(aedelith) (ásv.), a prehit-nek azon változata, melyet Walmstedt irt le s elemezett (1825). Aedelfors-ról Svédországban.
János Keresztély, német szabad gondolkozó, szül. Weissenfelsben 1698 jul. 8., megh. 1767 febr. 15. Jénában teologiát tanult, azután Zinzendorf grófhoz a herrhutiak légkörébe került. Innét bejárta egész Németországot, mint a pozitiv kereszténység nyilt ellenfele, mindenütt hirdetve a «szabad gondolkozás» igéjét szóban s irásban. Mindenütt üldözték, végre II. Frigyes 1749. megengedte neki, hogy ha lemond az irodalomról, Berlinben tartózkodhatik. Itt halt meg. Művei közül említendők: Moses mit azfgedecktem Angesicht von zwei ungleichen Kindern Lichtlieb und Bilindling beschauet (1740), Christus und Belial 1741 stb. Ujabban megjelent; Auswahl aus E.-s Schriften (Bern 1847). Önéletrajzát kiadta Klose (1849. V. ö. Mönckenberg H. S. Reimarus und J. Chr. E. (Hamburg 1847) Guden, J. Chr. E. (Hannover 1870). Művei hamar feledésbe kerültek, de jellemző alakja ama kornak, melyben a racionalizmus csakhamar sokkal erősebb ellenfeleit a positiv vallásoknak szülte.
hesszeni nemesi család. Ebből eredt E. Lajos báró badeni államminsizter, szül. 1823. Karlsruheben, megh. 1872. Konstaurban. Egy ideig a hesszeni választót szolgálta, aztán a badeni nagyherceg követe volt Bécsben. A schleswig-holsteini kérdésben Beusttal egyetértőleg a középnémet államok önálló politikája mellett foglalt állást. Bár a nagyherceg a poroszokhoz szított, 1866. E. mint államminiszter a nagy német eszmében hiven az osztrákok mellett küzdött. A háboru szerencsétlen befejezése után E. kénytelen volt lemondani és azóta nem igen szerepelt a nyilvános életben.
Lipót báró, az előbbinek öccse, hires cs. és k. lovassági tábornok, szül. 1826 máj. 10. Karlsruheben, megh. Budapesten 1893 márc. 27. Alig tizenhat éves korában a csász. seregbe lépett résztvett annak magyarországi hadjáratában, és mint főhadnagy, Windischgrätz alatt, ott küzdött Bábolnánál, Mórnál és Szolnoknál. A béke idején lassankint a 10. huszárezred ezredesévé emelkedett. Ennek élén nagyon kitünt az olasz háboruban, különösen Magentánál, hol kétségessé tette a franciák diadalát, és Solferinonál. A huszárság nagy katonai erényei elragadták a daliás termetü, bátor férfiut, és midőn a háboru után mint tábornok a lovasság felügyelőjévé neveztetett ki, e fegyvernem részére körülbelül azt a szabályzatot állította fel és vitte keresztül, mely a leginkább a speciális magyar lovasságnak felel meg. E rendszert oly kitünőnek találták, hogy azt, mint egy angol folyóirat irja, Európa összes nagy hadseregei magukévá tették. Résztvett az 1866-ki nagy háboruban Königgrätznél, a haditanácsban fel is szólalt a csata terve ellen, bár siker nélkül, de magában a csatában derekasan megállotta helyét. Még 1866. altábornagynak, 1867. pedig a 4. huszárezred tulajdonosának neveztetett ki, de 1869. egy időre visszavonult a tényleges szolgálattól. Még ugyanazon évben a lovasság főfelügyelője lett, 1874. pedig Magyarország főhadparancsnoka. Azóta E., ki mát 1860. rokona. Gyulai táborszernagy által fiává fogadva, felvette a Guylai nevet is, nemcsak állásánál fogva, hanem mint magyar nagybirtokos is, élénk részt vett a közéletben. Egyideig, különösen a sajtó előtt, mely nem szünt meg eljárását és nyilatkozatait birálni, éppen nem volt népszerü és 1881. még az esküdtszékhez is fordult, mely azonban a vádlottat felmentette. Idővel azonban, midőn fia, kit egészen magyar szellemben neveltetett, felnőtt, egyre otthonosabbá vált hazánkban. E. különösen 1886-ban tünt ki Jansky tábornok hires esete alkalmával. E. ennek eljárását rosszalta, mit Tisza miniszterelnök a képviselőházban megemlített. E.-nak ezután julius havában bekövetkező nyugdijaztatását e nyilatkozatának tulajdonították, mi népszerüségét rendkivül emelte. Azóta mint a fővárosi társasélet egyik legszembetünőbb alakja szerepelt. A hatalmas termetü férfiu 1891 óta betegeskedett. Halála az egész országban nagy részvétet keltett. Nejétől, Kronau Friderikától egy fia született, a magyar- s horvátországi Gyulai birtokok örököse.
Antal, nyelvész, született Aradon 1846., régi nagybirtoku családból, középiskoláit a bécsi Theresianumban és Aradon végezte, s korán nagy kedvvel üzte az idegen nyelvek és a történelem tanulását; jogot és nyelvészeti tanulmányokat végzett a pesti egyetemen, majd a honvédelmi minisztériumban elfoglalt fogalmazói állásáról lemondva, nagyobb európai utat tett, több nyugati és keleti nyelvet megtanult, lőkösházi birtokán dolgozgatott; munkásságáért több külföldi orientalista társaság is tagjául választotta. Munkái: A szláv elemek az uj görög nyelvben (Budapest 1873); Rumun elemek a magyar nyelvben (1875); Egy ismeretlen magyar orientalista (1876); Ibn Dastah (1878); Xorenai Mózes örmény történetiró az Ogundur és Ogur bolgárokról (1878); Dentek és magyarok, magy. őstörténelmi vázlat (1878). Fordított is több munkát, igy: Schleicher Ágost után: A nyelvészet és a természettudományok és Darwin és a nyelvtudomány; Müller Frigyes után: A népvándorlások a nyelvészet világánál; (Müller Miksa után: A nyelvtudomány eredményei; Renan Ernő után: Spinoza; Oncken Ágost után: Az osztrák földrészek és törekvéesik (mindezt 1878). A megfeszített szellemi munka és családi viszonyok miatt elmezavarba esett és 1880 óta a Schwartzer-féle budai elmekórtani intézetben sinlődik.
község, l. Simánd.
l. Edremid.
a vidék neve, ahol a szentirás elbeszélése szerint az első emberpár lakott. A név babiloniai eredetü és a héberek a hasonló hangzásu héber szóval, amely gyönyörüséget jelent, hozták összefüggésbe.
(ejtsd: idn), 110 km. hosszu folyó Angliában, Westmoreland grófság K.-i részében ered; Átfolyik Cumberland grófságon, öntözi a Cross Fell (936 m.) nyugati alját; Carlislenál hajózható csatorna ágazik ki belőle, amely Cumberland fővárosát Post-Carlislelal köti össze. A Solway-öbölbe torkollik. Lazacok gazdag. Legnagyobb emlékvizei: balról az Eamont, jobbról az Irthing.
(ejtsd: idn), angol nemesi család. Tagjai egyébiránt, ha a lord avagy earl rangra emelkednek, 1744 óta az Aucklan névvel is élnek. Az első E.-Auckland lord Vilmos volt, E. Róbert baronet fia, szül. 1744., megh. 1814. Kitünt mint diplomata, és mint jogi és nemzetgazdasági iró. 1780-82-ig hely, alkirály volt Irországban, 1785 óta mint Pitt hű követője, követnek ment Párisba, később Madridba és Amerikába, 1790. pedig Hollandiába, ahonnan 1793. tért vissza, amidőn pairré tették. Azután mint a postaügy minisztere belépett a minisztériumba, melyből 1801., Pitt-tel együtt vált ki. Főbb művei: Principles of penal law. (1772); Four letters to the Earl of Carlisle (1779); History of New-Holland. Levelezésété és emlékiratait (Journal and Correspondence) kiadta fia (bathi püspök). 4 köt. 1860-62.; Mivel legidősb fia a Themzébe fult, a pairségben második fia, E. György követte, (szül. 1785., megh. 1849.), ki 1835-36. a Grey és Melbourne kabinetben kereskedelmi miniszter volt, 1836. indiai kormányzó lett és 1838. szerencsés háborut viselt Afghanisztánnal. Midőn 1839. Angliába visszatért, a górfi rangot kapta. Vele ki is halt a család grófi ága. Mint az E.-Auckland család 3. lordja öccse követte, E. Róbert János, szül. 1799., ki mint bathi püspök halt meg 1870. Ennek legid. fia, E. Vilmos György lett a 4. lord (szül. 1829. meghalt Londonban 1890 febr. 27.); 1847;61-ig mint diplomata működött a külföldön. A jelenlegi lord, E. Vilmos Morton 1859. született.