a Rajna balpartján az Eifel (l. o.) vidékén található, a devon szisztéma középső emeletébe sorozott mészkő, márga s dolomit közös geológiai megnevezése.
(ejtsd: effel), Sándor Gusztáv, francia mérnök, szül. Dijon-ban, 1835 dec. 15. Tanulmányait 1852-55-ig az École-centrale des arts et manufactures-ban végezte és azután mint vasuti mérnök különösen hidak tervezésével foglalkozott. 1865. Levallois-Perret-ben (Páris közelében) nagy gépgyárat alapított, mely ismeretessé tette nevét. 1890. részvénytársulatnak adta el a virágzó gyártelepet, mely azt «Compagnie des établissement Eiffel, société anonyme» cég alatt tovább viszi. 1878. a párisi világkiállítás számára megalkotta Páris városnak pavillonját; továbbá a nizzai csillagászati toronynak 100 000 kgr. sulyu, egy személy által könnyen forgatható kupoláját. Tőle származnak még a Magasins du Bon Marché csarnokai, a l'école Monge, a clichy-i gázgyár, számos zsilip a Loire, Seine és Garonne mentén. Külföldön is több nagyobbszerü közmunkát, vállalt el igy a Plojesti és Predeal közötti nagy vasuthid építését; az ő gyárából került ki a Bartholdi által tervezett kolosszális (43 m. magas) szabadságszobor a new-Yorki kikötő bejárásánál. 1885-ben rendkivül könnyen mozogható vasuti hidat szerkesztett, (pont portatif). Nálunk E. két nagy művet emelt magának emléket: ő alkotta a volt osztrák-magyar áll. vasutnak bpesti pályaházát (a mostani nyugati pályaházat); továbbá a Szeged pusztulása alkalmával szintén elpusztult közuti hid helyett a Tiszán át vezető uj közuti hidat. Az 1889. párisi világkiállítás számára a 300 méter magas Eiffel-tornyot (l. o.) építette, mely nevét az egész földkerekségén ismeretessé tette. Ez évben a francia akadémia tagjának választotta, Carnot elnök a becsületrend főtisztjévé tette, a «Société des ingénieurs civils» pedig az elnöki székbe ültette. A Panama-csatorna-társulat egyre növekvő pénzügyi zavarai az E.-gyárra is visszahatottak és E., ki a gyár eladása után a megalakult részvénytársulatnak, egyuttal azonban a Panama-csatorna társulat választmányának egyik legbefolyásosabb tagja maradt, az 1892. végén kitört és a francia képviselőház viharos tárgyalásai révén közismeretes Panama-botrányba belesodortatott. Az 1893. jan. havában megejtett bünvádi keresetben a Panama-társulat többi választmányi tagjával együtt ő is az esküdtszék elé került, mely előtt a közvádló azzal vádolta, hogy összesen 33 millió frankot kapott a Panama-társulattól; Flory szakértő pedig azonfelül azzal vádolta, hogy a társulatnak szolgáltatott vasáru nem volt hasznavehető. E vádak alapján az esküdtek E.-t febr. 9. csalárd üzelmek és bizalommal való visszaélés miatt két évi fogságra és 20 000 frank kártérítésre itélték. Mig a többi vádlott: id. és ifj. Lesseps, Fontane, b. Cottu az itélet ellen felebbeztek, E. megnyugodott sorsában. Megemlítendő, hogy E. több rendbeli munkának a szerzője. Fontosabb művei: Les ponts portatifs économiques (Collin közreműködésével, Paris 1888); Les grandes constructions métalliques (Páris 1888); Mémoire présenté á l'appui du projet définitiv du viaduc de Garabit (Cantal, Páris 1889); Conférence de G. E. sur la torur de 300 métres (Páris 1889). V. ö. Vasárnapi Ujság, 1889. 26. sz.
Az 1889-ki párisi nemzetközi kiállítás alkalmával az ottani Mars-mezőn emelt 300 m. magas vasszerkezetü építmény, (l. az ábrát) mely a nevét Eiffel (l. o.) mérnöktől kapta. A talaj szine fölött mintegy 60 m.-nyire van az I. emelet, benne négy hatalmas vendéglő és egy az egész torony körül vezető körjárat van. A II. 115 m. magasságu emelet főkép tudományos kisérletek tételére van fentartva, erre következik a III., kisebbik emelet, egy 250 m2 nagy üvegkupola, amely a torony koronáját teszi, felséges kilátást nyujt a fővárosra és vidékére. Hatalmas hidraulikus felvonó-gépek az I. emeletig körülbelül 200 embert és az I. emelettől kezdve mintegy 50-60 embert a torony tetejéig 6-7 perc alatt visznek fel. A II. emeletig lépcsők is állnak a közönség rendelkezésére. A kormány a torony forgalmi jogát 20 évre Eiffelnek engedte át, amely jogát E. 5 100 000 frankért különböző bankokból alakult konzorciumnak adta el. Mascart indítványára az E. legmagasabb párkányán meteor. állomást rendeztek be és önműködő műszerekkel szerelték fel, melyekről a feljegyzések elektromos átvitel segítségével a meteor. intézetben eszközöltetnek.
[ÁBRA] Eiffel-torony.
3975 m. magas meredek falú mészkőhegy a Finsteraarhorn-csoportban, a Berni-Alpokban. Legelőször 1858. Barrington mászott fel rája.
a német mitosz alakja, l. Egill.
a Victoria-nyanza és a Nátron-tó közt, Német-Kelet-Afrikában, amelyet 1892 márciusban Baumann dr. fedezett fel; hossza állítólag 150 km.; a Vembere ömlik belé.
(Eiko, Ecco, Ebko, Eyke) von Repgow, német nemes, ki 1209-33. Magdeburg vidékén kiállított oklevelekben szerepel. Ő irta (ill. dolgozta át a latin eredetiből) a Szász tükör (Sachsenspiegel) néven ismeretes nagyfontosságu törvénykönyvet és a szász hübérjogot. Életéről egyebet nem tudunk; családja, melynek székhelye Reppichau volt Anhalt vidékén, a XIII. sz. elejétől a XIX. sz. elejéig oklevelekből kimutatható. A Repgow-féle v. Szász krónika nem az ő műve hanem valamely szerzetesnek a XIII. sz. első felében készített száraz tákolmánya. E krónika eredetileg 1225-ig, utóbb 1248-ig terjed és alnémet nyelven van irva. Legjobban kiadta Weiland a Monumenta Germanica Historica Német Krónikáinak 2. kötetében (1877). Később még tovább folytatták e krónikát és lefordították latinra is. Behatóan tárgyalta Weiland a: Forschungen zur deutschen Geschichte c. folyóirat 13. és 14. köteteiben (1873-74). V. ö. Winter F., E. und der Sachsenspiegel (Forschungen zur deutschen Geschichte, 14. és 18. köt., 1874-78).
(gör.), kép; a gör.-kath. egyházban a szentkép elnevezése.
(gör.) a. m. huszad, révvám, melyet az athéneiek a hajókon behozott vagy kivitt áruk után 413 óta K. e. szedtek, amikor is a rendkivüli hadi adóktól kimerült szövetségeseik ebbeli kötelezettségeiknek már nem tudtak megfelelni.
l. Eylau.