afghán herceg, Sir Ali emirnek ifjabb fia, Jakub khán öccse, mozgalmas életü trónkövetelő. Atyja Herat helytartójává tette. Gyülölettel telve küzdött az angolok ellen, kik atyja halála után (1879) fivérét a tróntól megfosztották. 1880 jul. 27. Kusch i Nakud mellett megverte Burrows angol tábornokot és Kandahart körülzárolta, de mielőtt bevehette volna Roberts tábornok legyőzte, mire Heratba visszavonult. 1881. ismét kisérletet tett Afghanisztán elfoglalására, hatalmába is kerítette Kandahart, azonban Abd ur Rahman emir árulás és erő által teljesen tönkretette. E. Persiába menekült s ott élt, mint számüzött, angol pénzen. Meghalt 1888 aug.
(növ.), l. Cereus.
l. Equinokcium.
v. eju (növ.), l. Cukorpálma.
l. Észak.
Károly, szépirodalmi iró, a Petőfi-társaság tagja, szül. Bakony-Rédén, Veszprémm., 1818 okt. 2., tanult a tatai gimnáziumban, s bölcsészetet a pozsonyi akadémián és a pesti egyetemen, jogot a győri akadémián hallgatott s a mérnökséget végezte Pesten, és mint mérnök telepedett meg fehérmegyében. A szabadságharcz alatt Csányi László oldalán működött, az abszolut kornak első éveiben pedig az irodalom terén foglalkozott. Még 1848. irta Szerelem és toborzás és A szomszédság delejzete c. vigjátékait, amazt a nemzeti szinház elfogadta előadásra, de a bekövetkezett változások miatt nem került szinre. Az 50-es évek elején irta: A szerelemféltés iskolája, Egy éj a Bastilleban, Páris almája, Cydoni alma, Egy lengyel követ Budán, Gyámság, aggság c. vigjátékokat és a Pörös kerítés c. bohózatot. Ezek közül a Cydoni alma 3 felv., szini beszély 1855. Pesten önállóan is megjelent, 1868. ápr. 19. a nemzeti szinház is előadta s azóta műsoron is maradt. A Magyar könyvesház pedig 1879. ujra lenyomatta. Pár évi termékeny irói munkássága után, mikor a munkaviszonyok ismét javultak az országban, ujra mérnöki gyakorlatához látott Fehérmegyében, ahol 1860-61. főjegyzői és 1865-1867. főszolgabirói tisztet is viselt. 1867. a közmunka- és közlekedésügyi miniszteriumba nevezték ki főmérnökké, később mint a m. államvasutak főfelügyelőjét Kolozsvárra helyezték, a hol jelenleg is működik. 1858 óta ritkábban ir, csak egyes cikkekkel, költeményekkel keresi fel olykor szépirodalmi lapjainkat (Szépirod. Közlönyt, Otthont, Koszorut, Kolozsvárt, Ország-Világot, Főv. Lapokat stb.). Kiváló része volt azonban a Petőfi-társaság megalakításában 1877., mely intézet őt alelnökévé is választotta. - V. ö. Szinnyei M. Irók Élete és művei. II.
(növ.), a «la Belle-de-Nuit» alapján a csodatölcsér virága, de délután szokott nyilani, l. Csodatölcsér.
igy nevezték ezelőtt magyarul a névragozást, amit latin műszóval declinatio-nak mondtak. L. Ragosítás.
régente a XVI-XVII. században ürmérték neve volt. Alkalmasint félmesszely, tehát nyolczad pint volt, s igy nem egyéb, mint a német achtel. De Erdélyben, hol szinte a legujabb ideig fenmaradt, nagyobb mértéket értettek rajta, kupát, iccét: «Egy erdélyi rendes ejtelben fér 36 közönséges tojás hajjal», irja Bod P. (Mikesnél is előkerül: «A savanyu-vizből megivott 12 ejtelnyit.»)
(koh.), a fémeket oldataikból, tehát nedves uton előállítani rendesen gyorsabban lehet, mint az olvasztás segítségével. E. végett mindenek előtt fel kell oldani a fémet v. ércet, és azután olyan ejtő-szert kell az oldatba adni, melynek erősebb rokonsága van az oldó szerhez, mint a kiejtendő fémnek. Igy p. ki lehet ejteni kénsavas ezüstoldatból az ezüstöt rézzel; chlorezüstoldatból az ezüstöt rézzel; királyvizoldatból a platinát szalmiakkal; aranychloridoldatból az aranyat kénhidrogéngázzal; rézgálicoldatból a rezet vassal; stb.