Jacq. (növ.), a burseraceák délamerikai fája, némelyek a Bursera-val is összekapcsolják. Az E. (v. Amyris) fomentosum Jacq. könnyü fájából jóillatu, füszeres-keserü mézgagyanta szivárog, mellyel mint ny.-indiai takamahak-kal (tacamahaca occidentalis v. communis) kereskednek, régebben köszvény és izületmerevedés ellen gőzölőnek használták; l. Aloéfa.
(Elapidae), az elől barázdás, méregfogu kigyók (Proteroglypha seu Colubrina venenosa) alrendjének egyik családja, majdnem hengerestesttel; rövid, hegyes farkkal; szabályosan pikkelyezett fejjel; oldalt fekvő orrlyukakkal, elől barázdás méregfogakkal s ezek mögött leggyakrabban horogfogakkal. A melegebb földrészeken mintegy 100 faja tenyészik, de legtöbb Ausztráliában honos. Egyik-másik faj teste mellső részének bordáival felfujhatja magát s ilyenkor testének e része szélesebb fejénél, mint p. a Pápaszemeskígyóé (Naja). Gyakoribb nemek a családban az Elaps Dum et Bibr. a Korallkigyó (E. corallinus Wied) fajjal, mely Délamerika erdeiben és sürüségeiben tenyészik és 65-70 cm. hosszura nő; a Naja Laur. nemnek fajait a fejök mögött fekvő, pápaszemre emlékeztető szinrajz jellemzi, egyik faja a Cobra de Cabello (N. tripudians Merr), Keletindiában, Jávában és Délkhinában él, mig a másik faja az Áspiskigyó (N. haje Merr) Észak és Nyugatafrikában tenyészik. (Lásd Pápaszemeskigyó.) A Pseudechis nemnek fajai Ausztráliában élnek, a Bungarus Damud Keletindiában, Ceylon szigetén és Khinában él, mig a Dinophis Hallaw fajai Nyugat-Afrikában.
(lat.) a. m. a kitüzött határidő.
a földöntözésnek egyik módja, mely azonban csakis sík és igen kis esésü talajon alkalmazható. E célból az öntözendő területet apró, rendesen hosszukás négyszögekre osztják, melyek keskenyebb végükkel érintik a folyókákat. Ezekben 20-30 cm.-rel magasabban áll a viz, mint az öntözendő terület fölszine. A táblák oldalai és alsó széle alacsony. 1-2 decim. töltésekkel vannak körülvéve, melyek a ráeresztett vizet visszatartják. Ha a talaj nem tulságosan kötött, akkor külön elvezető árkokra, melyek rendesen a folyókákkal ellenkező oldalon alkalmaztatnak, nincs szükség; mert a föld a rábocsátott vizet rövid idő alatt elissza. Ez eljárási mód mellett a rendelkezésre álló viztömeget a legtökéletesebben lehet a talajjal beitatni, s igy az öntözés ezen módjához kell legkevesebb viz. Ezenkívül sem a trágyát, sem a földet nem mossa el a viz; sem pedig a növényeket nem fekteti le, ami a csörgedeztetésnél gyakran megtörténik. Viszont a viz által hozott összes iszapmennyiség lerakódik, miért is olyan esetben, ha csupán áradások alkalmával rendelkezünk elegendő öntöző vizzel, ez a legjobb módszer. Leginkább Provence-ban és Lombardiá-ban van elterjedve, hol nemcsak a réteknél, de a szántóföldeknél is alkalmazzák a gabona, főzelék, len, stb. termesztésre. Az E. a fillokszera ellen igen hatalmas védőeszköz, hanem sajnos, csakis sikságon alkalmazható. A szőllő E.-a ősszel vagy télen történik, minthogy a talajnak legalább 40-45 napig el kell borítva lennie, hogy benne a fillokszéra elpusztuljon, sőt egyesek az E. dacára is visszamaradó légbuborékok segítségével még igy is életben maradnak. Nyáron a szőllő csak 2-3 napi E.-t bir sinlődés nélkül kiállani: miért is ezt ilyenkor csak abban az esetben alkalmazzák, ha a rovar a szomszédos megmételyezett területekről nagy mérvben meglepi a szőllőt, mert ezek ekkor még csak a talaj fölszinén tartózkodván, néhány napi E. is nagy pusztítást visz köztük véghez. A berendezés költséges volta miatt az E. Franciaországban is csak kevés helyen van alkalmazásban. Hazánkban Eger mellett van egy 15 k. holdas szőllő E.-ra berendezve, mely 19 ezer m3 földmozgósítás mellett 9000 koronába került. Hanem persze lent a patak mellett az iszapban termő egri bor csak névleg lesz utóda az ottani hegyi boroknak. Az E. mint műszaki művelet igen nagy fontosággal bir az erődített helyek, várak, megerősített táborlyukak megvédése szempontjából, amikor ugyanis a védők arra törekszenek, hogy az erődítéseket környező vidéket a vizeknek mesterséges odaterelésével az ellenségre nézve megközelíthetetlenné tegyék. Ilyenre sok példa van Felső-Olaszországban. Az itteni várak közül Montova legnevezetesebb mint olyan, mely vizzel teljesen körülzárolható. Nagyon természetes, hogy a mostani lőfegyverek és ostromszerek tökéletességével szemben csak azon E. bir védelmi tekintetben értékkel, amely az ellenséget minél távolabb tartja, mig azelőtt egy-egy széles és eléggé mély vizárok elegendő volt arra, hogy amegett az ostromlottak biztonságban érezzék magukat.
város Marokkóban, l. Aris.
l. Lagbuat.
l. Nagyágit.
(Fischer). Kihalt állat. Az orrszarvúk (Rhinoceridoe) családjába tartozó nem. Az eddig ismert orrszarvuak közül ez volt a legnagyobb. A koponyája közel 1 m. hosszu, melyen két szarv volt, egy hátsó igen erős, és egy kis melső. A metsző- és szemfogak hiányzanak, a zápfognak zománc-állománya sajátságos fodrosan gyürődött, miáltal a többi orrszarvu-félétől eltér. Egyedüli faja az E. Sibiricum Fisch. vagy Fischeri Desm., amely Dél-Szibéria diluviális képződményeiben a Kaspi-tó közelében fordul elő és ritkán rajnavölgyi diluviális képződményekben is.
l. Asmunájn.
a Homeros Oloosszoneja, régi város Monasztir török vilajetben, 37 km.-nyire Larisszától, az Olympus Ny-i lejtőjén, a Xeriasz partján, mintegy 4000 tulnyomóan török lak. A. város fölött egy magaslaton egy nagy kolostor áll.