az álaltfejlődéstanban az igen fiatal embrio teste külső rétegének megjelölésére alkalmazott kifejezés, mely egyenértékü az ektoblaszttal; magyarítva külső csiralevél. L. Fejlődés.
l. Élősdiek.
(gör.) a. m. kihelyezettség. Az orvostanban fejlődési rendellenesség, melynél valamely belső szerv fedetlenül fekszik azért, mert az őt rendes körülmények között fedni szokott testrészek nem fejlődtek ki, vagy nem zárultak össze. Különösen a mellkas (thoracoschisis), vagy a has (gastroschisis) nyitva maradása esetén áll elő E a szivre, ill. a hugyhólyagra nézve. Mig a sziv E.-ája mellett is életképes lehet az egyén.
(gör.) a protozoák egysejt értékével biró testállományának külső, tömörebb, szemcsétlen, átlátszó rétege. L. Ázalékállatkák és Véglények.
(növ.) a. m. külspóra, l. Pálcás spóra.
(gör.), külső élősdiek megkülönböztetve a belső élősdiektől; vagyis olyan állatok, melyek más állatokon kivül tartózkodnak és azok anyagával, azok rovására táplálkozva élnek. Ilyenek: a balha, a tetü, a poloska stb. L. Élősdiek.
(gör.), szemhéj-kifordulás; kisebb foka az alsó szemhéjnak elpetyhüdése, amikor a megvörösödött, duzzadt kötőhártya látszik meg a szem alatt; az ilyen kisfoku kifordulás mind nagyobbá válhat, mert a kötőhártya a levegő behatására mind gyuladtabb, vörösebb, vastagabb lesz s a szemhéjat eltolja a szemtekétől; öregebb emberek baja szokott lenni, s folytonos szemhurutot tart fönn. Görvélyes, gümőkóros gyermekeknek a külső szemzugjuk táján fejlődő csontgyuladásuk is kifordíthatja az alsó szemhéjak külső felét, mert a csont elpusztulása helyén behuzódó forradás támad, mely a bőrt erősen meghuzza, a szemhéj belsejét kifordítja. Legnagyobb foku kifordulás akkor támad, még pedig nemcsak az alsó, hanem a fölső szemhéjon is, hogyha orbánc vagy pokolvar miatt elpusztul a szemhéjak bőre, avagy ha maró folyadék roncsolja el az arc s a szemhéjak bőrét; p. ha boszuból kénsavat öntenek valakinek az arcába. Az elpusztult bőr helyén fejlődő forradás annyira kifordítja a két szemhéjat, hogy a szem védetlen marad s folytonos gyuladásban pusztulhat el. A kifordulást plasztikai operálással kell megszüntetni.
Régi magyar személynév, mely a XIII. sz. elején egy várszolga, 1266-71. egy szabolcsi várjobbágy neveként fordul elő. Talán a mai «Ékes» (ékös) szónak felel meg.
Knut, svéd festő, született Gransboban (Smaland tartományban) 1843 ápr. 3. Jelenleg Rommannöben (Svédország) lakik. Tanulmányai végeztével 1875-ig Lipcsében élt mint illusztrátor. Azután Berlinben tartózkodott, mig végre visszatért hazájába. Festményei közül felemlítendők: Berlini tüzoltók; A csizmatisztító reggelije; Vidám öregség; Vig órák; Hazatérés a bálból; Komoly szándék; Wiking nászéje; Sub rosa; Végső akkord; Ő jön; Az ő születésnapja; Felfedezett tehetség stb.
(gör.) annyi mint izzag, mely megnevezéssel olyan viszkető bántalmat jelölünk, mely a test bőrének bármely helyén előfordulhat és mint heveny és idült alak ismeretes. A bántalom tulajdonképen nedvképződéssel járó lobos folyamat s a bőrnek mélyebb rétegeiben mutatkozó kiizzadással jár, melynek következtében a bőr felületén kisebb-nagyobb terjedelemben különböző alaku és természetü kivirágzások (efflorescentia) jelentkeznek. Ezen szabad szemmel is megkülönböztethető kivirágzások bibircs, hólyagcsa, genyhólyagcsa, var, pikkely névvel jelöltetnek s ezeknek megfelelőleg keletkezett a bibircses, hólyagcsás- stb. izzag elnevezés. De ennél sokkal helyesebb a fentebb említett beosztás, mely szerint heveny és idült izzagot különböztetünk meg. A hevenyalak lobos természetü, a bőr vörös, érintésnél a környezetnél melegebb, érzékeny, fájdalmas, erős viszketéssel jár és az előforduló kivirágzások főleg a hólyagcsák és bibircsek alakjában mutatkoznak.
Az idült alaknál, mely rendesen a hevenyből fejlődik, hólyagcsák már nem jelentkeznek, hanem bibircsek s azonkivül a bőr nedvező és élénk piros felületet mutat, vagy pedig a beszáradt nedvességből fejlődő pörkökkel és varokkal van fedve; más esetekben ismét csak száraz felületet mutató és pikkelyekkel ellepett kóros felületet találunk. Ha az idült izzag még nagyobb fokot ér el és a bőr szárazsága tartósabb, akkor helyenként berepedéseket és barázdákat látunk. A bántalom tartama nem egyforma. A heveny-izzag 2-4 hétig eltarthat, ezentul már az idült alakba átmenő izzaggal van dolgunk, mely utóbbi néhány hónapra terjedhet. Vannak azonban esetek, ahol ezen bőrbetegség évekig eltart és a betegnek igen sok alkalmatlanságot és kellemetlenséget okoz. Hosszu fenállásának okát igen gyakran a bántalom elhelyezésében találjuk. Igy azon testrészek, melyek nagyobb vérbőségnek vannak kitéve, vagy pedig azok, melyek ruházattal állandóan fedve vannak, nagyobb hajlandósággal birnak ezen bántalom idült tartama iránt. Viszont azonban láthatunk egészen ismeretlen okokból keletkező idült izzagot ruházattal nem fedett testrészeken. Amennyiben az E. a testnek minden részén előfordulhat, azért a szakmunkák bővebben is foglalkoznak az egyes alakok helybeli leirásával. E helyt azonban ettől eltekinthetünk, mert a jellegzetes kivirágzások és a soha nem hiányzó viszketés által elég könnyen felismerhető e bántalom.
Ezen bőrbántalom oka nagyon homályos. Egyes esetekben külső inger behatása folytán keletkezik az E. Iparosoknál, munkásoknál, tehát oly egyéneknél, kik foglalkozásuknál fogva a bőr egyes részeit bizonyos ingereknek p. por, erős edző anyagok stb. behatásának teszik ki, könnyen fejlődik E. Ily módon fejlődik a kőművesek, a pékek, a mosónék E.-ja (Gewerbeecem). Néha a nap hősége elegendő E. keletkezésére. Egyes esetekben a viznek állandó behatása E.-t idéz elő, mely bántalmakat, midőn ezek a beteget a kidroterapia műveletei közt ellepték, Kritikus kiütéseknek tekintették, mely nézet azonban teljesen téves. Azon esetekben, melyekben nem sikerül az E. okát valamely külső ingerben fellelni, vajmi ritkán vagyunk képesek ezen bántalom tulajdonképeni okát felderíteni. Azon feltevés, mintha az E. romlott vér vagy egyéb testnedvek rossz összetétele által jönne létre - mely nézet leginkább a laikus világban talál hivőkre, - semmiképpen sincs bebizonyítva. Tudományos szempontból legvalószinübb, hogy az E. alakok igen nagy része helybeli eredetü és talán a vérelosztás rendellenességében, vagy pedig az idegműködés futólagos vagy állandó zavarában áll.
Az E. gyógykezelése legsikeresebben helyi szerek által történik. Csak azon esetekben, ahol az E.-val egyidejüleg belső bántalmak is fellépnek, illetőleg az E.-t fentartani látszanak, lehet a helyi kezeléssel karöltve belső kezelést alkalmazni. Ilyen belső bántalmak: gyomor- és bélbajok, vérszegénység, vesebántalmak (Bight-kór), májbajok (sárgaság) stb. A helyi kezelésnél a vizet, amennyire csak lehet, kerülni kell. Jó eredményeket érünk el, ha a bőrt szárító szerekkel és a levegő távoltartása céljából megfelelő kötéssel ellátjuk. A szárító szereket vagy kiütőporok alakjában, vagy még célszerübben kenőcsök alakjában szoktuk alkalmazni. Legelterjedtebb használatban vannak az ólom-, horgany-, bizmutkenőcsök. A kátrány kitünő szer az idült E.-nál, mig a hevenynél a lob fokozása által inkább ártalmas. A kezelés a legritkább esetek kivételével mindig jó szolgálatot szokott tenni, ha kellő módon és alakban történik. Ama nézet, mintha az E. gyógyíthatlan bántalom lenne, helytelen, mert az E. csak akkor nem gyógyul, ha a kezelést hanyagon és nem a kellő módon végezzük.