város É.-Brabant németalföldi tartományban, a Gender és Dommel összefolyásánál, vasut mellett, (1891) 4512 lak., vászon-, pamut- és gyapjuszövéssel, dohánygyártással.
(tévesen Eginhard), Nagy Károly biografusa, korának legfontosabb történetirója, szül. a Maingauban (keleti Franciaországban) s megh. 840 márc. 14. A fuldai kolostorban nevelkedett s onnan Nagy Károly udvarához került, ahol tehetségével s megbizhatóságával a császár teljes bizalmát érdemlé ki. E. mint építész is kitünt, amiért Beseleel melléknévvel tisztelték meg; mint a császári épületek főfelügyelője vezette az aacheni székesegyház építését. (V. ö. Adamy, E.-Basilika zu Steinbach im Odenwald, Darmstadt 1885). 806. mint követ ment Rómába. Kegyes Lajostól, aki szintén kegyelte, 815. földbirtokot kapott Michelstadtban (az Odenwaldban), hogy ott kolostort alapíthasson; E. azonban Mühlheim mellett emelte a kolostort és elnevezte Seligenstadtnak s megszerzé számára szt. Marcellinus és Péter vértanuk ereklyéit. Ebbe a kolostorba vonult vissza egy időre ő maga is, Emma (Ima) nejével együtt, aki Bernát, wormsi püspök nővére volt és nem Nagy Károly leánya, mint hajdan regélték. (A XII. sz.-ból származó monda E.-t Angilberttel, Nagy Károly vejével téveszté össze). Lajos császár kivánságára az ifju Lothár császárhoz ment tanácsosul (817); 830. pedig azon fáradozott, hogy Lajosnak versengő fiait kibékítse egymással. Sirját Hrabanus gyönyörü sirfelirata ékesíté. - E.-nek több műve maradt reánk. Leveleit Jaffé adta ki a Bibliotheca rerum germanicarum c. gyüjteményben (Berl. 1867, 4. köt. 437-486 lap.). Neki tulajdonítja Ranke a Nagy Károly alatt hivatalból készült birodalmi évkönyveket is, melyeknek egyik töredékét az u. n. lorchi évkönyvek teszik. (Sybel és mások nem osztják Ranke eme véleményét.) Szent Péter és Marcellinus Translatió-ja E.-nak szigoru egyházi felfogásáról tanuskodik. (Teulet, Opera Einharti, Páris 1840-43, 2 köt.) Azonban E. főműve és a korai középkornak egyik legfontosabb kutforrása az a: Vita Caroli Magni, melyben Nagy Károly életét személyes ismeretsége alapján, igazságszeretettel s aránylag jó latinsággal megirta. Ez apró életrajz, számos hibás adata dacára, a maga nemében páratlan fontosságu kutfő. Kiadta Pertz, a Monumenta Germaniae historica Scriptores II. köt. és jobban Jaffé, a Bibliotheca rerum germanicarum 4. kötetében, valamint különlenyomatban (1876). Németre ford. Wattenbach (Lipcse 1893). A méltatásáról szóló terjedelmes irodalmat. V. ö. Wattenbach, Quellenkunde I. kötetében.
a skandináv mitológiában Valholl hősies lakói, akik földi életökben főkép a személyes harcban váltak ki s ugy estek el. Ódin csarnokából is mindennap harcba indulnak s este vig lakomára térnek meg. Az E. az eredeti néphit szerint valószinüleg a harcban elesetteknek tovébbélő lelkei, amelyeknek a költői felfogás ily sajátos alakot adott.
Dávid, a zsidó reformtörekvések buzgó szószólója, szül. Diespeckben (Bajororsz.) 1809 nov. 10., megh. New-Yorkban 1879 nov. 2. Miután a fürthi talmudiskolában befejezte teologiai tanulmányait, a würzburgi és müncheni egyetemeken bölcsészettel foglalkozott. Mint rabbi előbb Birkenfeldben, később mecklenburgi Schwerinben működött, 1851 óta mint Einhorn (a későbbi államtitkár Horn) Ede utódja, Pesten, az ottani 1848. keletkezett reform-községnél. Ennek feloszlása után (1852) Amerikába ment, hol egymásután Baltimoreban, Philadelphiában és New-Yorkban volt rabbi. Több, részben Pesten megjelent egyes beszéden kivül, megjelent tőle: Das Princip des Mosaismus (1853) Sinai, havi folyóirat (1856 óta) és halála után Ausgewählte Predigten u. Reden (1881).
falu Alsó-Bajor bajor kerületben, a Duna mellett, 249 lak. Az 1876 és 1886 közt folytatott ásatások egy római fürdőházat, egy praetoriumot, egy római tábor kettős kapuit és szeglettornyait hozták felszinre és ezzel bebizonyították, hogy E.-nél volt Abusina, a rómaiak egyik legfontosabb castrum stativuma a mai Bajorország területén.
(csehül: Mniehov), város Tepl csehországi kerületi kapitányságban, a Tepl partján, (1890) 1166 lak., a környék legszebb templomával, jelentékeny szerpentinkőbányákkal és csiszolókkal, sörfőzéssel és komlókereskedéssel.
szászországi nemesi család, mely a régi Gnandstein-család sarjának tekinti magát. Őse Konrád, 1380 kör., egyik fia, szintén Konrád, a szt. földön járt és 20 évig a turkomannok fogságában szenvedett. II. Henrik (1497-1557) a reformációt pártfogolta, 9 fia összesen négy ágat alapított. Utódai szász és porosz szolgálatban tüntek ki mint tisztviselők; egyik, Detlev, (1773-1861) belügyi miniszter is volt Szászországban és Antal király mindenható embere. Hildebrand Frigyes (szül. 1750., megh. 1828.) mint zeneszerző és mint Terentius fordítója szerzett nevet. Az idősb ág jelenlegi feje, János (szül. 1848.), szász udv. főkamarás, az ifjabb ág feje pedig Károly, szül. 1834.
község Schwyz svájci kantonban, 14 km.-nyire Schwyztől, vasut mellett (1888) 8512 lak., akiknek főfoglalkozása a bucsujárók ellátása, imakönyvek, keresztek, olvasók készítése és az ezekkel való kereskedés. Benne 885 m. magasban van egy bence-kolostor és ezzel összekötve egy Mária-templom (Notre-Dame des Eremites) Európa egyik legkiválóbb bucsujáróhelye, ahová évenként Svájcból, Francia-, Olasz- és Németországból mintegy 150 000 ember szokott elzarándokolni. A templom 1704-19. olasz stilusban épült, architektonikus szépsége nincs. Hires benne a Mária kép. A kolostor és a falu közt a szüz Mária szobrával és aranykoronával ékesített fekete márvány-kút áll, amelynek vizéből a zarándokok inni szoktak. A bence-kolostornak szép könyvtára (40 000 kötet, 1015 inkunábulum) van. Az apátság a IX. században alapíttatott. Habsburgi Rudolf 1274. az apátoknak hercegi cimet adott. Birtokaitól 1830. fosztották meg. DNy.-ra van a Morganteni szoros, ahol 1315. a svájci szövetségesek fényes győzelmet vivtak ki az osztrák lovagok fölött.
(csehül Úpice), város Trautenau csehországi kerületi kapitányságban, az Aupa és vasut mellett (1890) 3325 lak., nagy vászonszövőkkel, cérnafonókkal, gyufa-, sörgyártással és műmalommal. Közelében Rognitz és Soor felé győzte le 1745 szept. 30. Nagy Frigyes az osztrák hadakat.
Kiotoban előállított vörös és arany diszítésü japáni porcellán.