kiválóbbak: Bruchstücke aus der Beschreibung einer Reise nach Brasilien (1849); lebende Bilder aus dem modernem Páris (1863-67, 5 köt.); Vermischte Schriften (1867-68, 2 köt.); Bilder aus Kairo (1878, 2 köt.); regények: Jenny, Die schwedische Sängerin (1850); Eine Mutter im Irrenhaus (1851); Thürine (1871, breton falusi történet); Fürstin und Professor (1881); költemények: Krone des Orients (1867) és Regenbogen im Osten (1868, gházelek). Politikai mű: Die Sklaverei von den ältesten Zeiten bis zur Gegen wart (1889). Lefordította Remusat grófné memoirjait: Napoleon I. und sein Hof (1880-81, 2 köt.) és Talleyrandéit (1891-93, 5 köt.). Saját memoirjai Napoleon III. und sein Hof (1891-93, 3 kötet) cim alatt jelentek meg.
(növ.), l. Ebenfafélék.
(néb.), a «segítség köve», Sámuel prófétától kapta nevét, aki a filiszteusokon vett győzelem emlékére Mizpa és Sen között egy követ állított fel azon a helyen, ahol husz évvel azelőtt a zsidók a filiszteusoktól szenvedtek vereséget.
(növ., a görög ebenos és héber ebenből, a. m. kő), a róla nevezett család három génuszának: Diospyros, Maba (l. o.) és Euclea (l. o.) nehéz, kemény és becses műfája. Az igazi vagy fekete É. a Diospíros L. a. D. Ébenum Retz. 12 méter vagy magasabb fa, kérge fekete, levele 5 cm. hosszu, bőrnemü, virága fehér, bolyhos, bogyója az olajfáéhoz hasonló. K.-Indiában különösen Ceylonban, a maláj szigeteken honos. A. D. ebenaster Retz. levele 26 cm. hosszu, gyümölcse almaforma (lisztalma), a husa sárga, nyálkás, savanyus, Ceylonon meg a Molukki szigeteken honos. A. D. melanoxylon Roxb. (koromfa) K.-Indiában, Réunión és Ile de France-on, 6 méter magas; levele hosszas, lándsás, virága halavány sárga; bogyója gömbölyü, leves, ehető. Ezek a fajok, valamint a D. melanida Poir., D. tesselaria Poir., és D. chloroxylon Roxb. szintén E.-t szolgáltatnak. E fák hársa fehére, itt-ott fehér, a fa belseje felé gyarapodó feketés erekkel. A vén fák fafehérje alig ujjnyi vastagságu (fehér ébenfa), a többi fekete s egész finom, egyenletes szerkezetü, az évgyürüit, meg a tükörrostjait ne könnyen látni. Ez valamint a nagy sulya különbözteti meg az É.-t a hazai, feketére csávázott fától, nevezetesen a tölgy fájától, mely a vizben soká állva szintén megfeketedik, de könnyü marad. Nagyító alatt a bélsugár mint nagyon vékonyka, gyöngysorféle képlet látszik. Fajs. 1,187. Égetve sajátságos- nem épen kellemetlen szagu. Az igazi É.-t késsel vágni nagyon nehéz. A fekete É. apróbb asztalos-, különösen pedig esztergályos műnek célszerü.
Már a régiek ismerték, ebenos-, melanoxylon- és ebenastrumnak nevezték. Az ótestamentom is említi. A régiek legbecsesebb fája az É. volt, most néhol disznek ültetik. A többi fajt l. Diospyros a., ugyanitt a zöld É.-t. A zöld, vagyis inkább barna és sárga É. a Bignonia leucoxylon L.; D.-amerikai és Ny.-indiai fából való. Ez is nagyon kemény, tartós, frissében vágva barnás és zöldes sárgával pettyegetett, a levegőn sötétbarna, egész fekete lesz, zöldes árnyéklattal. Igen finom szerkezetü, jól vágható, fajsulya 1,210. A nyugatindiai hamis v. zöld É. a Brya Ebenusból való. A d.-amerikai Aspalathus Ebenus L. (Pterocarpus Ebenus Pers.) faja is egyik fajtája az É.-nak. Északi v. nyugati E.-nak a bikkfát hiják. az álébenfa az aranyzápor (aranyeső) nagyon kemény és szép barnafekete fája. Német É. a tiszafa, kék É.-t, l. Amanantfa, szenegal É., l. Dalbergia, piros É.-t l. Grenadillfa. A mesterséges E.-t részint hazai keményfák (körte-, juhar-, bükk- és égerfa) csávázása, részint plasztikus masszák segítségével állítják elő. Az É.-t a galambborsó fájával is hamisítják. Az É.-val a palisszandra- vagy jakarandfa rokon.
Ebenaceae (növ.) a forrtszirmuak családja. Mintegy 250 faj cserje v. fa, leginkább tropikus Ázsiában. Törzsüknek nehéz s kemény fája tünteti ki; levelök váltakozó, bőrnemü, épszélü; gyümölcsük egy- vagy kevésmagu bogyó. Nemei: a Maba Forst., Cargillia R. Br., az ébenfa (Diospyros Ebenum Retz., D. ebenaster), Euclea L., Royena L. stb. Némelyik fájának gyümölcse ehető (D. Lotus). Több génusza a harmadkorból is ismeretes.
(növ.), l. Diospyrinae.
város Bécs-Ujhely alsó-ausztriai kerületi kapitányságban, a Lajta partján a vasut mellett, (1890) 2397 lak., pamutfonással, papirgyárral, gőzmalommal, régi templárius-kastéllyal, amely szép park mellett áll.