(növ.), a Matricaria v. Chamaemelum inodorum népies neve; l. Álszikfű.
(állat, Trchodestes canis Deg.), a kutyákon élősködő szőrevő kullancsféle, elől elmetszett, majdnem négyszögletü. sárgásszinü fejjel; csápjainál két barnás foltot visel; törzse sötétsárga, potrohja fehéres; 1-2 mm. hosszu. A kutyáknak fején és nyakán élősködik.
Gábor, történetiró, szül. Mecséren (Mosonvm.) 1843 márc. 25. A gimnáziumot M.-Óvárott és Győrött végezte, aztán a pesti egyetemen jogot hallgatott. 1864-ben a gazdasági pályára lépett s Magyar-Óvárott elvégezte a gazdasági tanfolyamot. 1868. Sándor Móric gróf biai uradalmában nyert alkalmazást, 1870. Károlyi György gróf szolgálatába lépett, kinek 1875 óta pénztárosa. - Irt költeményeket, történelmi és művelődésügyi cikkeket és több történelmi munkát, melyekben legtöbbnyire a Károlyiakkal foglalkozik. V. össze Szinnyei, Magyar Irók.
János Baptiste, gróf, francia tábornok, szül. Saargemündben 1758 dec. 21., megh. Königsbergában 1812 dec. 21. A németalföldi háborukban tünt ki s már 1793. osztály-tábornok volt. 1795-97. Moreau, a következő évben Championet alatt a nápolyi hadjáratban s 1800. ujra Moreau alatt a tüzérséget vezérelte. 1810. Portugáliába ment Masséna seregéhez s 1812-ben az oroszországi hadjáratban a hidászati csapatok vezérletét bizták rá. Csak az ő erélynek volt köszönhető, hogy e csapatokat Moszkvából a visszavonuló sereg magával vihette s a hidakat ezáltal a Berezina folyón helyre lehetett állítani.
Ibn (arab) a. m fiu; utód; sok arab, mór stb. név előrésze.
falu St.-Gallen svájci kantonban, 1˝ km.-nyire Wappeltől, a Thur partján, vasut mellett, 650 m. magasban, (1888) 2693 lak., pamutszövéssel, festéssel és himzéssel; gabonakereskedéssel.
Lajos, genre- és tájfestő, szül. Budapesten 1850-ben. Tanulmányait Münchenben kezdte 1873. a bécsi világkiállításra küldte első kész képét, majd Párisba utazott, hol egész teljében kezdte tanulmányozni az életet s modern francia művészetet. Első képét: házmestere nejének arcképét a Salonban 1874. állította ki, majd hazajött Szolnokra, hol először látta pezsgő elevenségében a magyar népéletet. Szolnoki tartózkodásának gyümölcsei voltak a Két barát és Koldusasszony c. képek, melyekről a műcsarnok első őszi kiállításán egyhangu elismeréssel emlékezett meg a birálat. Szolnokról 1877 telén, a régi mesterek tanulmányozása végett Olaszországba utazott s csak néhány havi bolyongás után tért vissza Párisba, hol nagy buzgalommal és kedvvel fogott szolnoki vázlatának kidolgozásához. Szolnoki vásári jelenetei: a Ruhavásár és a Zöldségvásár Szolnokon, majd a Hazatérő aratók egymás után jelentek meg a Salonban, később pedig a mi műcsarnokunk kiállításain. Legnagyobb feltünést nálunk a Hazatérő aratók keltett, melyet a király vásárolt meg a budai palota képtára számára. A muzeum képtárában a Körmenet cimü poétikus képe van meg, mely jellemzés dolgában is egyike legjobb alkotásainak. É. néhány év előtt véglegesen visszaköltözött hazájába s miután pár évig a Trefort miniszter által alapított női festészeti iskolában tanárkodott, a mintarajztanoda tanára lett, hol most is működik.
Viktor, német orvostanár, szül. Bregenzben 1842. Tanulmányait Főkép Brücke vezetése mellett az osztrák egyetemeken végezte, melyeknek befejezése után a gráci egyetem élettani intézetében mint tanársegéd, később Insbruckban mint magántanár (1870-1873) működött. 1873. Grácban volt mint a szövettan és fejlődéstan tanára s mint ilyen sok, főleg a szövettan és fejlődéstan körébe vágó jeles munkájával gazdagította az irodalmat.
Mária bárónő, német költőnő, született Zislawetz morvaországi faluban 1830 szept. 13. 1848 óta E. báró osztrák altábornagy neje. Előbb drámákkal lépett föl, melyek közül Mária Stuart (1860) és Marie Roland (1867) fényes sikert arattak. Nyomtatásban még Doktor Ritter drámai költemény (1871), Die Prinzessin von Banalien drámai mese (1872), Die Veilchen c. vigjátéka (1878) jelentek meg. Nagy hirnevét azonban elbeszélő műveinek köszöni: Erzählungen (1875), Boena (1876), Aphorismen (1880), Neue Erzählungen (1881). Dorf-und Schlossgeschichten (1883), Zwei Kontessen (1885), Das Gemeindekind (3. kiad. 1892), Unsühnbar (3. kiad. 1891), Drei Novellen (1892), Parabeln, Märchen und Gedichte (1892). Összegyüjt. munkái 1892 óta jelennek meg.
(növ., árnő, Cynoglossum Tourn.), az érdeslevelüeknek különben fehér- és elég puhaszőrü, két v. többnyári füve v. kórója. 68 faja (nálunk 4) mind a két világrész mérsékelt és szubtropikus vidékeinek hegyein terem. A C. officinale L. (itt-ott atracél, Vénus ujja) kétnyári, egész 1 m. magas, nálunk mezei tájakon mindenfelé gyakori. L. Atracél.