1. János Ágost, német filozofiai iró, szül. Halberstadtban 1739 aug. 31., megh. 1809 jan. 6. A mult század felvilágosítóihoz tartozik, akik Leibnitz világnézete alapján állanak, habár eklektikus hajlamoknak is engednek. Halleban tanulta a teologiát, 1763. Halberstadtban a gimnázium konrektora és hitszónok; 1774. Charlottenbrugban hitszónok, 1778. a hallei egyetemen a filozofia tanára. Nagy feltünést keltett első nagyobb művével: Neue Apologie des Sokrates (1772, 2 köt.), melyben az ortodoxia ellen védelmezi az ész jogait; ennek alapján nevezte ki Nagy Frigyes tanárrá; azután pályadijat nyert Allgemeine Theorie des Denkens und Emphindens (1776) c. művével, melynek folytán Nagy Frigyes a berlini akadémia tagjává nevezte ki. Ez időben jelentek meg egymásután Kantnak uj filozofiai világfelfogást hirdető művei, melyek ellen Eberhard a folyóiratokban, miket szerkesztett: Phil. Magazin (1788-1792), Phil. Archiv (1792-95) éppoly makacs mint hiába való küzdelmet folytatott. Egyéb művei: Sittenlehre der Vernunft (1781); Theorie der schönen Künste und Wissenschaften (1783); Allg. Geschichte der Philosophie (1788); Handbuch der Aestetik (1803-1805, 4 köt.); Geist des Urchristenthums (1807-1808, 3 köt.); Vermischte Schriften (1784-1788, 2 k.). Említésre méltő két nyelvészeti mve: Versuch einer allg. deuteschen Synonymik (Halle 1795-1802, 6 köt., folytatta Maass 1818-1821, 12 köt. és Gurber 6 köt. 1826-1830, 4. kiad. 2 kötet, 1852-1853) és Synonymisches Handwörterbuch d. deutschen Sprache (Halle 1802, 14. kiadás: Lyon és Wilbrandtól 1888). Nicolai irt róla emlékbeszédet 1810. Kant külön értekezésben védekezett E. támadásai ellen: Über eine Entdeckung nach der alle neue Kritik der reinen Vernunft durch eine ältere entbehrlich gemacht werden soll 1790.
2. E. Keresztély Ágost Gottlob, német iró, született Belzigben 1769 jan. 12., megh. 1845 máj. 13. Drezdában, hol 18442 óta élt. Előbb teologus volt, utóbb egészen az irodalomnak élt. Egy ideig könyvkereskedő volt Halléban, hol Lafontainenel a Salina c. havi folyóiratot (1812-16, 2 köt.) adta ki. Atyja halála után ő folytatta ennek ismeretes évkönyvét: Jahrbuch der häuslichen Andacht. Költői műveivel a XVIII. század izlésében gyökerezik, főleg gyengék, mert felszinesek és üresek, regényei: Ysop Lafleurs sämtliche Werke (1798); Fred. Warner, Der arme Flötenspieler (1802) stb. Legnagyobb hatásu műve: Hannchen und die Küchlein (1822, 25. kiad. 1884) tartalom és fölfogás tekintetében igénytelen, de kedves és vonzó idill. Egyéb művei: Der erste Mensch und die Erde (tanitó költemény hexameterekben, 1828, 2. kiad. 1834); Vermischte Gedichte (1833, 2 köt.) és utirajza: Italien wie es mir erschienen ist (1839, 2 köt., Nicolai Frigyesnek ily c. műve ellen: Italien, wie es wirklich ist). Összegyüjtött munkái 1830-31.
Mátyás, ev. lelkész, születési éve és helye ismeretlen, megh. Selmecbányán 1580 jul. 28. Ifju korából csak azt tudjuk, hogy 1557 ápr. 28-tól kezdve Vittenbergában tanult, lelkésszé is itt avatták; 1574 szept. 28. morvaországi Iglauból Selmecbányára jött lelkésznek s itt működött haláláig. Megérkezése után csakhamar aláirta ő is a bányavárosi hitvallást, 1577. résztvett a körmöcbányai zsinaton, hol a két bányavárosra vonatkozólag egyházszervezeti határozatokat hoztak; jelen volt az ugyancsak itt 1580 március 16. tartott zsinaton is, és mint szenior a szeretetről és egyezségről lelkésztársai előtt beszédet tartott. Munkája. Enchiridion pastorale, in quo privata confessio, vera corporis et sangvinis in coena praesentia ... defenditur. Lipsiae 1576. Irt verseket is Thoraconymus ellen.
1. Ádám, német festő, szül. Aachenben 1805., megh. Rómában 1832. Düsseldorfban Cornelius tanítványa volt és mesterét Münchenbe meg Rómába is követte. Monumentális művei közül említendő az I. Miksa hercegnek választófejedelemmé emelését ábrázoló festmény a müncheni udvari kert árkádjai alatt. Nagyon szép a babiloni fogságot ábrázoló kartonja is.
2. E. Róbert, német festő, szül. Meersburgban 1815., megh. Eberfingben 1860. Konstanzban Biedermann tanítványa volt, azután Münchenben, főleg Ruysdael és Dujardin festményeit tanulmányozta. Kitünő állatfestő volt, különösen juhnyájakat festett.
3. E. Adolf, német festő, az előbbinek fia, szül. Münchenben 1843. Piloty tanítványa, genreképeivel Németországban nagy népszerüségre tett szert. Különösen ismeretesek: Az utolsó tehén lefoglalása (1861); Az első őzbak (1879); A szerencsés fogás (1891) stb. E. Münchenben él.
1. Gusztáv, német szobrász, szül. 1847 jul. 14. Előbb aranyműves meg ötvös volt, 1866 óta pedig a szobrászatra adta magát. Begasnak egyik legjelesebb tanítványa. Művei: több tudósnak a kieli egyetem számára alkotott szobra, a berlini kultuszminisztérium épületén elhelyezett fríz; a: Der Genius Deutschlands c. kolosszális dombormű, azonfölül egy Psziché, Vénus Ámor-szobor, az 1866. alkotott Dornauszieher (a berl. nemzeti Gallériában). Legujabb alkotásai: Der Friede sichert die Kraft des Landes, kolosszális méretü szobor (1893), továbbá I. Vilmos és III. Frigyes császár szobrai (Elberfelden, 1893 okt.). Jelenleg a Rhrfeld város által megrendelt I. Vilmos és III. Frigyes szobrokon dolgozik. Az Aus eines Bildners Seelenleben c. munkának is ő a szerzője.
2. E. György, német építő és építészeti festő, szül. Lindenben (Heilbronn mellett) 1819 ápr. 13., megh. Nürnbergben 1884 jul. 8. A nürnbergi politechnikai iskolában és főkép Heideloff vezetése alatt tanult; mesterének több építmény (a stuttgarti főtemplom, a Koburgok várai, a Württembergben levő Lichtenstein-kastély, stb. kidiszítésében segédkezett. Aztán 10 éven át a württembergi régiségtani egyesületben működött, az építéstan tanára lett a nürnbergi műipariskolában, közreműködött a Hohenzollerek várának ujjáépítésében, restaurálta az erfurti dómot, az aschaffenburgi főtemplom keresztjáratát, valamint a regensburgi St.-Emmeran román templomot s 1876 óta vezette a Münchenben levő második protestáns templom építését.
János, német prédikátor és iró, szül. Günzburgban (Bajorország) 1465 körül, megh. Wertheimban 1530. ápr. után. Ferencrendi szerzetes volt, aztán a reformációhoz csatlakozott; vándortanítóskodott Bázelben, Rheinfeldenben, Rottemburgban, Ulmban; közvetítőül lépett fel a parasztlázadások alkalmával és élte vége felé wertheimi egyháztanácsos lett. Prédikációval és nyers, de megkapó hangu irásaival egyaránt nagyon hatott. Első műve: Die 15 Bundesgenossen (Bázel 1521), a reformáció égető napi kérdéseiről prózában irt fejtegetéseket tartalmaz, melyek rendkivüli hatást gyakoroltak. V. ö. Werner, Joh. E. von Günzburg, der evang.-sociale Volksfreund (Geidelberga 189).
N. ab E. (növ.), akantuszféle ritka virág, 50 faja Ázsia és Ausztrália trópusi vidékein, valamint Braziliában él.
járási székhely Felső-frank bajor kerületben, a Wiesent és vasut mellett (1890) 700 lak., kender-termeléssel és serfőzéssel. 1633. Werth János itt győzött a svédek fölött.
Ernő, német erdészeti iró, szül. Rehlingenben (Mittelfranken) 1829 nov. 2. Münchenben tanult, aztán több bajor ipariskolában tanított; 1858. Aschaffenburgban a vegytan, ásványtan, földtan és gazdaságtan tanára volt. 1878 óta Münchenben az erdészeti alaptudományok (vegytan, ásványtan, földtan) tanára. E. rendezte be Bajorországban 1867. az erdészeti-meteorologiai állomásokat, amelyeken tett megfigyeléseket: Die physikalische Einwirkungen des Waldes auf Luft und Boden (Aschaffenburg 1873. 1 köt.) c. munkájában használta fel. Egyéb művei: Die gesammte Lehre der Waldstreu stb. (Berlin 1876); Naturgesetzliche Grundlagen des Wald- und Ackerbaus (u. o. 1882 1 köt.).
az ugyanily nevü járás székhelye Alsó-frank bajor kerületben, 75 km.-nyire Würzburgtól, a Baunach mellett (1890) 1124 lak. lámpabélkészítéssel, gazdag agyagtelepekkel, szép gót templommal, amelyben több érdekes siremlék van.
von Erfurt, középkori német költő. Egyetlen műve, melyet a XIII. század elején (1216 után) thüringiai nyelvjárásban irt, II. Henrik császár és Kunigunda császárné legendai története rimpárokban, az illetőknek latin életrajzai alapján, melyek a Monumenta Germaniae Historicában (Scriptores IV.) jelentek meg. E. költeményét, mely inkább nyelvi mint költői becsü, Bechstein R. adta ki (1860).