Eboli

város Salerno olasz tartományban, a Sele jobbpartján emelkedő magaslaton, vasut mellett, (1891) 9089 lak. Régi kastélyának tornyaiból szép kilátás nyilik a Salernoi-öbölre és Paestum romjaira. Róla kapták nevüket az E hercegek.

Eboli

Ruy Gomez de Silva, spanyol herceg és államférfiu, szül. Portugáliában, de azután Spanyolországba költözött, ahol II. Fülöp ifjukori társalgója és később tanácsadója lett. A király hálájának jeléül megtette herceggé és granddá és neki ajándékozta Eboli fejedelemséget (Salerno tájékán, Nápolynál). Megh. 1572. - Felesége, Anna de Mendoza y la Cerda, E. hercegnő, szül. 1540 jun. 29., megh. 1592 febr. 2., régi s hires spanyol család sarja. A herceg 1559. vette nőül e büszke s szép nőt, kit azonban az a szerencsétlenség ért, hogy vivás közben fél szemét elvesztette. Rendkivül gőgös, szenvedélyes meg hatalom után vágyó nőnek mondják, ki az udvari cselszövények és ármányok minden nemében kitünt. Férje iránt azonban hű volt és tiz gyermeket szült neki. Férje halála után apácának készült, de felhagyott ezzel a tervvel és Pastranába költözött, hol gyermekei nevelésének és a gazdaságnak élt. Uralomvágya azonban most sem engedte nyugodni és hogy politikai befolyásra jusson, összeköttetésbe lépett Fülöp kegyencével, Perez-cel, kinek aztán szeretője is lett. Lehet, hogy Fülöpnek is szeretője volt és Mignet azt hiszi, hogy Palastran herceg a király és E. hercegnő gyermeke. Mindezen viszonyoknak politikai ármányok vetettek véget. 1578. ugyanis Don Juan (akkoriban németalföldi helytartó) titkárát, Escovendo-t küldte Madridba, ki Perez-cel csakhamar meghasonlott és egyuttal a hatalomért küzdő udvari pártok haragját és irigységét vonta magára. Esvocedo a Perez és E. viszonyát is megtudta és a dolgot Fülöpnek feljelentette. Ekkor Fülöp, ki valamennyire gyanakodott és egy csapásra szeretett volna tőlük szabadulni, a következő tervet eszelte ki. Előbb Perezet biztatta Escovedo megöletésére és miután E. is bosszut kivánt állni Escovendon, Perez versenytársát 1578 márc. 31. meggyilkolta. Csakhogy ekkor Fülöp Escovedo rokonait arra beszélte rá, hogy Perez ellen vádkeresetet indítsanak, mi meg is történt. Perez futásban keresett menedéket; E. hercegnőt azonban Fülöp parancsára elfogták és előbb Pinto várában, később pastranai várában fogva tartották. Később, midőn Perez Franciaországban menhelyre talált, a király parancsára a hercegnőt szigorubb fogságra vetették és miután a dölyfös hercegnőt szigorubb fogságra vetették és miután a dölyfös hercegnő állhatatosan vonakodott Fülöptől kegyelmet kérni, halálig fogva maradt. A Schiller Don Carlos-ában ecsetelt E. hercegnő nagyon eltér a történelmi hűségtől.

Ebonit

egy Goodyear által 1852. felfedezett neme a vulkanizált kaucsuknak (l. o.). Szine barnás-fekete v. fekete, szilárdsága és ruganyossága megközelíti a szar- és halcsontét. A kaucsukból már annak fokozott vulkanizálása által előállítható (100 r. kaucsukra 30-60 r. kén). A kén mennyiségének növelésével az ebonit keménysége is növelhető, de ruganyossága fogy. Az elektromosságot jól szigeteli és posztóval dörzsölve negativ elektromos lesz; innét gyakori alkalmazása az elektromos készülékeknél. Homokkal vagy smirgellel keverve köszörülő kőnek használtatik.

Eboracum

York angol város ókori neve.

Ebrach

(v. Kloster-Ebrach), 1. község Felső-frank bajor kerületben, 34 km.-nyire Bambergtől, a Mittel-Erbach mellett, (1890) 1000 lak. Az 1126. alapított, egykoron hires ciszterni-apátság most dologház. Az apátsági 86 m. hosszu templom egyike a gót építészet remekeinek, 50 ablakkal és 12 m. átmérőjü rózsával. - 2. három kis folyócska Felső-frank bajor kerületben, amelyek a Steiger-erdő K-i oldalán erednek és a Regnitzbe torkolnak; a Rauhe-E. 16 km. hosszu és fölveszi a Mittel-E.-t; a Reiche-E. 19 km. hosszu.

Ebrard

János Henrik Ágost, ném. ref. teologus, szül. Erlangenben 1818 jan. 18., Franciaországból 1699. német földre menekült családból, megh. 1888 jul. 23. - 1835-39. Erlangenben és Berlinben hallgatta a teologiát, 1842. az előbbi helyen teologiai magántanár lett. 1853. Speyerbe a főegyháztanács tagjává nevezték ki. Itt ő, ki a pozitiv evangéliumi irány hive volt s az urvacsorai tanra nézve határozottan Kálvinnal tartott, az eleve elrendelési tan ellen pedig határozottan állást foglalt: azon reményben ringatta magát, hogy sikerülend neki a Pflaz 1818. elfogadott protestáns uniót teljesen megszilárdítani és kifejleszteni. Ez irányban kifejtett munkássága folytán azonban éles összeütközésbe jött az itt akkortájt kifejlődött unióellenes s szigoruan luteránus irányu párttal. Erős küzdelem után végre sikerült neki és tiszttársainak diadalra juttatni azon nézetet, hogy a Variata, vagyis az ágostai vallástételnek 1540-iki módosított kiadása az uniált egyház hitvallásaként tekinthető. Azonban az uj énekeskönyv, mely a főzsinat sürgetésére készült s ez által szentesíttetett, ujabb okot szolgáltatott 1860. heves izgatásokra s a luter. ellenzék támadásaira, minek következtében E. ezen állásáról elmondott s visszament erlangeni tanári székébe s abban folytatta tudományos munkálkodását haláláig. E. rendkivül termékeny iró volt, de a tudományok mélyére ritkán hatolt; számos munka jelent meg tőle a rendszeres, történelmi, irásmagyarázati és gyakorlati teologia majd mindegyik ágából; ezeken kivül számos polemikus röpirat, egyházi beszédek; szerkesztett több egyházi lapot s folyóiratot. Nevét leginkább ismeretessé tett: Wissenschaftliche Kritik der evangel. Geshcichte (Frankf. 1842, 3. kiad. 1868) c. munkája. Főbb művei közül még megemlítendők: Das Dogma v. heil. Abenmahl und seine Geschichte (Frankfurt 1845, 2 köt.); Kristliche Dogmatik (Königsberga 1851); Praktische Tehologie (u. o. 1856); Kirchen-u. Dogmengeschichte (Erlangen 1865-67). Szépirodalmi művei közül, melyekben ő a népnek a keresztény erkölcsiség szellemétől áthatott egészséges olvasmányt akart nyujtani, megemlítendők: Kreuzeiche (1862); Kurtner (Frankfurt 1864); Feilenbauer (u. o. 1866); Rose v. Urach (Stuttg. 1869); Der goldenen Becher (u. o. 1871). Költeményei: Ein Leben in Liedern (Erlang. 1868 és 1872).

Ébrény

orvostani szempontból, l. Embrio; növénytani szempontból l. Csira.

Ebrietas

(lat.) a. m. részegség, mámor; ebriositas, részegség, iszákosság.

Ebro

Spanyolország egyik legnagyobb folyója Santander tartományban, az Atlanti-oceántól alig 45 km.-nyire ered; forrásai a Reinosa fölött 847 m. magasban levő Manantial de Fontibre, több olyan vizben bő forrás, hogy az E. mindjárt mint jó kis folyócska hagyja azt el; csakhamar beleömlik a Peńa Labraról jövő Hijar. Az E. elfolyik a tőle 2 km-nyi távolságban levő Besaya-forrástól; itt D-nek fordul, azután több kanyarulat után DK-nek fordul. Miranda de E.-nál festői szép szorosban áttöri az Obarenes-hegyeket. Calahorra alatt két nagyobb mellékvize, az Ega és az Aragon szakadnak belé. Alig tett szert ezek által nagyobb vizmennyiségre, Tudelánál egy részét (14 m3-ot másodpercenként) levezeti a hajózásra és öntözésre szolgáló császárcsatorna, a balparton pedig a kevésbé jelentős Tauste-csatorna. Tudlea elhagyása után fölveszi a Jillocát és több pataktól táplált Jalont, Saragossánál a Huervát és valamivel lejebb a Gallegot. Caspenál ujra megváltoztatja irányát; ÉK-nak folyik Mequinenzáig, ahol legnagyobb mellékvize, a Ségre torkollik belé; ezután az E. ismét D-nek fordul és számos kanyarulatban tör át a Kataloniai hegyeken. Ampostánál kezdődik a deltája; ezt mintegy 40 000 ha.-nyi területü mocsáros vizerek ágazzák be; a folyó csak két ágban ömlik a tengerbe, amelyeket a Buda nevü sziget választ el egymástól; közülök azonban, homokzátonyaik miatt, egyikbe sem hatolhatnak be a tengeri hajók. A delta kezdeténél az uj (Nuevo) csatorna Ampostától San Carlos de la Rapiatig a de los Alfaques-kikötőbe vezet. A 14 km. hosszu, 3 zsilippel ellátott Uj-csatorna, dacára a torkolásánál épített két nagy gátnak, nagyobb tengeri hajókra nézve, zátonyai miatt, szintén hozzáférhetetlen. Az E., amelynek hossza 800 km., vizkörnyéke pedig 83 500 km2, bizonyára vizben jóval bővebb és torkolatánál is könnyebben volna hajózható, ha vizének egy részét öntöző csatornák nem vezetnék le; igy azonban átlag 100 m3 vizet visz másodpercenként a Földközi-tengerbe.

Ebrud

dorong, mellyel a kerítés lyukán átfutó kutyát a csintalan gyerekek felkapják és átvetik; innen: kiebrudalni, ebrudon kivetni a. m. valakit vmely közönségből, társaságból csufosan kidobni.


Kezdőlap

˙