l. Eboracum.
történeti nevezetességü mondás a Rákócy-korból. A hagyomány szerint az 1707. ónodi országgyülésen mondták a magyar főrendek, mikor a Habsburg-házat trónvesztettnek nyilvánították.
Különféle tárgyak készítéséhez használt igen kemény és ellenálló anyag, amelyet ugy gyártanak, hogy csontlisztet fehérjével v. vérrel elegyítve, igen erősen összepréselnek és egyuttal az egészet felmelegítik. Latry készíti Párisban.
(lat. eburnificatió), megcsontosodás, kompakt csontállomány képződése oly rendkivül erős állapotban, minő az elefántcsonté (ebur).
galliai néptörzs, mely Julius Caesar idejében Gallia Belgicában lakott a Rajna és Maas folyó között, amai Pays de Liégeben. E nép, mely a trevereknek volt alárendelve, Ambiarix vezérlete alatt Caesar alvezérei Saturnus és Cotta ellen hősiesen védekezett, de Caesar legyőzte és meg is semmisítette, ugyhogy a tungrok elfoglalhatták az E. lakhelyét, minekfolytán a két népet az ókori irók többször összetévesztették. Az E. főhelye volt Aduatuca.
(növ., Dactylis L., ebgyógyulás, eb-ír), pázsitféle többnyári fű. Ága-boga kétsoros, kalászkája 2-7 virágu, kurtaszálkás. 3-4 faja az óvilág rétjein terem. A D. glomerata L. (l. az ábrát) magasabb pázsit (0,3-1,25 m.); száraz réteken, erdőkben nálunk gyakori; a legértékesebb szálfüvek egyike, mely minden jobb réten és legelőn elő szokott fordulni, azonkivül lóherével és egyéb füvekkel keverékben a szántóföldön is termelik. Magtermelés szempontjából tisztán vetik, mely esetben kataszt. holdanként 25-30 kg. vetőmagra van szükség. Magvának használati értéke 17%. Füvét a kutya megeszi, állítólag meghánytatja. Tengerpartunkon a D. villossa Ten. fajtája gyakoribb. A D. caespitosa Forst. (tussokfű) a Falkland-szigetek tengerpartjáról került Angolországba. A tengerpart ingoványos helyire, a könnyü v. mozgó-talaj megkötésére, takarmánynak, szalmának és házfedésre ajánlják. Gyökere többnyári, 1-2 méter magas, 1-1,3 mét. átmérős pázsitbokrot hajt.
[ÁBRA] Ebüröm, balra egy füzérkéje.
(növ.), l. Farkasmaszlag és Strychnos.
(növ.), lásd Ádáz.
az exempli causa (lat. a. m. példának okáért) és az ex commissione (lat. a. m. megbizásból) rövidítése.
(ejtsd: esza de krajróz) José Mária, portugal regényiró, szül. Povoa do Varzimban 1845 november 25. Hosszabb utazásai után előbb Leiriában hivatalnok, majd egy évig konzul volt Habanában. Munkái: O crime do Padre Amaro (1874, 1880); O primo Basilio (1877); A Repiquia (1886); Os Maias (1888); O Mandarim; Correspondencia de Fradique Mendes (1891); O mysterio de estrada de Cintra (Ramalhao-Ortigăoval együtt 1870); Uma campanha alegre das Farpas (Lissab. 1890). E. vitte be Portugáliába a naturalizmust. Szerkeszti a Revista de portugal c. lapot.