ürmérték a régi hébereknél. Egy É. tizedrésze a khómornek és három szeát tartalmaz. Ami mértékünk szerint 39,99 l. Gabonanemüek mérésére használták.
egyike az Uj-Hebridáknak (l. o.).
török törzs; a Kis-Ázsia Ny-i és D-i részén lakó zejbekség e névvel nevezi főnökeit. Eredetileg egyenlő értékü volt nálunk az aga vagy bej szóval, és csak is a főnököket illette meg e cim. Mai napság a jobb módu és vitéz hirbe jött zejbelek is megtisztelik egymást e cimmel. Kijárt még e cim a hiresebb zejbek rablóknak is, mint Dervis efe stb. Leginkább Ájdin és Szmirna vidékén használatos.
gör. ephéoi, 1. Az ókori Athénben a férfikorba lépő ifjak közneve, akik 18. évüket betöltve, a község anyakönyvébe (léxiarchikon) beiratván és polgári esküjöket letevén nagykoru, önálló polgároknak nyilváníttattak. Az eskütétel helye az Athéna Agraulos temploma volt. A népgyüléseken való részvétel jogát az E. csak 2 év multán kapták meg, miután előzetesen 2 évig határőri szolgálatokat teljesítettek. Ez időtől kezdve külső hadjáratokat is alkalmazhatók voltak. - 2. Tágabb értelemben a gyerekkorból kilépett ifjak. A művészet rövidre nyirott hajjal ábrázolja az E.-et, szemben a fiukkal és férfiakkal, akik hosszu hajat viselnek. E nyiratkozás a 16. évben volt, s az Apaturia-ünnep (l. o.) 3. napja valószinüleg innen kapta kureótisz (nyirás) nevét.
(gör.) a. m. mellette ülő, az ó-görög játékoknál annak az agonisztának a neve, aki a páratlan számu küzdők kisorsolása alkalmával ellenfél hiányában a küzdelem végéig ülve maradt s csak az utolsó győzővel mérkőzhetett.
(gör.), eredetileg történeti napló, melyben napi események foglaltatnak időrendben; majd ujságok, időszaki lapok, de különösen csillagászati évkönyvek (l. o.) megjelölésére használt szó; ilyen értelemben lépett az almanach (l. o.) név helyébe. Szokás még a Nap, Hold, bolygók és üstökösök E.-áiról beszélni, értvén rajtok ezen helyüket gyorsan változtató égi testek helyeinek, illetve azok koordinátáinak (l. o.) napról-napra vagy 5-10 napra való összeállítását, amint azokat a csillagászati évkönyvek és időszaki lapok közlik.
(gör.), minden valószinüség szerint fertőzési betegség, amely rendszerint nehány nap alatt véget ér s mindig kedvező kimenetelü. Tünetei főleg nagyobb foku forróságban (38-40°C.) és ennek következményeiben szoktak állani, fejfájás, tagfájdalmak, rosszullét, stb. E betegség elég gyakori, kóroka azonban ismeretlen, s az is kérdés, vajon egyáltalában létezik-e ilyen önálló kórfolyamat, vagy pedig az E. csak különböző enyhébb lefolyásu betegségeknek felel meg.
az ujabb török nyelvben urat jelent és mint ilyen a tudományos és hivatalnoki osztályba tartozókat illeti meg. Eredetét az uj-görög authentis szóból magyarázzák, mely urat, parancsolót jelent. Az E. cim régebben inkább volt korlátozva, ma tökéletesen pótolja az európai «ur» fogalmát. A szutánnak is, pádisah E. a cime és beszéd közben efendimiz (urunk) a megnevezése, nem különben a szultán ivadékainak is, kik szintén az E. titulussal kell hogy beérjék. Nem szokásos az E. cimet a kisázsiai parasztoknak, meg egyáltalában olyanoknak megadni, akik irni meg olvasni nem tudnak. Ezeknek aga (gazda) a cimezésük. Nagyobb rangokkal járó cimek után az E. szót is oda szokták illeszteni, mint p. pasa E. (pasa ur), bej E. (bej ur), a külügyminisztert régebben rejsz E.-nek nevezték, Abdul-Medsid szultán óta azonban ezt az elnevezést is modernizálták. Sajátságos, hogy az E. cim nemcsak a férfiakat, hanem a nőket is éppugy megilleti, akiket beszélgetés vagy nevük megemlítése közben, udvariatlanság volna e cimtől megfosztani. Igy a hanym szót, mely asszonyt, kisasszonyt jelent, hanym E.-re egészítik ki.
(Efferding), város Wels felső-ausztriai kerületi kapitányságban, 4 km.-nyire a Dunától, vasuti és gőzhajóállomás, (1890) 2155 lak. szép gót templommal (1451-1510. építették), amelyben értékes régiségek vannak. A Stahremberg-féle kastélyban fegyver-, képgyüjteményt és értékes irattárt őriznek. Közelében Schaumburg romjai láthatók. E.-ről Evirdingen név alatt a Nibelunének is tesz már említést.
(gör.), ősrégi, még a mitikus korban keletkezett athéni birói testület 51, kizárólag az arisztokracia köréből vett taggal, mely főbenjáró bünökben itélt és polgári ügyekben csak fellebbezési biróságul szerepelt. 4, mások szerint 5 törvényszékük volt. A vérbirósági fontosabb ügyeket (szándékos emberölés, méregkeverés, gyujtogatás stb.). Solon elvette az E.-tól s a tőle ujra szervezett areiopagosra bizta, s azóta az E. törvényszékei fontosságukat mindinkább veszítették. Hatáskörük következőkép oszlott meg: 1. A Palladiomon székelő E. oly ügyekben biráskodtak, mikor a gyilkos a szándékosságot tagadta (phonos akusios); ez esetben a gyilkosnak mindaddig távol kell maradna az országból, mig a meggyilkoltnak rokonai hazatérését megengedték. 2. A delfini E. törvényszékhez tartozott a jogos emberölés. Demosthenes korában az említett ügyek a héliasztáknál bonyolíttattak le. 3. A Pritanneumon, ősi szokás szerint, a gyilkosokul vádolt állatokon és élettelen tárgyakon biráskodtak; a kérdéses tárgyat formális itélet utján kihatárbólítottották. 4. A Zea-kikötő közelében székelő E. végre abban a különös esetben itéltek, ha a nem szándékos emberölésben elmarasztalt és távollevő vétkes időközben ismét gyilkolt. Mivel elitéltetése értelmében a partra nem léphetett, csónakban állva felelt az E. kérdéseire. Elmarasztaló itélet esetében élethossziglan való számkivetéssel sujtatott.