olyan szók, a melyek régente használatban voltak, de valami okból divatjukat multák, kihaltak - vagy az illető tárgyak vagy fogalmak eltünése miatt, vagy pedig idegen eredetü kifejezések lábrakapása miatt. Fölsorolunk itt egyes érdekesebb példákat az elavult magyar szavak közül (más példák a Halotti Beszéd, Bécsi kódex, Ehrenfeld-kódex c. cikkekben, legteljesebb gyüjteményük a Szarvas és Simonyi szerkesztette Nyelvtörténeti Szótárban):
abaposztó (durva posztó), áj (völgy), akasztal, aggasztal (aggat), akcsa (kis pénz), alázít (aláz), alázul (alázkodik), alag (ill. olug: alsó), alafa (zsold), alamár (alamuszi), alaputréta (olla putrida), aligonság (alig-alig), alojt v. alít v. álít (vél), alkuzás (alkuvás), állapotos (tehetős), álnolkodik (álnokoskodik), általság (szélesség), álomkodás (álmodozás), alut (altat), alutlan (álmatlan), antalkodás (mélákodás, ostobaság), anyáca (apáca), anyál (dajkál, bábálkodik), apinál (elver), apródos 8családos), meg-apródik vagy megaprósodik (megnyomorodik), ármás (fegyveres, poroszló, rabló), aszó (völgy), beleavik (beleveszi magát, beleszivárog), avas (tilos erdő), beteglik (betegeskedik), fegy (fedd v. ö. fegyelem), forbátl (megtorol), gördőlet (mennydörgés), gyüjtőzni (gyülekezni), fial (fiu, mostohafiu), hagyapni (köpni), hagymán (valami lószerszám), hallomatos (hangos), halmocs (halmocska), ki-harsad, kiharsog, és iharsan a tüz, harzsol (küzd, harcol), hátrábbság (baj, kár, Nachtheil), hógyagoz (fondorkodik), ijenő (ijesztő), jó (folyó), kalafa (kaloda), meg sem kamalítja (rá sem hederít), kárhotni (kárt tenni, ártani), kaja-baja (kiabálás), agy-kér, has-kér (-kéreg), királyoz (királlyá lett), kiváncsik (kivánság), kobzol (lantol), kobzi (préda), koportyú (kofa), meg-korozik v. korodzik (korosodik), kordul (korogni kezd), kóstolít (izelít), könnyelő (szem), körösként (köröskörül), kötelezik (köteleztetik), kucsmány (kucsma), kuntat (áltat, ámít), el-kunász (elbódul ?), konodalom (bódulás ?), lelemés (lelés, találás), méltolni (méltóztatni), réület v. rütet (extázis), szózatlik (szól, hangzik), tökél (csinál), vanalat, vanalatos (siker, sikeres).
(a régiek Aethalia-ja v. Ilva-ja), Livorno olasz tartományhoz tartozó sziget a Tirreni-tengerben, szemben a Piombino-fokkal, amelytől az ugyanily nevü, 8-12 km. széles csatorna választja el. Kerülete 80, területe 221 km., lakóinak száma (1881) 23 997. Rajta egy hegylánc vonul végig, amelynek legmagasabb csúcsa a Capanne (1014 m.). A szárazföld felőli oldalán a kopár sziklák barnás-vörös szinüek, jeléül annak, hogy a föld itt majdnem csupa vas. Egyebütt a sziget mosolygó tájképet mutat; félig tropusi növényzetével és egészséges klimájával éles ellentétben van a szemben levő Maremmár-parttal. Partjai szakadozottak; ÉK-en van a Vita-, DK-en a Calamita-fok. Vasércbányái hiresek; már 2500 év óta művelik, és évenkint most is több mint 200 000 ércet szolgáltatnak. Vannak ezenkivül réz-, ólom-, cinn-, márvány-, gránit-, kaolinbányái és sófőzői. A pollux nevü ritka ásvány E-n található. Gabonája nincs sok; déli gyümölcse és borai kitünők. Fővárosa Porto-Ferrajo (l. o.); azonkivül jelentékenyebb helységek: K-en Rio, az ugyanily nevü bánya mellett; Porto-Longone, kitünő kikötő, jelentékeny thunhalfogással, amit Marciana lakói is nagyban üznek. A rómaiak vasérce miatt telepeket alapítottak rajta. A XI. században Pisa birtokában volt. 1290. elvették tőlük a genovaiak; későbben mint spanyol hűbér a Sora és Piombino hercegeinek volt tulajdona. Nápoly királya azonban ezalatt az idő alatt is megszállva tartotta Porto-Longonet; csakis É-i részében volt egy kis kerület a Medicieké. 1736. Nápoly királya az egész sziget birtokába került. 1801-ben Napoleon foglalta el és először Etruria királysághoz, azután Piombino-fejedelemséghez és végül a francia császársághoz csatolta. 1814. Napoleon kapta meg fölségi jogokkal. 1816. Toscanához, 1816. pedig Piemonthoz csatolták. V. ö.: Lombardi: Memorie antiche e moderne dell' isola del'E. 1791. - Fatichi Isola del'E. 1885. V. ö.: Varges Vilmos, Der Lauf der Elbe im deutschen Flachland (Ruhrorpt 1892.).
város Monasztir török vilajetben, 38 km.-nyire Berattól, a Szkumbi jobbpartján, gör.-kel. püspök székhelye, mintegy 10 000 lak., szép gyümölcs-, különösen olajfa-ültetvényekkel és nagyszámu juhnyájjal.
(csehül: Labe, a rómaiak Albis-a), Közép-Európa egyik legnagyobb folyója, Csehországban az Óriás-hegység legmagasabb részén ered, a Schneekoppe (1400 m.) mellett fakadó Weisswassernek és Grosser Radtól D-re eredő Elbe-pataknak összefolyásából; ez utóbbi 75 m. magas vizesést alkot, azután 680 m. magasban a Weisswasserrel egyesül, fölveszi az E. nevet és mint rohanó hegyi patak áttöri az Óriás-hegység legdélibb gerincét. Hohenelbénél (455 m.) elhagyja a helységet és tutajozhatóvá válik. Innen eleinte DK-nek, azután D-nek folyik; ezen utjában fölveszi az Aupát és Mettaut, azután az Adlert, Pardubitznál, ahol a Chrudimka szakad belé, Ny-i, az Iser fölvétele után pedig ÉNy-i irányuvá lesz. Melnik mellett fölveszi a nálánál jóval hosszabb Moldvát, amely folyó hajózhatóvá teszi, Leitmeritznél pedig az Egert. Az Eger torkolatán alul partjai magasakká lesznek, völgye pedig összeszorul, belép a Cseh-Középhegységbe, Aussignál a Biela, Tetschennél pedig a Polzen szakad belé. Herrns-Kretschennél az E. szász területre lép és ÉNy-i irányt követve, áttör az Elbe-homokkőhegységen, az ugynevezett Szász-Svájcon; partjait itt sok helyen meredek, bizarralaku várakkal és várromokkal koszoruzott homokkősziklák környékezik. Midőn e keresztvölgybe lép, mélysége 130 m., midőn ezt elhagyja 216 m. lesz; ezen utjában a Müglitz, Sednitz és Wesenitz folynak belé. A homokkőhegység elhagyása után a drezdeni katlanba jut, ahol a Weisseritzet veszi föl, azután ismét keresztvölgybe jut, amelyet csak Meissennél hagy el, hogy a Német-Alföldön folytassa utját. Wittenbergig partjai alacsonyak, völgye széles, de folyása meglehetősen gyors. Wittenberg fölött fölveszi a Fekete-Elsztert, lassubb folyásuvá lesz és azután a Fläming Ny-nak szorítja; Akentől kezdve ismét ÉNy-nak folyik. Magdeburgnál 242 m. széles, Tangermünde (32 m.) alatt megkezdi a szigetképzést; partjai azonban még hol a jobb-, hol a baloldalán dombosak. Wittenbergen alul beleszakadnak a Mulde, Saale és Ohre balról; az Ehle, Ihle és a Havel jobbról. A Havel-torkolaton (22 m.) alul eleinte kanyargós, azután egyenes, ÉNy-i irányban folyik el 500 m. széles mederben a Lüneburgi-puszti és a mecklenburgi tavas fensík között. A viz felszine Wittenbergnél még 20, Lauenburgnál már csak 5 és Hamburgnál 1 m.-nyire van a tenger szine fölött. Hamburg fölött az E. ágakra oszlik: a Süderelbe és Norderelbe fő- és számos kisebb ágra, amelyek csak Hamburg alatt, mintegy 11 km.-nyi távolságban, Blankenese mellett egyesülnek ismét egy mederben. Az E. szigetei közül itt a legjelentékenyebb a Wilhelmsburg, hamburgi területen és a Findenwärder, részben porosz területen. A torkolata Kuxhavennél, ahol az Északi-tengerbe szakad, 15 km. széles; a homokpadok és zátonyok azonban számosak benne és a 7-9 m. mély meder csak keskeny; ez pontosan meg van a viz felszinén jelölve. A Havel torkolatától kezdve mellékfolyói jobbról: a Stepenitz, Elde, Bille és Alster; balról az Aland, a Jeezel, Ilmenau és Oste. A tenger áradása a torkolattól 165 km-nyi távolságra érezhető; Kuxhavennál 3, Hamburgnál 1,8 m. magas.
Az E. 1165 km. hosszu, a miből mintegy 300 km. jut Csehországra; vizterülete: 143 327 km2, amiből Csehországra 47 027 km2 jut. A hajók Melniktől kezdve járnak rajta 842 km.-nyi hosszuságban; a tengeri hajók azonban csak Hamburgig mehetnek föl. Halakban és pedig ugy tengeri halakban, melyek fölusznak rajta ivás végett, mint folyami halakban, különösen lazacokban és tokokban gazdag. Csehországban évenkint mintegy 62 napig takarja jég; középső részeiben a hajózás a fagy miatt átlag alig szünetel tovább 20 napnál; Hamburg és a tenger között a közlekedést 3 jégtörő hajó segítségével állandóan föntartják. A hajózás az E.-n azáltal, hogy az Északi tengertől Európa szivéig megszakítatlan vizi utat alkot, különösen a német birodalomra nézve igen fontos; fokozza ezt még azon körülmény, hogy hajózható mellékfolyói vannak és hogy csatornák is vezetnek el belőle. Az E.-terület főbb hajózási vonalai Hamburgtól Berlinig és az alsó Oderig, Magdeburgtól ugyancsak az Alsó-Oderig; a Felső-Oderhez az Oder-Spree-csatorna csatolja. D-en a Moldván Prágáig, Ny-on a Saalen és Unstruton Thüringiába és a Harzhoz, ÉNy. felé Hannovera belsejébe, ÉK. felé Holstein, Lübeck, Stettin, Posen, Danzig, végre DK. felé Boroszló városig vezetnek az Elbéből vizi utak. A hajózás régen a vámok, át- és kihordó dijak, és egyéb fizetések miatt nagyon meg volt nehezítve; Melniktől Hamburgig a különböző német államokban nem kevesebb mint 35 helyen kellett a hajóknak átkelési vámot fizetniök; ezek közt legnyomasztóbb volt a stadei, vagyis brunshäuseri. Csak miután a bécsi kongresszuson erre nézve szabadelvübb tételeket állítottak föl, jöhetett össze 1819 jun. 3-án Drezdában egy elbei hajózási bizottság, mely 1821. megállapodásra jutott és megalkotta a következő évben életbe léptetendő, ugynevezett «Elbeschiffahrtsacte»-t. E szerint az érdekelt államok (Ausztria, Szászország, Poroszország, Anhalt, Hannovera, Mecklenburg, Hamburg és Dánia) megállapodtak abban, hogy a hajózás Melniktől a tengerig szabad, minden rendkivüli megadóztatás megszüntetendő, és csakis a hajóktól és külön az áruktól szedendő mérsékelt vám; amazt Rekognitionsgebührnek, emezt Elbzollnak nevezték; amannak tarifáját megszabták és a vámszedés jogával biró helyek számát 35-ről 14-re szállították le. A másik fontosabb ülését ugyanez a bizottság 1842. Drezdában tartotta és itt 1844. megalkotta az Elbeschiffahrts-Additionalakte-t; e szerint az ugynevezett Rekognitions-illetékek meg voltak szüntetendők és a folyó egyes helyeken ki lett volna mélyítendő. 1854. a vámot leszállították, 1863. pedig a Hannoverának adott kárpótlás kifizetése után elhatározták, hogy csak egy helyen, és pedig Wittenbergában szedendő a hajók után a vám. Végre 1870., miután már Csehországban 1850. megtették, a német birodalomban is megszüntették a hajók után a vámszedés jogát.
A hajózás megkönnyítésére a medermélyítés munkálatait először Hamburg környékén, azután Szász- és Csehország területén, végre 1870 után a német birodalom egyéb részeiben is megkezdték. Ezen munkálatok lehetővé tették, hogy a hajók középmagasságu vizállásnál Csehországban 0,70-0,90 m., Szászországban 1 m., lejebb 1,25-6 m. mélységre ereszkedhetnek le a vizbe. A hajóstársulatok közül a legélénkebb fogalmuk a cseh-szász-, a kette-, az osztrák északnyugoti-, a drezdai egyesült hajós-, a berlin-hamburgi, az uj északnémet- és nehány magdeburgi társulatnak van. A legfőbb árucikkek, amelyeket fölfelé szállítanak: petroleum, gabonanemüek, angol kőszén, nyersvas, só és rizs, a lefelé való szállításnál pedig: cseh barnaszén, fa és deszka, nyers cukor és gabonanemüek. Schandaunál 1890. 16 281 hajó haladt el, közel 3 millió tonna áruval, Hamburg-Entenwördernél pedig 34 304, valamivel több mint 3 millió tonna áruval. Az E. néha áradásaival is nagy vészt hoz a partjain lakókra; a legnagyobb árvizek a jelen században 1815., 1830., 1845., 1862. és 1890. voltak. V. ö. Semmler u. Münnig: Der Elbstrom v. seinem Ursprung bis zu seiner Mündung, malerisch, topogr. und hist. dargestellt (Drezda 1845). Bese: Allg. geogr. und hydrotechnische Beschr. der E. (Annaberg 1852). Die Elbzölle. Aktenstücke u. Nachweise (1814-59).
von der Decken Auguszta (l. o.), német regényirónő álneve.
egykori (különösen 1848-1864) neve Schleswig és Holstein hercegségeknek.
v. cseh-szász-homokkőhegység, a kréta-korszakhoz tartozó homokkövekből álló hegység Drezda, Bautzen szász kerületekben és Csehországban; az Elbe tör át rajta, midőn Csehországból Szászországba folyik. Nagyobb részét Szász-Svájcnak (l. o.) hivják.
(csehül: Kostelec nad Labem), város Karolinenthal csehországi kerületben, az Elbe mellett, (1890) 2458 lak., cukorgyárral és hengermalommal. 1424. Ziska huszita vezér a prágaiakat itt megverte. 1639. Banér svéd vezér a várat elfoglalta és fölégette.
Ottó, német politikus, szül. Stuttgartban 1823 jan. 30. Tübingában jogot tanult, 1847-ben a nagyapjától, E. Keresztély Godofrédtól (1754-1829) 1785. alapított Schwäbischer Merkur szerkesztőségébe lépett és 1854. e lap főszerkesztője lett. 1868-82. a württembergi országgyülésen volt képviselő, 1870-77. a német birodalmi gyülésnek volt nemzeti-szabadelvü tagja. Ez utóbbi helyen, különösen a vasut-ügyek mellett szólalt fel és 1873-ban a birodalmi vasuti hivatal behozatalát indítványozta. Művei: Populäre Darstellung der Schwurgerichte nach den Erlebnissen in Frankreich und England (Stuttgart, 1848); Geschichte des deutschen Männergesanges (Tübinga, 1854, 2 kiad., 1887); Geschichte des Schwäbischen Merkurs, (Stuttgart, 1885).
(ném. Beim Winde oder scharf am Winde segeln, ol. Andare alla borina, ang. To sail by the wind). A hajó élben vitorlázik akkor, midőn a szelet már nem egyenesen oldalról kapja, hanem rézsut előlről, mely végből vitorlafái a széloldalon oly módon vannak egészen a lehetőségig fékezve (élben fékezve), hogy a vitorlák a rézsut előlről jövő szél által még duzzasztatnak. A vitorlafáknak ezen a lehetőségig való éles fékezésétől függ az, hogy a hajó előremenetelének iránya mennyire közelítheti meg a szélnek irányát, vagyis hogy mily nagy azon szög, melyet a hajónak hossztengelye (tővonala) és a szél irányvonala magukba zárnak. A szélrózsa vonalai szerint számítva ezen szög keresztvitorlákkal felszerelt hajóknál 6-63/4 vonal, vagyis átlag 71° ugy, hogy északi széllel észak felé igyekező hajó legjobb esetben csak keletészakhoz 1/2 észak, illetve a másik, jobboldalról fogván a szelet, nyugat-északhoz 1/2 északirányban vitorlázhat. Élvitorlákkal (l. o.) ellátott hajók egész 31/2 vonalig közelíthetik meg a szélirányt, ennélfogva élben vitorlázva a szél ellenében sokkal több utat nyernek, mint a keresztvitorlás hajók.