Gusztáv, báró, francia orientalista, szül. Nancyban, 1804 márc. 22., megh. Párisban 1886. ápril 9. Mint hirlapiró és utazó kezdte pályáját, azután visszatért Párisba, hol a bölcsészeti, etnografiai és orientalista társulatokban intenziv munkásságot fejtett ki. Művei telvék érdekes, habár sokszor téves nézetekkel és uj teoriákkal. Főbb munkái: Lettres sur la race noir et la race blanche (1839); Examen critique et comparatif des trois premiers évangiles (1863, 2 kötet); Les trois grands peuples méditerranéens et le christianisme (1864); la sortie d'Égypte (1873); Socrate (1881). V. ö. Vernes, G. d'E., Páris 1887.
1. Eduard György, orosz orvos, E. Károly Eduárd fia, szül. Vilnában 1838 ápr. 12-én, megh. Pétervárott 1889 november 14-én. A pétervári orvos-sebészi akadémiában tanult, 1865-73. Pavlovna Heléna nagyhercegnő házi orvosa volt. 1866. az orvos-sebészi akadémián az orvosi diagnosztika és általános terapia tanára lett. 1883. a pétervári orvosi klinika rendes tanárává nevezték ki. A Heléna nagyhercegnőtől neki hagyott pénzen a Heléna nagyhercegnő nevét viselő klinikai intézetet alapította (1885 május 21. nyitották meg) s annak vezetését is átvette. Művei: Über das Wesen der Stenokardie (a Würzburger medizinische Zeitschrift-ben, 1862); Die Kolloidentartung der Eierstöcke (u. o. 1864); Über das Mucin (Liebig Annalen der Chemie-jébe, 1864); Beiträge zur Chemie der gewebbildenden Substanzen (Berlin, 1873); Általános gyógytan (oroszul, 5 kiadás Pétervár, 1892. kiadta Sapiro) stb.
2. E. Károly Eduard, orosz természettudós, szül. Mitauban 1795 jul. 15., meghalt Pétervárott 1876 nov. 10. Berlinben természettudományokat és orvostant tanult; 1823. Kazánban az összehasonlító boncolástan és szülészet tanára lett, 1827. Vilnában, 1837. Pétervárott az orvos-sebészi akadémián tanított, ez utóbbi városban a bányászati intézetben egyuttal az őslénytan tanára is volt. Közben sokat utazott, 1825. a Kaspi-tenger vidékén, majd a Kaukázusban járt s egész Perzsiáig hatolt, 1829. Oroszország nyugati és délnyugati tartományaiban tett utazásokat s a Fekete-tengerig jutott; 1837-ben Novgorodban és Észtországban utazott; 1846-ban geologiai célokból beutazta Eifelt, Tirolt, Olaszországot, Sziciliát és Algirt. 1851-ben nyugalomba vonult. Főművei: Zoologia specialis (3 köt., Vilna, 1829-31). Reise auf dem Kaspischen Meere und in den Kaukazus (1., 2. rész Stuttgart, 1834); Lethaea Russica ou Paléontologie de la Russie (3 köt., Stuttgart, 1853-69); Die Urwelt Russlands (4 füzet, Pétrvár, 1840-47).
(Eyder), 185 kilométer hosszu folyó Slezwig-Holstein porosz kerületben, 14 kilométernyire Kieltől a Bothkampi-tóból fakad és a kieli kikötő felé folyik, azonban hirtelen Nyugatnak fordul, átfolyik a Westen-tavon, Északnak, majd Nyugatnak kanyarodik, Bendsburgnál több ára szakad, Friedrichstadtnál fölveszi a Treenet és Tönningnél 11 km. széles torkolatban az Északi-tengerbe szakad. A tenger áradása Rendsburgig érezhető, a mely helytől kezdve hajózható is. Az Eider-csatorna (l. o.) közvetítésével az Északi-tengert a Keletivel köti össze. A középkorban Agidora volt a neve.
(holstieni, slezwig-holsteini-csatorna), 141 km. hosszu csatorna, amely a Keleti-tengert az Északival csatolja össze. Holtenaunál kezdődik, a Levensaue kis folyómedrét követi, azután ezt elhagyván Voordenál az Eiderhez csatlakozik és igy jut el az Északi-tengerhez. 1777-1784-ig építették. Rajta csak legfölebb 200 tonnás hajók járhatnak. A Kelet-Észak-tengeri csatorna, amely tetemesen rövidebb lesz, az E. jelentőségét nagy mértékben fogja csökkenteni; e csökkenés máris észrevehető, mert mig azelőtt átlag 4000 hajó ment át rajta, 1890. már csak 2206.
politikai párt hivei Dániában. Nevöket onnan vették, hogy Dániát az Eider folyóig óhajtották kiterjeszteni. E törekvés Schleswig Dániába kebelezésével, ellenben Holstein kizárásával függött össze. Mivel szabadelvü nézeteket is vallottak, Dániában leginkább nemzeti liberálisoknak nevezték őket. 1848-65-ig a kormányon állottak, de uralmuk végzetessé lőn Dániára nézve, amennyiben megátalkodottságuk miatt 1864. elveszítették Schleswig-Holsteint. A kormányról a néppárt szorította le. Nevezetesebb vezéreik: Orla, Lehman, Clausen, Bluhme, Hall, Monrád.
330 km.2 területü félsziget Slesvig Ny-i oldalán az Eider torkolata és a Heverströmi-öböl közt, melyet gátakkal védenek a tenger hullámai ellen. A sik földön a lakosság (1890. 16 062) főképen állattenyésztéssel foglalkozik. Legnagyobb helysége Tönning.
(gör.), a pantografhoz hasonló másológép (képek másolására), melyet Wallace 1821. Edinburgban talált fel.
Próteusnak, a tengeri bölcs öregnek leánya, ki Pharos szigetén Meneláost megtanította, hogy mikép kényszerítse Próteust jóslásra.
(ejtsd: voll)? falu Akershus norvégiai kerületben, a Mjösen D.-i végében a Vormen jobb partján, vasuti- és gőzhajó-állomás, 300 lak. Egykori kohói megszüntek működni. E.-nak Norvégia történetében jelentékeny szerep jutott. A IX. sz.-ban Hafdan itt hirdette ki az eidsivathingot, az első norvég kodexet. 1814. pedig itt gyült össze az első alkotmányozó norvég országgyülés, amely Norvégiának a még ma is érvényes alkotmányt adta. A Karsten Anker házát, amelyben a gyülést tartották, az ország megvette és a gyülés tagjainak arcképeivel ékesíttette.
hegyekkel takart, 600 m. átlagos magasságu fensik a porosz Rajnai-tartományban a Mosel, Rajna és Roer közt. A 68 km. hosszu és 30 km. széles fensik zord, terméketlen és meglehetősen egyhangu, csakis egyes, sziklás völgyek kölcsönöznek neki némi változatosságot; ilyenek az Ahr völgye és a vulkáni tuffokban gazdag Brohl-völgy. Vizei a Moselbe folyó Elz, Ues, Lyser, Salm, Kyll, Prün és Sauer; a Maasba szakadó Roer és a Rajnába torkoló Ahr és Nette. Számos benne a kialudt vulkán, a völgyüst és kratertó, amely utóbbiakat maar-oknak nevezik; a legnagyobb tó a 338 ha-nyi területü, kék vizü Laachersee, amelynek vize néhol 60 m. mély és a mely körül mintegy 31 vulkáni kúp emelkedik. Kisebb kratertavak: a Merfelder-, a Pulver-, a Weinfelder- és a Gemündener-maar. Az E.-ben hat részt különböztetnek meg, ezek: 1. a Maifeld, amely 400 m. átlagos magasságu; a Nette, Elz és Mosel közt fekszik és aránylag szelid klimáju; 2. tőle É-nak az Ahrgau; 3. Ny-ra a Magas-E., amelyben a legmagasabb csucsok (Hohe Acht 700 m., Nürburg 688 m., Errensberg 693 m. stb.) találhatók; 4. DNy-on hozzája csatlakozik a Vordereifel, amelyben a legtöbb maar és vulkáni kúp van; 5. a Schnee-E., amely a legzordabb és legvadabb; végül 6. a Hohe Venn. A D-nek és K-nek nyiló völgyek a legmelegebbek; bennök gyümölcsöt és szőllőt is termesztenek; a magasabb részek azonban csak szegényes legelőkül szolgálnak, amiért is az E.-nek nagyon gyér és szegény a lakossága. Az E. főtömegét a devoni korszak kőzetei alkotják; csak az Ardennák felőli részében vannak nagyobb kiterjedésben félig kristályos palák. Az É-i szélein, továbbá az Erfttől DDNy. felé 7-8 helyen elszigetelve található Eifelmész, amely teknőalaku mélyedményekben fekszik. Eschweiler és a Wurm mellett végre széntelepek is vannak. V. ö. Eifelführer. Herausg. v. Vorstand des Eifelvereins, Trier 1891.