(monogamia) ellentétben a soknejüséggel (polygamia), mely utóbbi szerint a férfi több törvényes feleséggel birhat. A civilizált államokban az E. kivétel nékül a családi intézménynak alapja, s mint társadalmi alapintézmény a kettős házasságra (bigamia) megállapított büntetésben, büntetőjogi védelemben részesül.
ugyanegy elnevezésü hangokat jelentenek, különböző magasság és mélységben vagy különféle hangszerek által megérzékítve, ha p. az emberi hang különböző fajai v. a zenekar különböző hangszerei az á zöngét hangoztatják különböző magasságu vagy mélységü nyolcadban, akkor azt mondjuk, hogy egynemü hangokat énekelnek, vagy játszanak. E. alatt még azt is értik, midőn valamely énektételt egynemü énekszólamok adnak elő, p. szopránok, áltok, tenorok v. basszusok.
(plantae annuae v. aestivales), az olyan növények, melyek teljes fejlődésüket abban az esztendőben befejezik, amelyben
magról keltek, ezután elvesznek, p. a kender, tök, uborka, dinnye.
Rendes jelök 
. Az E.-fejlődése gyakran nem tart 12 hónapig, sőt nem ritkán csak néhány hó vagy hét alatt
bevégződik, p. az apró egynyári Bromusoké, a daravirágé. Az egynyári kukoricának van 100 napos fajtája, mely körülbelül ennyi
idő alatt végzi évenkint életműködését, a csirázástól kezdve
a mag éréséig. Az E. élete ugyanabban a kalendáriumi esztendőben kezdődik és végződik. Ép azért helytelenebb őket egyévieknek
vagy egyéveseknek nevezni, mert egész esztendőt alig élnek végig s egyéves vagyis egyesztendős mást jelent (egyesztendős
hajtás). Némely egynyári növény, különösen a gabonafélék már őszkor csiráznak, valamennyit növekednek, télen a hó alatt kitelelnek,
s tavaszkor tovább növekednek, virágzanak és gyümölcsöt érlelnek, azután elhalnak. Ezeknek a fejlődése szintén nem terjed 12 hónapon tul, de két naptári évre esik, mint az őszi buzáé,
őszi árpáé, az őszi repcéé, általában az őszi vetésé a tavaszi vetéssel szemben. Ezek a kitelelő E. vagy mesterséges kétnyáriak.
Jelök: 
Egynyomásu gazdaság
a gabonagazdaságok üzemrendszeréhez tartozó azon gazdálkodási mód, melynél a szántóföldön évről-évre ugyanazon gabonanemet termelik, amint az nagyobb kiterjedésben Sziciliában, Görögországban és Egyiptomban látható, hol bizonyos földeken évszázadok óta folyton csak őszi árpát, másokon csak őszi buzát termelnek, vagy p. Németország észak-nyugati részeiben, hol a könnyebb homoktalajt folytonosan rozstermelésre használják; ide tartozik az amerikai buzatermelők és buzakirályok gazdálkodási módja is, kik buzát egymásután 10-20, sőt 30 éven át termelnek, a buzatermelést csak hosszabb időközben szakítván meg ugartartással vagy más növények termelésével. Ezen gazdálkodási mód hátrányai szembeötlők, s főképen abban állanak, hogy a talaj termő erejének kihasználása nagyon egyoldalu, hogy a munkák eloszlása nagyon egyenetlen, a kárveszély igen nagy s a jövedelem bizonytalan s felette ingadozó. Megfelelő trágyázás hiányában ezen zsaroló rendszer rövid idő alatt a talaj kimerülésére vezet, ellenben a kellő trágyázást feltételezve, meglehetős terméseket szolgáltat; mindazáltal a felhozott okokból legfeljebb oly extenziv viszonyok közé való, hol az egyoldalu talaj s az excessziv klima, a változatosabb termelésnek, fejletlen közlekedési viszonyok pedig különféle termények értékesítésének utjában állanak; egyébként határozottan elvetendő gazdálkodási rendszer.
az ember szellemi fejlődésében valamely egyes tulajdonságnak, tehetségnek, tevékenységnek, érdeknek a többiek rovására való erős kidomborodása, tulságos kiképeztetése, uralkodóvá levése. Mennél értékesebb és gyümölcsözőbb az a tulajdonság, tehetség stb., mely igy a többiek felé emelkedik, annál inkább meg fogjuk ezt az E.-t bocsátani, habár mindig magasabbra fogju azt az embert becsülni, kiben a lelki erők harmonikusabban fejlődnek, ki a maga dolgában mester, de azért a többiek iránt sem veszti el fogékonyságát, ki többoldalu, ki mindenoldalu harmonikus képzettségre törekszik. A mai korban, midőn a munkamegosztás mind kisebb térre osztja az egyént, az E. gyakoribb mint régebben, mikor a művészet, tudomány s gyakorlati tevékenység terén a speciálizálás nem volt meg ilyen nagy mértékben. Igen energikus szakbeli tevékenységgel gyakran együtt jár az E., mely ily esetben minden esetre többet ér, mint a fölszines, következtesség nélkül való kapkodás.
az a talaj, melyben a normális alkotó részek, az agyag, a homok s a televény nincsenek meg kellő arányban, hanem egyik v. másik alkotórésze tulsulyban van, mint ez a futó homoknál, a tőzegnél s a mésztalajnál az eset. Az E.-k vagy terméketlenek v. csak kevés termő képességgel birók s egyoldalu használatot megengedők; talajkeverés által ezek gyakran kitünő termőerőbe hozhatók.
l. Műtrágya.
(eszt.), a technikából átvett fogalom, mely a műnek minden részben egy gondolatból való kiindulását, egyenlő érzelmektől áthatott voltát, az előadás egyenlőségét jelzi. Ellentéte a darabos, szaggatott, tarka, melyre nézve Horatius oly jól mondta: «desinit in piscem mulier formosa superne». Az E. a zenében leginkább s legszorosabb értelemben érvényesül az u. n. kötött formákban, minők a fuga, kánon s más ellenpontozati formák, melyeknek már mechánikai szerkesztése hozza ezt magával. Az ujabb zeneiskola termékei nem mindig ragaszkodnak az E. követelményeihez részint különcködésből, részint pedig a változó hangulatok önkéntes összekeverésénél fogva.
Szeberényi Lajos irói álneve.
l. Egycsülküek.
(franc., ejtsd: ezsipszjen), a nyomdászatban latin jellegü betünem, melynek nincsenek finom vonásai, hanem a betü vonásai egyenletes vastagok.
