nagyközség Heves vármegye hatvani j.-ban, (1891) 2621 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Nagy láp), hazánk egyik legnagyobb mocsara, Szatmár vármegye Ny-i részében Kis-Majténytől Nagy-Ecsedig terül el. A mocsarat a Kraszna folyó szétterülő vize alkotja. Hossza a mult század közepén még 50 km., szélessége 30 km. volt. A Mária Terézia alatt, valamint későbbi időben foganasított szabályozások által, melyek a láp nagy részét kiszárították, nagysága mintegy felényire csökkent s ma területe mintegy 280 km2, szélessége 1-3 km. Tengerfeletti magassága 110 m. Az E. ingoványos területén fű, nád, égerfa, fűz és rekettye terem, egy nagy tisztása kerek tavat képez. Környékének lakói az E. kákájából méhkasokat s gyékényeket fognak s azokkal kereskednek.
Jozéfa, szinésznő, szül. Illyefalván 1795., megh. Kolozsvárott 1827 máj. 24. Vajna erdélyi kisbirtokos neje volt. 1816. Kilényi Dávid jóhirnevü társulatánál lépett szinpadra. Férje halála után 1820 körül Bály szinigazgatóhoz ment nőül s ezzel járta be az ország népesebb városait. Rendkivüli szépségével, hangjának kellemes lágyságával s játékának kedvességével elbájolta a közönséget.
1. kisközség Nógrád vmegye sziráki járásában, (1891) 1776 magyar lak., várromokkal s jó borral. - 2. Sajó-E., kisközség Borsod vmegye miskolci j.-ban, (1891) 596 magyar lak., gőzmalommal, vasuti megállóval.
Uj-Braunschweig és a St.-John folyó mellékéről kihalt törzs. A név annyit tesz, mint «csónakemberek». Hogy vajjon Algonkin-oknak vagy Irok-oknak kell-e őket tekinteni, Müller Frigyes szerint még kétes. hagyományaikat Barrett gyüjtötte össze, és ezek közül nagyon sok a «Kullosz-káp»-ra, vagyis a hazug férfia és «ke-ku-huksz»-ra, vagyis a teknős békára vonatkozik.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti felső j.-ban, (1891) 1015 magyar és tót lak., vasuti megállóval.
disznósörtéből v. más alkalmatos szőrből készített többé vagy kevésbbé vastag köteg, mely vagy hegyben végződik, vagy tompa, v. pedig lapos. A tollhüvelybe erősített ecset a viz festésnél, a fémlemezbe foglalt és fanyelü ecset az olajfestésnél használatos.
(növ. Alopecurus L., a. m. rókafark), réti, 1-többnyári pázsitfű (l. az ábrát). Virágzata hengerded kalász alakjára szorul össze. Pelyvája csónakalaku, gerinces, a tövön a másikkal összenő, szálkátlan, toklásza tömlőnemü, gerinces, a hátán szálkás. 20-40 faja az óvilág mérsékelt vidékein terem (hazánkban 5). Amerikában meg Ausztráliába hihetőleg behurcolták. A réti E. (A. pratensis L.) 1/2 -1 1/2 m. pázsit, virágzata 5-6 cm. hosszu; a legértékesebb réti szálfüvek egyike, korán fejlődik és nagyon tápláló, bár nem nagy mennyiségü szénát szolgáltat. Kissé nedvesebb, mélyebb talaju réteken s legelőkön nő s különösen alkalmas öntözhető rétek begyepesítésére, ellenben száraz réteken nem diszlik, sem a szántóföldre nem való. Magvának a kereskedésben csak 4% haszonértéke van, a hegyesfüzérü A. agrestis L. fajéval hamisítják. Ez azonban nálunk ritka, inkább a tengerpart mellékén terem. Az A. geniculatus L., meg az A. fuluvs Sm. vizek partján, iszapos és nedves helyen terem (rucaperje), szára a földön hever, virágzata kurta. Nem oly jó takarmány, mint az előbbi, de nedves v. elárasztott földeken vetni célszerü.
[ÁBRA] Ecsetpázsit, fent (a) a füzérkék külön.
(növ. Penicillum Lk.), a fonálgombák, mások szerint a gímgombák (Tuberacei) génusza. Eleinte csak a láncspórás alakja volt ismeretes, mig Brefeld 1872. tenyésztés utján a gímgombáéhoz hasonló, de nagyon kis termőtestét is felnevelte s spóratömlőkkel. A P. glaucum Lk. láncspórás alakja mindenfelé a legközönségesebb kékes-zöld penész: kenyéren, ételmaradékon, befőzött gyümölcsön s akármi más anyagon.
v. ecsetképü (növ.), a szőröknek v. szőrvékonyságu képleteknek ecsetszerü, sürü nyalábokká való csoportosulása, v. ilyennel való végződése. Penicillus pilorum a. m. a szőrök ecsetje, stigma penicillatum ecsetszerü bibe, p. a lósóskáé. L. Aspergilliformis.