angol formája az Eduard névnek.
(ejtsd: edvardsz), két county az Egyesült-Államokban; az egyik Illinoisban 5150 km2 területtel 8674 lak., Albion székhellyel; a másik Texasban, 3600 km2 területtel, gyér lakossággal.
1. Amália Blandford, angol irónő és egyiptologus, szül. Londonban 1831., megh. Wetton super Mareban 1892 április 15. Első regénye: My brother's wife 1855 jelent meg; ezután következtek: Hand and glove (1859); Barbara's history (1864); Half a million of money (1865); Miss Carew (novellagyüjtemény 1865); Debenham's sow (1870); In the days of my youth (nöovellagyüjtemény 1873); Monsieur Maurice (1873); és legjobb műve Lord Brackenbury (1880). Ezenkivül ifjusági iratokat is irt. A summary of English history (1856); Story of Cervantes (1862). Utleirásai: Untrodden peaks and unfrequented valleys; a midsummer ramble in the Dolomites (1873); A thousand miles up the Nile (1870, 80 sajátkezű illusztrációval). Poole S. tanárral és Wilson E.-vel 1883. a Egypt. Exploration Fund folyóiratot alapította; tanulmányozta a régi egyiptomi emlékeket s ennek révén a new-yorki Columbia egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Mint költőnő Ballads-aival lépett fel (1865) s összeállította A poetry-book of elder poets c. gyüjteményét (1879). Magyaul megjelent: A nyoma vesztett. Átdolgozta Szász Károly (Bpest 1882); Borbála. Ford. Zichy Kamilla (Bpest 1881); Lea a divathölgy (Bpest 1877). - Unokahuga E. Matild Borbála Betham, szül. Westerfieldben 1836., korán kezdett irogatni s első költeményeit: The golden lee és All the Jear round, Dickens Károly adta ki. Regényei: The vhite house by the sea (1857); Doctor Jacob (1864) és Kitty (1869), melyek több nyelre le vannak fordítva. Ő tőle való még: A year in Wettern France (1875) és Hand-book to Southern, Eastern and Central France.
2. E. Henrik Sutherlan, angol iró, szül. Londonban 1828. 1856. II. Sándor orosz cár koronázásánál mint tudósító volt jelen s tovább időzvén Moszkvában, The Russians at home c. könyvét adta ki Londonban 1858., 1862. irta History of the opera c. munkáját, azután mint a Times levelezője Oroszországba, majd Lengyelországba, ahol a felkelés előjelei már mutatkoztak. Lengyelországból kiutasíttatván, Szent.-Péterváron és Moszkván át D.-Oroszországba ment, hogy onnan még egyszer visszatérjen a felkelés szinhelyére. Érdekesen irta le ezt Private history of a Polish insurrection c. munkájában (Lond. 1864); 1867. E. a Times képviseletében Luxembourgba ment, honnan a luxembourgi kérdésről irt tudósításokat. A német-francia háboruban 1870. a német főhadiszállásról tudósította a Times-ot. The Germans in France (Lond. 1874) c. könyvében a németek hadviselési módját élesen megkritizálta. Mint elbeszélő iró is nevet szerzett magának következő regényeivel: The case of Rueben Malachi (1886); The governor's daughter (u. o. 1868); Malvina (1871); The missing man (1885); What is a girl to do? (1885); The case of Rueben Malachi (1886); Dutiful daughters. A tale of London life (1890). Az operáról irt studiumai: Life of Rossini (Lond. 1869); Rossini and his school (u. o. 1881); The lyrical drama (1881); The Prima Donna. Her history and sorruonding from teh 17. to the 19. century (u. o. 1886); Idols of the Frenche page (u. o. 1888). A keleti kérdésről irt munkája: The Slavonian provinces of Turkey (Lond. 1876); majd The Russians at home nd the Russians abroad (1879) és The Romanoffs (u. o. 1890).
3. E. Edvin, angol radirozó, született Framlinghamban 1823 jan. 6., megh. Londonban 1879 szept. 15. Kezdetben jogot tanult, 1860 óta a radirozást. Mintegy 370 radirozott művet készített, (többnyire tájképeket) s Old Inns of England c. alatt 150 ilyen lapot adott ki.
(ásv.), l. Monacit.
l. Testi nevelés.
cementelő por (koh.), az a poralalku anyag, mely között a cementelés eszközlése végett a kovácsvasat, ezüsttartalmu aranyat, rezet stb. rétegenként elhelyezve hevítik, és melynek behatása következtében az elzárt edzőedényben történt hevítés alatt vagy magába veszi a fém a pornak egy részét, p. kovácsvas átváltozik acéllá, ha szénpor között hevíttetik, és sárgaréz képződik, ha rézfém cinkérc pora között hevíttetik; v. pedig a cementelés alá fogott fém egyik alkotó része kiválik; p. ha ezüsttartalmu arany klortartalmu anyagokkal hevíttetik, kiválik az ezüst int klorezüst, vagy ha nyersvasat hevítnek vasoxid között, a nyersvas széntartalmának egy része kiválik és a nyersvas kovácsolható lesz.
(ejtsd: ékhaut), 1. Gerbrand van den, hollandi festő, szül. Amsterdamban 1621., megh. 1674.; Rembrandt tanítványa volt és mindenben rendkivül ragaszkodott mestere modorához fölfogásban, elrendezésben, szinezésben, az árnyékos fény alkalmazásában egyaránt, anélkül, hogy azt utolérte volna. Élete vége felé művei mind hidegebbekké, szintelenebbekké válnak; ilyen p. a szürkés szinezésü, éppen nem vonzó Pomona és Vertumnus a budapesti orsz. képtárban, 1669-ből, (228.) festett arc- és genreképeket, de főleg bibliai képeket. Ezek közül legsikerültebbek, ill. részben leghivebben türközik vissza Rembrandt modorát: Anna fölajánlja fiát, Sámuelt Istennek (Páris, Louvre); A királyok imádása (Hága); A házasságtörő asszony Krisztus előtt (Amsterdam); Salamon bálványimádása (Braunschweig); Sophonisbe (Szt.-Pétervár, Ermitage); Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni (London, nemzeti képtár) stb.
2. E. Jakab József, belga festő, szül. Antwerpenben 1793., megh. Párisban 1861.; először ötvös, azután szobrász volt, és Kleopatra halála c. szoborművével (1821) dijat is nyert, de utóbb egészen a festészetre adta magát és 1839-44. a hágai akadémia igazgatója volt. Kezdetben népies genre-, utóbb főleg történeti képeket festett (Nagy Péter Saardamban). Kiadta a Collection de portraits d'artistes modernes nés dans le royaume de Pays-Bas (Brüsszel 1822) és Costumes de peuples de toutes les provinces du royaume d Pays-Bas (u. o. 1827) c. diszműveket.
(ejtsd: eklo), járási székhely K.-Flandria belga tartományban, 20 km.-nyire Gandtól, vasut mellett, (1890) 11 879 lakossal, csipkekészítéssel és gyapjukelmeszövéssel.
Frigyes van, németalföldi költő, szül. Harlemben 1860 ápr. 3. Jelenleg orvos Amsterdamban. Az ujabb irodalom egyik legkiválóbb tagja s a De Nieuve Gids c. folyóirat szerkesztője. Nagy hirnevet szerzett az állatvilágból vett meséivel; De kleine Johannes (Hága 1887); szindarabjaival: Het sonnet (Hága (1883); De Student thuis (Amsterdam 1886) és Don Torribio (1887).
folyó Utrecht németalföldi tartományban, Geldernben ered, Amersfoortnál hajózhatóvá lesz és a Zuyder tóba torkollik.