l. Lépcső.
a hasított fával dolgozó iparágak, mint kádárok, bognárok, zsindelyesek stb. fontos szerszáma. Oly vonókés t. i., melynek éle egyenes.
l. Ascencio recta.
(állat), l. Egyenesszárnyuak.
l. a mellékelt képet
[ÁBRA] EGYENES SZÁRNYUAK.
(állat, Orthoptera Oliv., Synistata Fabr., Odorata Fabr.), a rovarok osztályának (Insecta) egyik rendje, melyet a jól kifejlődött rágó szájrészek, szabad előtor, 2 pár különnemü v. hasonló szárny és tökéletlen vagy át nem alakulás jellemez. Testök alakja, nagysága változatos. Többnyire megnyultak, karcsuk, ritkán zömökek és rövid testüek. Vannak köztük alig pár mm. nagyságuak, de elérhetnek 15-20 cmt is (Saga serrata Fab.). Kitin állományu bőrvázzal. Különböző nagyságu és gyürükből összetett testökön általában három főrészt, u. m. fejet, tort és potrohot különböztethetni meg. A fej rendesen nagy és változó alakú. Némelyeknél előre áll és szabadon a torhoz csatlakozik (Froficula), másoknál hátrafelé a tor széle által fedett (Blattina), ismét más fajoknál egészen a torba beillesztett (sáskák, tücskök). Rajta találjuk a külérzéki szerveket, csápokat, szemeket és szájrészeket elhelyezve. A csápok igen változatos alakuak, nagyságuak. Igy lehet fonal, sertealakú, hengeres vagy oldalt összenyomott, a testnél sokkal rövidebb, vagy nála 2-3-szor hosszabb, de mindig számos izből összetett. Nagy összetett szemeik többnyire félgömb-, tojásdad-, vagy vesealakuak, egymáshoz közelebb vagy távolabb állhatnak, de sohasem hiányoznak. Ezeken kivül kettesével, hármasával álló mellékszemeket is találhatni, melyek azonban hiányozhatnak is. Szájrészeik több - páros és páratlan - részből összetettek. A félkör alaku vagy négyszögü felső ajak (labrum), melynek mellső szabad része közepén gyakran kimetszett, igen nagy; a felső állkapcsok vagy rágók (mandibulae, egy pár) igen erősek, sarlóalakúak, élesek, gyakran fogasak és igen alkalmasak ugy a táplálék megragadására, mint annak összeaprítására. Az alsó állkapcsok (maxillae, egy pár) több egymáshoz szorosan kapcsolt részből állanak, melyek közül az állkapcsi faldosók (palmi maxillares) rendesen ötizüek. Az alsó ajak (labium) két félből áll, melyek egymással szorosan nem nőnek össze és mindeniken találhatni egy-egy három izü faldosót (palpi labiales). A tor három gyürűből áll, melyeken a mozgási szervek vannak elhelyezve. Igy az előtoron, mely a középtorral izesül, találhatni az első pár lábat, a középtor, mely az utótorral össze van forrva, viseli a 2. pár lábat és az első pár szárnyat, az utótorra pedig a 3. pár láb és a 2. pár szárny van erősítve.
[ÁBRA] Egyenesszárnyuak.
A torgyürűk alakja, nagysága és állománya az egyes fajok és nemek szerint változó. Hasonlóan a szárnyak jelenléte, vagy hiánya, alakja, nagysága, vésete, szinezete és tarkázata is az egyes fajok megkülönböztetésére fontos jelleget szolgáltat és nevezetes, hogy az ivarok szerint is különböző lehet. gyakran társaságban élnek. Táplálékuk részben növényi, részben állati, általában igen nagy károkat okoznak az embernek. Többnyire szárazon, csak egyesek; az álrecésszárnyuak - álcakorukban élnek a vizben. Nevezetes, hogy némely egyenesszárnyuak szárnyaik összedörzsölése (tücsök-félék) v. lábszáraiknak a szárnyakhoz való dörzsölése (szöcskék) által; hegedülés módjára - zenei hangot is képesek adni. Különivaruak. A himek rendesen nagyobbak, mint a nőstények és ezektől ugy szinre, mint szerkezetre, esetleg életmódra is különbözhetnek. Petéiket vagy egyenként (fülbemászó) v. csomókban (konyha-sváb, sáska stb.) a földbe, nedves helyre vagy a vizbe rakják. Átalakulásuk gyakran évekig is eltarthat. A szárnyatlanok csak háromszor vedlenek. Nyugvó báb-állapot náluk sohasem fordul elő. Az egész földön el vannak terjedve, a tropikus fajok szinezet és nagyság által tünnek ki. Egyeseket már a Devon és Carbon földrétegekben találhatni, melyek azonban a százlábuakhoz hasonlítottak. Mintegy 1500 faj ismeretes. Európában 400, hazánkban pedig körülbelül 150 faj él. Felosztatnak a következő négy alrendre: I. Igazi egyenesszárnyuak (Orthoptera genuina), melyeknek mellső szárnyaik kemények, legyezőszerüen összehajthatók, a hátsók hártyásak. Tökéletlen átalakulók. Ide tartoznak a sváb-félék (Blatitidae), a Mantidák, a Phasmidák, a sáskák (Acrididae), a szöcskék (Locustidae) és a tücskök (Gryllidae) családjai. II. Szárnyatlanok (Aptera), melyek át nem alakulók, durványos szájrészekkel és egyszerü szemekkel birnak, mint a Campodeidák, Lepismatidák, Poduridák és Sminthuridák családjai. III. Bőrszárnyuak (Derpotera), mellső szárnyaik rövidek, bőrnemüek, a potroh végén ollóalaku függelékkel, tökéletlen átalakulók. Ide csak a fülbemászók (Labiduridae) családja tartozik. Végül IV. Álrecésszárnyuak, melyek négy hasonló, hártyás és recés szárnnyal biró, tökéletlen átalakuló és többnyire rágószáju rovarok. Ezeket némely buvár az egyenesszárnyuaktól teljesen külön is választja. Ide tartoznak a tapadólábuak (Thripidae), a könyvtetvek (Procidae), a termeszek (Termitidae), a kérészek (Ephemeridae), a Perlidák és a szitakötők (Libellulidae) családjai. Az egyenesszárnyuakat tűkre tűzve könnyen lehet élethű alakban konzerválni. Hazánk leggazdagabb gyüjteménye a nemzeti muzeumban van, mely magában foglalja a legtöbb magyarországi fajt. Magyarországban az első gyüjtő valószinüleg Koy Tóbiás volt, kinek rovargyüjteményében, mint a megjelent névjegyzék mutatja, 23 hazai faj volt képviselve. Utána Ocskay Ferenc báró gyüjteménye érdemel említést, melyben 183. már 52 hazai faj volt. Legtöbbet azonban a hazai egyenesszárnyuak faunájában megismertetésére Friváldszky Imre tett, ki 75 magyarországi fajt sorol fel, továbbá Friváldszky János szerzett nagy érdemeket, kinek gyüjtése a nemzeti muzeumban van kiállítva. Ezekhez csatlakoznak azután Herman Ottó, Pungur Gyula, Horváth Antal, Horváth Géza stb.
a gőzgépek, gázgépek és az ezekhez hasonló gépek dugattyu-rudjainak egyenes irányba való vezetésére szolgál. Vannak rudozatos, léces és hengeres E.-ek. A rudozatos E.-ek között a legegyszerübb az u. n. Watt-féle parallelogramm. Watt himbás gőzgépeinek dugattyu-rudját kezdetben fogazott ruddal kapcsolta a himba homlokára erősített fogazott ivhez. Ezzel sikerült ugyan a dugattyu-rúd egyenes irányu mozgását a himba ivszerü mozgására átvinni, de miután ez a fogak okozta lökések folytán a gépen rázkódást idézett elő, ezt Watt csakhamar egy más elmésebb szerkezettel, az u. n. Watt-féle parallelogrammal cserélte fel, melyet 1784. talált fel s a nagyobb himbás gőzgépeken még ma is gyakran alkalmaznak. A fekvő gőzgépeken ezelőtt többnyire a léces E.-t használták, melyek párosával egymás felett elhelyezett négy vaslécből állanak. Az ily módon alkotott vezető-keretben csusznak aztán a keresztfej csapjába dugott öntöttvas saruk. Ezeket ma már nagyobbára kiszorította a minden tekintetben célszerübb hengeres vezeték. L. Bajonet-vezeték.
a legegyszerübb vonal és ezért legcélszerübb azt a geometria alapalakjának választani. Egyszerüsége miatt ugyan nem definiálható, de bizonyos tapasztalati tények felsorolása, kapcsolatban az absztrakcióval, mégis kellő világosságba helyezhetik fogalmát. Némely tárgy szemlélete, mint p. egy kifeszített fonál, egy kocka éle, vagy a mellékelt ábra, melyet E.-i tárgynak
[ÁBRA] Egyenes vonal.
Akarunk nevezni, vagy még inkább az e tárgyak által elfoglalt hely szemlélete ébresztik bennünk a két pont határozta E.-u köz képzetét. A tapasztalat arra tanít bennünket, hogy az E.-u köz egymásra következő azonos részekből, a, b, c, d,-ből összetettnek gondolható és bármily kicsinyek is ezek a részek, azokat ujból feloszthatóknak gondolhatjuk; mert ha valamely, a rendelkezésünkre álló eszközök segítségével végzett észleletben bizonyos ilyen részek további felosztását már nem folytathatnók, elképzelhető, hogy a körülmények változtával és tökéletesebb eszközökkel e rések további felosztása is lehetséges. Igy tehát megengedhető az a tapasztalattal összeférő föltevés, hogy ha valamely E.-u közben bármily közel is egymáshoz két pontot veszünk fel, ezek közt okvetetlenül egy e pontoktól különböző pontja fekszik az E.-u köznek. Az e feltevéssel megállapított tulajdonsága az E.-u köznek az, melyet folytonosságnak neveznek. Egy másik adat, melyet az E.-u közre vonatkozólag a tapasztalat nyujt, az, hogy ha az E.-u közt akár jobbról balfelé, akár pedig az ellenkező irányban követjük szemünkkel, azt látjuk, hogy abban mindenpont egy meghatározott helyet foglal el és ha egy tetszés szerint választott pontjából akár az egyik, akár pedig a másik irányban kiindulunk, a kiinduló-ponthoz többé vissza nem jutunk. Az utóbbi tapasztalat azt fejezi ki, hogy az E.-u közben nincsenek csomópontok. Ugyancsak tapasztalati eredmény az is, hogy a E.-u köz befutva az egyik irányban, azonos mard magamagával, ha a másik irányba befutva gondoljuk. Végre ismételt tapasztalatok azt is mutatják, hogy minden E.-u köz mint egy másik E.-u köz része fogható fel, vagy más szóval, hogy minden E.-u köz meghosszabbítható. Ez a körülmény annak a hipotézisnek felállítására vezet, hogy az E.-u köz részét képezi a ontok egy egydimenziós, mindkét irányban határolatlan és folytonos rendszerének, melyet E.-u rendszernek, vagy pedig E.-nak neveznek. Az E.-u köznek felsorolt tulajdonságaiból közvetlenül e rendszernek az az alaptulajdonsága ismerhető fel, hogy bármely két pontja által határolt E.-u közét is vegyük fel, a rendszer minden pontja határpontja lesz két szomszédos E.-u köznek, mely mindkét irányban befutva, azonos a felvett közzel. Ezt a tulajdonságát az E.-nak azzal jellemezzük, hogy azt mondjuk, az E. egy részeinek elhelyezésében identikus pontrendszer.
Abból, hogy az E. egy a leirt tulajdonságoknak megfelelő rendszere a pontoknak, magában véve még nem következik, hogy hány pont szükséges annak meghatározására. Ismét a tapasztalat mutatja, hogy vm. észlelésünk köré eső E.-u tárgy helyét két végpontja határozza meg és minthogy az E.-u köz meghatározza az egész E.-u rendszert, ennek meghatározására is két pont elégséges. Ennek a tapasztalati adatnak megfelel a geometriának következő axiomája: Létezik egy egydimenziós és részeinek elhelyezésében identikus, folytonos rendszeres a pontoknak (az E.), amelyet két pontja meghatároz. Az axioma e fogalmazásában tekintettel arra, hogy az nemcsak az u. n. Euklides-féle geometriának, hanem a geometria többi rendszereinek, főleg pedig a Riemann-féle rendszer egyik alakjának, az u. n. szferikus geometriának is szolgálhasson alapul, eldöntetlen marad, vajjon az E. meghatározására szükséges pontpár tetszés szerinti-e vagy nem. Ez különben a tapasztalat segítségével sem dönthető el, amely csak addig adhat felvilágosítást, mig a két pont észlelésünk körébe esik. Ebben az esetben ugyanis, mint láttuk, a tapasztalat azt mutatja, hogy a két pont az egyenes meghatározására alkalmas, mig ha a két pont közül már csak az egyik azon mezőn kivül esik, melyre észlelésünket kiterjeszthetjük, a tapasztalat további felvilágosítást többé nem nyutjhat. Vajjon előállhat-e az az eset, hogy nem minden két tetszés szerint választott pont határozza meg az egyenest, kapcsolatban áll azzal a körülménnyel, hogy az egyenest nyiltnak vagy zártnak tételezzük-e fel. Noha az egyenes ama részében, mely észlelésünk körébe esik, egy pontból kiindulva és egy bizonyos irányban haladva előre, ehhez a ponthoz nem jutunk többé vissza, e tapasztalattal mégis megegyeztethető az a feltevés, hogy az E. zárt vonal. Igy tehát két, a tapasztalattal nem ellenkező hipotézis közt van választásunk; az egyik az, hogy az E. nyilt, a másik pedig, hogy az E. zárt. A nyilt E. hipotézisének választása a geometria Euklides-féle és Lobatschewsky- vagy Bólyai-féle rendszereire vezet, mig ha az E.-t zártnak tételezzük fel, a geometria Riemann-féle rendszeréhez jutunk. Ami már mostan az E.-nak két pont által való meghatározását illeti, a részletes vizsgálat megmutatja, hogy a nyilt E. feltételezése mellett az E. két tetszésszerinti pontja által határozható meg, mig ha az E.-at zártnak tételezzük fel, lehetségesnek tételezhető fel az az eset, hogy két oly pont, mely az egész egyenest két egyenlő részre osztja fel, - ezeket ellentett pontoknak nevezik - az egyenest nem határozza meg. Aszerint azután, amint feltételezzük, hogy két ellentett pont meghatározza vagy nem határozza meg az egyenest, a geometria Riemann-féle rendszerén ek két alesetét nyerjük.
Euklides definiciója az egyenesről: «EuJeagrammh estin, h tiV exison tsou toiV ej eauthV» az E. ama vonal, mely pontjai közt egyenletesen fekszik); homályos és ki nem elégítő. Néhány matematikus, ki a geometria kiinduló pontjául a távolság fogalmát választotta, a síkot és az egyenest a gömbök egy rendszere segítségével származtatta. Az első ilynemü kisérlet Leibniz-tól származik, ujabban pedig hazánkfia, Bólyai Farkas és Lobatschewsky részletesen foglalkoztak a sík és E. ily módon való elállításával.
a meggörbült tárgyak kellő alakra való igazítása. A fémiparban a hepehupás lemezeket hideg állapotban sík lapra teszik és a megfelelő helyre mért ütésekkel kisimítják. A nagyobb műhelyekben erre a célra 3 v. 5 egymástól bizonyos távolságra állított hengert használnak, még pedig ugy, hogy alul kettő és felül egy, vagy alul három és felül kettő legyen és az alsó hengerek közeit a felsők kisebb-nagyobb mértékben kiöltsék. A hengereket ugy állítják, hogy a két sor közti hézag fokozatosan kisebbedik, ugy hogy az első két henger által meghajlított lemez a többiek közül egyenesen és teljesen simán kerül ki. A görbe drótot rendszerint 5 csiga közt egyengetik ki, melyek szilárd csapok körül forognak. Egyik oldalon van három egymástól bizonyos távolságra álló csiga, melynek közeiben a másik kettő ugy illik, hogy a két sor közti hézag fokozatosan nagyobb legyen. mind a lemez-, mind a drótegyengető hengereket, ill. csigákat, állíthatóan ágyazzák a gépezet állványába. - E. a tengerészetben (ném. das Trimmen, ol. Assetura, ang. to trim), a darabonkint el nem rakható hajórakománynak (mint p. a buzának, rozsnak, szénnek) s hajóürben oly módon eszközlendő ellapátolása és helybenmaradásának biztosítása, hogy a teher egyenletesen felosztassék és a hajó meg nem düljön, eleje vagy hátulja mélyebbre nem merüljön, mint amennyire az megengedhető, ill. mint azt a hajónak vitorlázási tulajdonságai igénylik. A célszerü és helyes E.-től függ a hajónak biztonsága is, amennyiben a szél által megdöntött és ingásban tartott hajónál ily rakomány könnyen az egyik oldalról a másikra ömölhet és a hajónak felfordulását vonja maga után. Ily módon már számos hajó pusztult el.
(bány.), a furólyuk egyenetlenségeinek kijavítására szolgál, rendesen koronás furó.
ami valamely egyénhez, mint őt más egyénektől megkülönböztet sajátság tartozik. Egyéniek tehát a tulajdonságok, tehetségek, hajlamok, de az is, ami ezekből szükségkép folyik; egyéni nézetek felfogások, érzelmek stb. L. még Egyén.