Tiszta időben az ég többé-kevésbbé intenziv kék szinben látszik. Az a kérdés, hogy az ég kék szine mitől származik, még teljesen tisztázva nincsen. Legvalószinübb Clausius magyarázata, ki a Newton-féle szines gyürük elméletét ezen tüneményre is kiterjeszti. Ő szerinte fénytalálkozási tünemény származik, midőn s napsugarak a levegőben lebegő vizhólyagcsák vékony falaitól visszaverődnek és derült időben e hólyagcsák falazata oly vékony, hogy az elmélet által a kék szin létesüléséhez követelt feltételeknek eleget tesznek. Amint a levegő nedvesebbé lesz, a hólyagcsák is vastagoknak, a kék szin elmosódik és végül a levegő átlátszatlanná válik. Nicholson a szem recehártyájának alkotásában keresi az E. okát. Ujabban hartles (nature 39. K.) az É.-ét az ozongáz fluorescenciájának tulajdonítja.
János, grönlandi hittérítő, szül. Norvégiában 1686 jan. 31., megh. 1758 november 5. 1707-1717, predikátor Drontheimban. 1721. nejével, Rash Gertruddal és két fiával, miután két hajót szerelt fel közadakozásból és részben állami segítséggel, 40 főnyi kisérettel Grönlandba hajózott, hogy ott a keresztény vallást terjessze. Misszionáriusi törekvésében a dán kormány egyideig támogatta, 1731. azonban e támogatást megvonták tőle. Mindenben hű kisérőtársa, felesége, ez időtájban meghalt és a teljesen magára hagyatott ember visszatért Dániába, hol a grönlandi misszionáriusok iskolájának főfelügyelőjévé nevezték ki. Ez állásában egész lelkével a misszió céljának élt. Halála után fia, E. Pál foglalta el helyét. Született Norvégiában 1708., meghalt 1789. Elkisérte atyját Grönlandba, s mikor az apa visszatért Dániába, ő maradt helyette 1740-ig a grönlandi vallásterjesztő misszionáriusok élén. Majd ő is visszament Dániába, hol püspökké és a teologia professzorává lett, később pedig - atyja halála után - a szuperintendensi székben annak helyét foglalta el. 1766. fejezte be a bibliának (uj-testamentum) még atyjától a grönlandi nyelvre megkezdett fordítását. Két fia maradt. Az egyik: E. Niels tengerész-tiszt volt. Állama Grönlandba küldte ki felfedező utazásra. Ez út leirását hagyta hátra maga után, megh. 1804. E. Pál másik fia E. F. Saabye 1770-80-ig grönlandi misszionárius volt, majd később Adbye főpapja. Grönlandi élete és működéséről naplójában számolt be. E könyv cime: Brudstykke of en Dagehog, holden i Grönland i Aareae 1770-1780, udgiven of Biskupo Plum.
a. m. Egede emléke, telep É.-Grönlandban a Diszko-öböltől délre, (1880) 1016 lak., jó kikötőjénél fogva a cethalászok menedékhelye. Az 1759. alapított helyet Egede János dán hittérítő tiszteletére nevezték el.
(gör. Aigaion pelagos, lat. Mare Aegaeum) a Földközi-tenger azon részének neve. melyet K.-ről Kis-Ázsia Ny-i partja, Ny-ról Görögország K-i partja, É-n Thrakia és Makedonia, D-n pedig Kreta szigete határol. Nevét a görög tradicio szerint Aegys-tól vette (l. o.), de más néven Archipelagusnak neveztetett. Északi rész thrák tengernek (Mare Thracicum) neveztetett, déli része krétai tengernek (Mare Creticum), mellyel É. felé a Mare Myrtoum volt határos. Számos öble tagolja Görögország tengerpartját (az argolisi, saroni, malei, pajazaei) és Makedonia partvidékét is (a thermaei, toronei, singusi és strymoni), valamint számos szigetet vesz körül, melyeknek DNy-i csoportja cykladoknak, DK-i sporadoknak nevezhetik, a legnagyobb azonban a Görögország partján huzódó Euboia, mely után Lesbos, Chios, Samos és mások következnek. E tenger valamint a benne levő szigetek közvetítették az ó-korban az érintkezést az európai Görögország és Kis-Ázsia között s ezen az uton terjeszkedett a Keletnek műveltsége Nyugat felé.
Gottlob, német történetiró, született Gerabronnban (Württemberg) 1949 márc. 1. Történelmi és nyelvészeti tanulmányait a tübingai egyetemen végezte s 1885 óta Stuttgarban működik mint gimnáziumi tanár. Történelmi művei közül megemlítendők: Friedrich Wilhelm der grosse kurfürst (Stuttgart 1880); Deutsche Geschichte im Zeitalter der Reformation (Berlin, 3 kiad. 1893); Deutsche Geschichte im XVI. Jahrhundert bis zum Augsburger Religionsfrieden (Stuttgart 1889). Több iskolakönyvet is adott ki, tov. Tacitus Germániáját és Liviusnak 23. könyvét.
város Magdeburg porosz kerületben a Saale mellékvize a Bode és vasut mellett, (1890) 5497 lak., cukor- és sörgyártással, jelentékeny bőrcserzéssel, gőzmalommal és téglaégetéssel.
Keresztély, német nyomdász, szül. Hadamarban 1502 jul. 26, megh. 1555 február. 1529. Strassburgban telepedett meg és utóbb 1531-től haláláig Majna melletti Frankfurtban nyomdász és betüöntő volt. Betüi igen keresettek voltak. 1535. nyomtatta németek bibliáját és az általa összeállított krónikát. Nyomdászati jelvénye oltár volt, melyre égő sziv volt lehelyezve.
folyócska Heves és Borsod vármegyékben, a Tisza jobboldali mellékvize, Borsod vármegyében Apátfalvától ÉNy-ra, Balaton község mellett ered s Eger városát szelve DDK-felé tart. Füzes-Abonynál K-felé fordul s Poroszlón alul a Tiszába ömlik. Hossza 68 km. Mellékvizei a Tárkányi, Ostorosi és a Kanya-patak, mindhárom balfelől. Az E. neve már a záztyi apátság 1067. évi alapítólevelében előfordul. Kulturális tekintetben igen nevezetes, mert mellékén az ősi tüzelő helyeknek s nomád telepeknek számos maradékát találták meg. Az E. völgyében mindenféle kő-, csont-, agyagrégiségekre és konyhahulladékokra bukkantak; ismeretesek a felső-tárkányi, kristályok és zsihalmi leletek és az eger-lövői tumulus és kőszekerce. Eger város is tőle vette nevét. V. ö. Kandra Kabos: Borsod az őskorban és ujabb kőkori leletei. (Arch. Értesítő 1876. X., 46-50).
(l. a mellékelt térképet), rend. tan. város Heves vármegyében, a vármegye székhelye, az Eger folyónak mindkét partján. A város a folyó csinos völgyében, 170 m. magaságban fekszik; számos tornyával s zöldelő hegyeivel csinos látványt nyujt, ámde szabálytalan s rendezetlen utcái kevésbé szépeknek tünnek fel, mihez még hozzájárul, hogy terjedelmes külvárosai (F.-Német, Hatvan és Maklári külváros) inkább falusias jellegüek. Legszebb része az a nagy tér, melyen az érseki székesegyház áll; ez a nagy, keresztalaku, 3 hajós épület, mely hazánk legnagyobb templomai közé tartozik, 1831-37. Pyrker László érsek költségén (800 000 frt) Hild József tervei szerint görög stilusban épült; hossza 100, szélessége 54 m.; főbejáratához 18 m. széles lépcső vezet, melyet Péter, Pál továbbá Szt. István és Szt. László szobrai diszítenek; 12 korinthi oszlop tartja a 40 m. magas kupolát, mely mellett két 56 m. magas tornya van; a templom szoborművei Marco Casagrande-tól, oltárképe Dannhauser-től valók.
[ÁBRA] Eger
[ÁBRA] Eger város címere.
[ÁBRA] Eger a XVI. században.
A székesegyháztól É-ra az érseki palota, K. felé a liceum díszes épülete áll, melyet 1765-85. Esterházy Károly gróf püspök épített; az épület közepét a Hell Miksa tervei szerint berendezett, 53 m. magas csillagvizsgáló (1786), többi részét az érseki jogliceum, a nagy könyvtár s az intézet egyéb gyüjteményei foglalják el. A székesegyháztól D. felé a nagy érseki kert terül el. A város egyéb nevezetes épületei még a ciszterciek temploma és kolostora, a szerviták, irgalmasok és ferenciek kolostora, a megye- és városház. Az irgalmasok egyházával szemben áll a török időből megmaradt 35 m. magas, 14 szögletü minaret, melyet Pyrker 1829. renováltatott. A város ÉK-i szélén, a hegység végső nyulványain az E.-i vár maradványai állanak, melyeknek még épségben levő részei honvédszárnyául szolgálnak, mig legmagasabb része kálváriává van átalakítva; a vár bástyájában E. hős védőjének, Dobó Istvánnak sirja van, melyet Pyrker 1833. Dobó-Ruszkáról szállíttatott ide. A Maklári külvárosban, az Eger partján 31°C. hőmérsékletü tiszta meleg forrás fakad, mely két fürdőt (érseki és Simkovics-féle) lát el vizzel; e fürdőket főleg bőrbetegségeknél használják sikerrel.
E. hazánk jelentékenyebb városai közé tartozik, melyben a politikai és az egyházi élet számos nevezetes tényezője székel. Itt székel Heves vármegye törvényhatósága, az egri járás szolgabirói hivatal, a királyi törvényszék és járásbiróság, pénzügyigazgatóság, kir. adófelügyelőség, kir. tanfelügyelőség; van továbbá itt államépítészeti hivatal, pénzügyőrbiztosi állomás, adóhivatal, ügyvédi kamara, kir. közjegyző, állami állatorvos, szőllőszeti és borászati állami közeg, csendőrszakasz-parancsnokság, állandó vegyes felülvizsgáló bizottság s a 60. hadkiegészítő kerület széke. Egyházi tekintetben E.-nek mint az egri érsek székével s az egri egyháztartomány és egyházmegye székhelyével van nagy jelentősége; itt székel a főkáptalan és főszentszék, prépostság, s 7 szerzetház (12 templom, 4 kápolna, 7 kolostor). Tanintézetei: a róm. kat. érseki jogliceum (1741), érseki hittani intézet (1700), az állami reáliskola, cistercia-főgimnázium (1692), róm. kat. papnevelő intézet róm. kat. tanító és tanítónőképzőintézet, s az angol kisasszonyok vezetése alatt álló nőnevelőintézet és nőképezde, állandó szőllőszeti és kertészeti tanfolyam, alsóbbfoku ipariskola, keresk. iskola, két nőegyleti árvaház, stb. A szellemi élet élénkségét emeli számos egyesület és társulat, 2 könyvnyomda s a következő lapok: Eger (szerk. Szabó Ignác, XXXI. évf.), Egri Népujság (szerk. Luga László, XXIV. évf.), Eger és vidéke (szerk. Klazsánszky László és Schwarc Sándor, XII. évf.), Irodalmi Szemle (szerk. Luga László, XVIII. évf.), Egri Egyházmegyei Közlöny (szerk. Böhm János, XXV. évf.), és Népiskolai Tanügy (szerk. Katinszky Gyula, XXIII. évf.).
E. lakóinak száma 1850. 16 858 volt, 1870-ben 19 150, 1891-ben 22 427- ezek legnagyobbrészt (21 911) magyarok, német csak 272, tót 130 van; hitfelekezet szerint van 19 381 róm. kat., 166 ág. evang., 406 helv. és 2396 izraelita. A lakott házak száma 3102. Lakói földmiveléssel s főleg bortermeléssel foglalkoznak; az egri vörösbor a legjobbak közé tartozik. Ipara s kereskedelme nem jelentékeny; E. a magyar államvasutak egyik kis szárnyvonalának végpontját képezi; van posta- és táviróhivatala s postatakarékpénztára. A városban 3 pénzintézet van s az osztrák-magyar bank itt mellékhelyiséget tart fenn. E. határa 6052 ha.
Története. E. a legrégibb városok egyike; Szt. István püspökséget alapított is s Catapranust nevezte ki első püspökké. Mivel ezen püspökség igen nagy javadalmakkal birt, IV. Béla király adománylevelében kikötötte, hogy a király negyedik fiát az egri püspök tartozik felnevelni, mely föltétel V: István által akként módosíttatott, hogy ha a királynak nincs 4 fia, a püspök a koronaörököst tartozik jövedelmeiben részeltetni. Itt telepíttettek le először Cletus prépost, II. András király kancellára által a ferencrendi szerzetesek s innen széledtek el az országban. A tatárok E.-t teljesen elpusztították, de IV. Béla alatt ujból felépült s falakkal vétetett körül. 1442. a husziták feldulták s lakosai közt iszonyu öldöklést vittek véghez. A parasztlázadás alkalmával 1514. Dózsa egyik vezére, Barnabás, porrá égette. A mohácsi csata után majd Zápolya János, majd I. Ferdinánd vetett ki a városra sulyos adót. Nevezetes a városnak 1552. szept. 11-től okt. 18-ig Ali budai pasa s Achmed temesvári vezér által történt ostromoltatása s hősi megvédése Dobó István s az egri nők által. 1596. okt. 13. III. Mohammed 200 ezer főnyi sereggel elfoglalta E. várát, miután a Nyári Pál alatt állott 1000 magyar s 1500 vallon katona közül az utóbbiak a vár feladását ellenző kapitányt s hadnagyokat megkötözve kiszolgáltatták a törököknek. Ezután csaknem egy századig török uralom alatt volt, mely időben számos lakos áttért a mohammedán vallásra.
1687. dec. 12-én visszavétetett a törököktől, de ezek közül mintegy 600 visszatért a városba, megkeresztelkedett, s ezek lettek az elpusztított város első lakói. I. Lipót király E.-t a királyi városok sorába emelte, de ezen kiváltsága 2 év mulva, Fenesy György püspök s a káptalan kérelmére, ismét visszavonatott. 1704. márc. 30. Forgách Simon közbenjárása folytán megadta magát II. Rákóczy Ferencnek, aki 1708., a trencséni vereség után ide menekült. 1710. nov. 29. I. József király kezeibe került; ugyanez időben nagy dögvész pusztított a városban. 1804. az egri püspökség 3 részre osztatván, az egri érsekség s a kassai és szatmári püspökségek keletkeztek belőle. 1809. a franciák betörése alkalmával azok eltávozásáig itt tartózkodott I. Ferenc neje a trónörökössel s több császári herceggel, sőt a magyar korona is ide hozatott. - Politikai tekintetben a városnak a folyón tul fekvő része régente Borsod-, az innenső pedig Hevesvmegyéhez tartozott, mignem az 1807-iki országgyülésen az egész város az utóbbi megyéhez csatoltatott.
1. az Elbe baloldali mellékfolyója Csehországban, a Fichtel hegységben, Bajorországban a Scheeberg közelében 709 m. magasban ered és Hohenberg mellett csakhamar Csehország területére lép, elfolyik E. városánál, Komotaunál DK-nek fordul, Saarnál pedig K-i és kevéssel odább É-i irányba fordul; Theresienstadtnál, Leitmeritzcel szemben, a Schreckenstein romjai alatt, Csehország egyik legtermékenyebb részében az Elbébe torkollik. Hossza 380 km. Gyors folyása miatt a hajózásra alig alkalmas; ehelyett halakban igen gazdag. - 2. Kerületi kapitányság 455 km2 területtel, (1890) 56 790 lak. - 3. E. (csehül Cheb) város és az ugyanily nevü kerületi kapitányság székhelye, az E. jobb partján emelkedő 448 m. magas emelkedésen, több vasuti vonal találkozásnál, (1890) 18 658 lak., sör-, bőr- és gépgyártással, gyapju és pamutszövéssel, gőz- és fürészmalommal; többféle iskolával, a többi közt ipar- és kereskedelmi iskolával, egy szegényházzal. A középkori külsejü városnak legjelentékenyebb épületei: a Szt. Miklósról elnevezett nagy és pompás templom, amelyet a XIII. században alapítottak és 1892. gyökeresen restauráltak, Lukas festményeivel és szép uj szószékkel. A piacon álló városházán gyilkolták meg 1634 febr. 25. Wallensteint, a régi, most félig romban heverő császári palotában pedig (amelyből a fekete vagy pogánytorony és a csinos kettős kápolna még fenmaradt), Illo, Trcka, Kinsky és Neumann császári generálisokat. A városházán azon termekben, amelyekben egykor Wallenstein lakott, 1872. elhelyezték a város muzeumát; benne számos Wallesteinre emlékeztető régiség és kép van. E. a hohenstaufok korában keletkezett és azok bukása után birodalmi várossá lett, 1266. elfoglalta II. Ottokár. habsburgi Rudolf a birodalomhoz csatolta vissza. 1315-től kezdve állandóan Csehországhoz tartozott. 1631. a svédek, 1742 és 1745. pedig a franciák foglalták el. E. környékét Egerland-nak hivják; lakói sok tekintetben megőrizték a régi szokásokat és öltözetük is eredeti. V. ö. Drivok, Altere Gesch. der deutschen Reichstadt E. (1875). Kürschner, E. und Böhmen (1870). Gradt, Gesch. d. Egerlandes (Prága I. 1893).