(Egmont) Lamoral gróf, Gavre hercege, szül. La Hamaideban (Hennegau) 1522 nov. 18., lefejezetetett Brüsszelben 1568 jun. 5. Régi németalföldi nemes családból származott. 1544. nőül vette Simmern János pfalz gróf leányát, Sabinát, kitől több gyermeke született. 1541-től fogva részt vett V. Károly mindenik hadjáratában s vakmerő vitézségével megalapította katonai hirnevét. II. Fülöp trónralépése után, mint a lovasság vezére küzdött az 1556-59. spanyol-francia hadjáratban s kiváló része volt a st. quentini és gravelines-i győzelmekben. 1559. II. Fülöp Flandria és Artois helytartójává nevezte ki, de E. nem helyeselte a királynak abszolutizmusra és a protestántizmus kiirtására törekvő politikáját s ez okból közreműködött az általánosan gyülölt Granvella miniszter megbuktatásában. Hogy II. Fülöpöt politikája megváltoztatására birja, mint a németalföldi nemesség küldötte, 1565. személyesen indult Spanyolországba, hol a király és udvara ugyan kitüntetéssel fogadták, de üres igéreteknél többet nem tudott kivivni. A képrombolás után (1566) határozottan a spanyol udvar pártjára lépett, ujra letette a hűségi esküt s tartományaiban a protestánsok szigoru megbüntetése után a rendet helyreállította. Ez érdemében bizva nem hallgatott Orániai Vilmos intő szavára, midőn ez őt Alba herceg, az uj spanyol kormányzó közeledésének hirére menekülésre szólította föl. Fülöp nem tudta elfelejteni, hogy egy ideig E. is az ellenzékhez tartozott s parancsára Alba herceg 1567 szept. 9. Brüsszelben álnokul elfogatta és az u. n. vértörvényszék elé állította. Hasztalan tiltakozott mint az aranygyapjas rend lovagja a törvényszék illetékessége ellen: halálra itélték és Hoor gróffal együtt lefejezték. Emlékét Brüsszelben felállított szobra őrzi. Elkobzott vagyona egy részét fiai később visszakapták. Családjának utolsó tagja E. gróf, spanyol tábornok, 1707. halt meg.
falu E.-holland németalföldi tartományban, 9 km.-nyire Alkmaartól, az Északi tenger partján, 2276 lak. Közelében vannak Egmond várának, a hires németalföldi család ősi várának romjai, amelyet a spanyolok feldultak.
1. kis szigetek csoportja a Csagoszarchipelagusban az É. sz. 6° 40' alatt; a szigeteket kókuszdiófák takarják, amelyekből csekély számu lakosságuk mintegy 25 000 liter kókusztejet sajtok ki évenként. - 2. Hegyfok és 2515 m. magas kialudt vulkán, Uj-Zelandban a Cook-csatorna mellett. A vulkánnak gyönyörü kupalakja van; legfelsőbb részét mintegy 500 m.-nyi magasságban örökös hó takarja.
Justus, van, flamand festő, szül. Leidában 1601., megh. Antwerpenben 1674. Antwerpenben van de Hoecke Gáspár tanítványa volt, azután Olaszországba utazott; hazatérve, Rubens tanítványa és segéde lett, majd 1628. Párisba ment, Vouet Simon műtermébe lépett és arcképeivel csakhamar olyan hirnévre tett szert, hogy XIII. Lajos udvari festőjének tette meg és az építészeti és szobrászati akadémia 12 legrégibb tagjának egyike lett. Rubens modorában festett; bár jóval hidegebb szinezésü, de jellemző és előkelő képmásai közül IV. Fülöp királyé és Lipót Vilmos főhercegé a bécsi mzeumban van.
község Thurgau svájci kantonban, 5 km.-nyire Arbontól, a Boden-tó partján, vasut mellet, (1888) 2719 lak., szőllő- és gyümölcs-, különösen körtetermesztéssel.
A római történetben szereplő ősrégi szamnit család. Legrégibb tagja E. Mecennius, aki nejét, mivel a törvény ellenére bort ivott, megölte, a nélkül hogy Romulus ezért megbüntette volna.
(lat.) a. m. én; egoista, önző, l. Egoizmus.
Tóth Béla irói álneve.
(gör.) a. m. kecskehang, sajátságos, a kecske mekegésére emlékeztető hang, mely közép nagy mellhártyaizzadmányok esetében a mellkas hátsórésze fölött hallható a hörghangzás vizsgálatánál.
(a latin ego a. m. én-től), az én szeretete, önzés, az akarat amaz iránya, mely mindenek fölött az akaró ember hasznát, vágyainak, hajlamainak kielégítését keresi. A ki tehát a maga hasznát minden fölé s elé helyezi, másra tekintettel nincsen, se más személyre, se más eszmére, aki maga magáról semmiért és senkiért nem tud megfeledkezni, ez az egoista. Ezzel rokon, de nem azonos az olyan ember, ki mindenben csak a kellemest keresi s a jót is nem azért teszi, mert mindentől független, feltétlen becse van, hanem mert a jót tenni kellemesebb, kedvesebb érzelmekkel jár, mint a rosszat cselekedni. Ezt finomabb, amazt nyers, durva egoizmusnak is nevezik (l. Eudemonizmus). Rokon azért, mert ez az irány mindent az élvezet szempontjából tekint, az élvezet pedig mégis egy neme a haszonnak. Az eudemonizmussal megfér bizonyos erkölcsi fölfogás, a nyers egoizmussal nem, mert aki a maga hasznát minden fölé és elé helyezi, az mást meg is fog károsítani, ha a saját haszna ugy kivánja, s legfölebb a törvényes megfenyítés, mint reá nézve igen káron, fogja korlátok közé szorítani. Aki azt mondják, hogy az ember természettől fogva egoista, egyikét ama tetszetős féligazság, de eltorzítva s igy hazugsággá téve. - A nemzetgazdaságtan egyik iskolája azon felfogásból indult ki, hogy az ember gazdálkodási tevékenységében csak az E. által vezérelteti magát (Smith Ádám). A felfogás helytelenségét az ujabb időben a tudomány kimutatta.